Egy nem felvállalt kapcsolat mindkét félre rombolóan hat
Az érzelmek, a vágyódás, és a késztetés, hogy megosszuk a másikkal, amit érzünk, mégis alapvető, tiszta emberi igényünk. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út valaki számára...
A se veled, se nélküled kapcsolatok, az extrákkal fűszerezett barátságok, a plátói szerelmek, a szeretői viszonyok valójában fel nem vállalt, de fenntartott kötelékek, a legértékesebb kincsünket, az időt rabolják. Ezekben a széthulló, majd ideiglenesen újra összekapaszkodó kapcsolatokban nincs érzelmi biztonság, mert nem azt kapjuk, amit szeretnénk és nem úgy tisztelnek, ahogyan az jó lenne. Rabolja a hitet, az időt és az önbecsülést, és egyre kellemetlenebbül érezzük magunkat, mert hol fojtogat, hol pedig édes-mézes, pillanatnyi boldogságban fürdet.
Az igényeinkről, vágyainkról nincs bátorságunk nyíltan beszélni, nem szabunk határokat, nem mondunk nemet, és így lassan bezárulunk, beáll közöttünk a csend, és az idő telik, közben a kapcsolatot mély nyugtalanság és hiányérzet szövi át, de nem hagyjuk el egymást...
Ebben a helyzetben nem alakul ki közös jövőképünk, ami idővel törvényszerűen a kapcsolat elsorvadásához vezet. Életünket, közös jövőnket illetően nem hozunk döntést, a komfortzóna biztonságos, ám néha halálosan unalmas, a változás, a viszonyból való kilépés pedig iszonytatóan rémisztő - pedig előbb-utóbb úgyis ez lesz a vége...
Bővebben: Egy nem felvállalt kapcsolat mindkét félre rombolóan hat