„Elhagynál,ha kiderülne,hogy megcsaltalak?” –kérdezte a férfi. „Az attól függ.” „Mitől?”  „Attól,hogy milyen értelemben csaltál meg.” „Hogyhogy milyen értelemben? Ha lefeküdnék valakivel, aki nem te vagy.” „Elsőre azt mondanám,hogy Édesem, most elköszönünk egymástól és talán még a cuccaidat is kidobnám az ablakon. De szerintem ez nem ilyen egyszerű. HA megcsókolnál valakit, mérlegelnék. Miért,kit,mikor,milyen körülmények között,de valószínűleg túltenném magam a dolgon. HA beleszeretnél valakibe, vagy elkezdenél érzelmileg kötődni valakihez, akkor is megcsalnál és akkor lennék a legnagyobb szarban…”   „ Miért? „ – kérdezte a férfi.
„Mert arról TE tehetnél. A szerelem, az érzések maguktól jönnek, megpróbálhatsz tenni ellenük,de attól még ott lesznek. Maximum megtisztelsz azzal,hogy ellenállsz a kísértésnek, nem engedve a vágyaidnak. Nem tudom,melyik a rosszabb…ha fizikailag vagy érzelmileg csalják meg az embert. Ha lefekszel valakivel, lehet,hogy csak hirtelen vágyból, ösztönből történt és a végén nem is jelentett semmit, csak annyit, hogy nem tudtad féken tartani a farkad, de alapvetően neked érzelmileg zéró jelentőséggel bírt. Én meg eldönthetem, hogy képes leszek-e valaha megbízni benned, nem fogok-e minden vita után attól rettegni, hogy bosszúból megint szexelsz valakivel, nem fogom újra és újra a fejedhez vágni, vagy el tudom hinni, ez akkora lecke volt neked, hogy többet nem futsz bele ugyanebbe a hibába. HA beleszeretnél valakibe, de fizikai síkon a világon semmi sem történne, tulajdonképpen nekem nem is lenne mit megbocsátanom, hiszen tenni nem tettél semmit. CSAK ÉREZTÉL. Mégis nagyobb az esélye annak, hogy menthetetlenül tönkrement a kapcsolatunk. Nagyon kellene akarnunk egymást,hogy rendbe tudjuk hozni. Könnnen lehet,hogy el is buknánk. És te? Te megbocsátanál, ha megcsalnálak?” – kérdezte a nő.
„ Igen,megbocsátanék, mert szeretlek. És nem bírnám ki, hogy elveszítselek.”
„Ez a világ legnagyobb kamuja. Nem azért bocsátanál meg, mert szeretsz, hanem mert magadat szereted. ENGEM GYŰLÖLNÉL.Nem akarnád megélni a fájdalmat, ami a szakításunkkal járna. Inkább lenyelnéd, mert hiába éreznéd magadat elárulva, ott lennék, megcsókolnálak, fognám a kezed és megnyugtatnád magad, hogy ott vagyok melletted és szeretlek. AKKOR IS , ha megcsaltalak. „ – válaszolta a nő.
„ Nem, nem azért bocsátanék meg. Azért, mert eddig nem sejtettem, de ÉN megcsaltalak.” „Tudom. Észrevettem egy ideje. OLYAN VAGY, MINT RÉGEN. Amikor BELÉM szerettél…”
„De nem történt semmi. Nem is fog. Már vége.” „Bár vége lenne…de mindketten tudjuk, hogy még csak most jön a neheze.”

                                                                              

Sajnos majdnem minden pár életében elhangozhat előbb-utóbb a fentihez hasonló párbeszéd. Mit lehet tenni ilyen esetben? Ki a hibás a kapcsolat megromlásáért? Van-e előremutató megoldás a kapcsolat helyreállítására? Megannyi kérdés,de a
jó válaszokat adni nagyon nehéz…azért gyere el és beszéljünk róla!

Beszélgetőtárs