Egy kissé hosszú lesz ez a cikk, de higgyétek el férfitársak, nagyon is érdemes lesz elolvasnotok, sokat tanulhattok belőle! Fogjátok úgy fel, mint ha egy kisregényt olvasnátok, talán a te életed kisregényét is... Kapjuk be együtt azt a bizonyos lila pirulát, ami nem más, mint : Az ÉBREDÉS, A FELISMERÉS!!! Lehet, hogy egy kissé keserű, de meglátjátok, utána jobb lesz (de legalábbis tanulságos)!

Ha létezik tipikus példája a férfilét vakvágányra futásának, akkor az minden kétséget kizáróan csakis egy szerelmi háromszögbe való belépés (alárendeltség) lehet, mégpedig az a fajta, melynek csúcsán az a nő ül, aki bábjátékosokat megszégyenítő képességgel terelgeti az alatta kuporgó férfiak életét, úgy, hogy azok zombiként az "Uralkodó Nő" céljait szolgálják...

Egyszerre mesteri és visszataszító is egyben - a szerelmi háromszögek csakis a csúcs úrnőjének győzelmével, és egyik vagy másik, de legtöbb esetben mindkét(!) hím kiszolgáló "kínhalálával" és lelki (és/vagy anyagi) kiszipolyozásával érhetnek véget.

A történet arról szól, hogy mi történik az ösztönök szintjén és az milyen negatív hatással van a mai korok férfitársadalmára; miként szolgálja az "Uralkodó Nő" térhódítását és végső soron a nemek elkorcsosulását (nem sorolom ide a férfi uralta háromszögeket, mivel azok inkább nevezhetőek megcsalásnak, vagy rövidebb ideig tartó afféroknak, mintsem olyan évekig tartó maszkulin-pusztító feminin konvencióknak).

 

Szereplők

1. A bábjátékos úrnő, a csúcs birtoklója és a férfisorsok irányítója 

2. Az "alfább" béta férfi, az elveszett hím, a trónbitorló, aki hősies megmentőt játszik 

3. A totális béta férfi, a jelenlegi király, aki kiváló ellátó/kereső, viszont roppant gyenge  "génállomány" 

 

A fenti összeállítással igyekeztem a legáltalánosabb változatot leírni. Kisebb eltérések, ill. a történetet fűszerező változó tényezők persze mindig vannak, de alapvetően a fenti modell tökéletesen leírja a feminin háromszögek férfilétre gyakorolt negatív hatását...és a háttérben megbúvó bonyodalmat, ami valahogy így szokott indulni:

A (jövőbeni) csúcs úrnője feminin ösztönétől vezérelve rájön, hogy a férfi, akibe oly sok időt és energiát fektetett(férj), nem szolgálja ki megfelelően és teljes körűen az evolúció által ráruházott fajfenntartási küldetését (hipergámia akcióban:keresd az alfát, használd, majd dobd ki a bétát!)

Khm...ez így kibaszott szárazon hangzik, igaz? Az elmélet ez, a gyakorlatban pedig úgy történik mindez, hogy a nő vonzalma választott férfi társa iránt alábbhagy - csökken az intimitás, megszűnik a "gerjedés" és érezhető feszültség kerül a levegőbe. Persze nem varázsütésre, nem egyik pillanatról a másikra, hanem hosszú hónapok, sőt sokszor évek elhidegülése révén - ez lényegében egyenlő a "gagyi vagy-e?" tesztek sorozatos elbukásával a férfi részéről. "Nem érzem jól magam...Valami egyszerűen nem klappol... MI A BAJ VELEM?" - teszi fel a kérdést a nő magának.

A nő tudat alatt(néhány extrém esetben már tudatosan is) elkezd "kifelé" tekintgetni. Ez egy amolyan Csipkerózsika álom; hibernált állapot - ha jön az "ébresztő csók", akkor jön, ha nem jön, akkor meg...majd jön előbb-utóbb. És jön is bizony, kinél előbb, kinél utóbb (szexuális piaci értékétől függően), DE JÖN - megérkezik az"alfább" béta férfi, a trónbitorló. A férfi maszkulin elméjét olyan feminin kondicionáló eszközök uralják, mint pl:

 

- a Nagy Ő, az Egyetlen, az "Igazi"

- a lelkitárs, a megértő nő, aki majd irányt, örök(!) békét és nyugalmat ad

- minőségi, felsőbbrendű, társainál értékesebb nő

- a Sors, a Végzet, az Előre Elrendelés "happy-endes" illúziója

- a Szerelem, mint életcél intézménye

...vagyis az összes olyan szirupos, hollywoodi Disney szarság, amit minden nap próbál az a kibaszott Feminin Álom a torkunkon letolni és amiről a racionális értékeket magukénak valló hímek már rég lemondtak.

Ezek a mítoszok a béta trónbitorlóban (hála az évszázados feminin kondicionálásnak) már megvannak, de ha esetleg még bujkálna némi "alfaság" a külső alatt, akkor azt a női főszereplőnk gyorsan orvosolja - elülteti a feminin magvakat:

 

"Te vagy számomra a FÉRFI "(csupa nagybetűvel, de hogyan fog ez megváltozni hamarosan  és leszel "nemecsek"...)

"Soha nem találkoztam még ilyen férfival, mint te..."

"Én még senkinek nem tudtam így megnyílni, azt hiszem, te vagy a lelki társam..."

"Bárcsak évekkel ezelőtt találkoztunk volna..."

"Most már értem, milyen az, amikor az ember találkozik a másik felével..."

"Végül minden jóra fordul..."

"Létezik igaz szerelem, tudtam, mindig is tudtam..."

"Te tettél igazi nővé engem..."

 "Ez nem sok embernek adatik meg..."

...és már be is akadt a feminin horog, a trónbitorló benyeli a nőstény rizsát; elindul élete nőjéért szent-romantikus lovagi küldetésére - kialakul a háromszög.

 

Kezdeti erőfeszítéseit (látszólag) elsöprő maszkulin sikerek koronázzák - intimitás, óriási szeretkezések és közelség a hőn áhított "ritka gyémánt" hölgyeménnyel, mindez ráadásul úgy, hogy a "konkurencia" is le lett nyomva! Alulmaradt az a szemétláda, aki ezt a nőt aztán meg sem érdemelheti! Kettős győzelem, eufória és boldogság hegyek...

Egészen addig, amíg pár hét/hónap múlva, a kezdeti extázis múltával fel nem vetődik a kérdés a trónbitorló fejében:

"Egy pillanat, ha én kefélem ezt a nőt, aki a lelki társam, és aki elvileg nem érzi jól magát otthon...akkor miért vannak még együtt azzal az alsóbbrendű bukott faszkalappal továbbra is? Hoppá, várjunk csak...ha együtt vannak, akkor dugnak is? Velem is lefekszik, meg vele is?!"

Talált, süllyedt.

Persze a trónbitorló férfi a racionalitás szülötte (inkább ideálrealistának nevezném), egyenes választ vár, ezért szembesíti a nőt - a következő (enyhén bűzlő) válaszokat kapja:

"Igen, dugnom kell néha otthon is, de mit számít ez? Csak havonta egyszer és különben is mindig rád gondolok közben. Pedig ha tudnád, hogy idegesít a közelsége is, nem bírom elviselni a testét, szinte undorodom tőle! Te sokkal jobb vagy az ágyban, hiszen tudhatnád, miket éltünk meg ketten...Te vagy számomra a FÉRFI, te tettél engem igazi NŐ-vé, a testem csak rád vágyik...otthon csak azért megyek bele az egészbe, mert már nem hagynak békén...utálok otthon lenni, te is tudod, de nem tudok ilyen feszültségben, stresszben élni, inkább túlesek rajta, aztán nyugi van...bízz bennem, kérlek. Minden vágyam, hogy veled legyek és ez így is lesz, csak előbb le kell zárnom ezt itt...ha tudnád, hogy már hányszor a számon volt, hogy azt mondom neki, hogy elég, vége, menjen el...de ehhez idő kell, tudod. Ez nem megy olyan egyszerűen..."

Tudom, most mindenki a fejéhez kap és azt üvölti magában a mi trónbitorlónknak, hogy "tűnj már el onnan, te barooooom!", de azt látni kell, hogy amíg kintről nézve egyértelmű a szituáció, addig bent a rózsaszín köd elfed mindent.

És nem csak a trónbitorló (és a király) agyára telepedett rá ez a fojtogató méreg, hanem ugyanúgy az úrnő is ettől szenved. Ebből látszik, hogy nincs igazán "bűnös, aki minden gondok okozója" ebben a történetben; leszámítva a mi, férfiak feminin kondicionálását és a gátlástalan hipergámiát.

Eljön tehát az a pont a történetben, amikor a trónbitorló férfi már nem olyan biztos magában, sőt mi több, beindul az őrlődés lassú halált ígérő folyamata - bűnbánat, bűntudat, szorongás, a hiányérzetekből, (hétvégi) magányosságából adódó fájdalom, harag, (ön)gyűlölet és a kérdőjelek végeláthatatlan sora a fejben...

Vicces az, hogy a túloldalon a jelenlegi király is ugyanezt érzi, hiszen az úrnő amúgy-is roppant-kevés (lófasz se) iránta tanúsított figyelme most már a zéró felé konvergál - a szex még izzadságszagúbb, mint eddig, eltűnnek a mély beszélgetések, a törődés, gondoskodás jelei, az úrnő kerüli, ahogy csak tudja.

És itt jön az igazi béta-mentalitás: mindkét férfi beletörődik, és kivár, és bízik, és hisz...köszönhetően a feminin kondicionálásuknak - "minden jóra fog fordulni" ugyebár. Feminin katasztrófa sújtotta maszkulin övezet...

A trónbitorló szemszögéből nézve ez az állapot aztán szépen lassan (hónapok, vagy akár évek alatt!) odáig degradálódik, hogy elveszíti az úrnő figyelmét; - akár csak korábban a király; hurrá, újabb irónia a történetben.

Miért is? Mert a nő rájön, hogy bár "alfább" a korábban zsírosnak ítélt fogás, de alapvetően ugyanúgy béta, aki mára már nem több egy szúró, idegesítő tüskénél a hipergámia popójában...Nem nyújt már "kiegészítést", "nem annyira FÉRFI", mint az elején...egyszóval még egy idegesítő "ál-férfi", akiből már úgyis van egy otthon...minek még egy? Arról nem is beszélve, hogy a mostani legalább biztos hátteret ad (anyagiakban, gyereknevelésben stb.), az új pedig...ki tudja ugyebár; ismeretlen terep. (Na, az aztán már csak igazán hab a tortán, ha a háromszögben a béta trónbitorló1 mellett máris megjelenik a (ál-alfa, leendő béta) trónbitorló2 is és - átmenetileg - megtörténik a háromszög négyszögesítése...)

Jön a fordulat, amit valahogy így fest le az úrnő a (mára már bukott) trónbitorlónak: 

"Nekem...a családom/párom mellett a helyem, sajnálom. Szeretlek, de nem bírom már ezt a stresszt, bujkálást, lebukástól való félelmet és azt hogy nincs soha időm sem rád, sem a családomra, gyerekeimre, sem magamra. Már lassan beleőrülök az egészbe, belefáradtam. Ez a helyes, te is tudod...hiba volt ez az egész. Ez...így nem megy. És különben is, nem akarlak szenvedni látni, nem  ezt érdemled meg. El kell, hogy engedjelek...rád még vár az igazi társ valahol, egy jobb élet, mint mellettem lehetne!" (és közben már keresi ösztönösen vagy ténylegesen is a következő "alfa bétát", mert aki beleszokott, az...nincs megállás!)

Feminin marketing, avagy "hogyan adjuk el a szart úgy, hogy aranynak látszódjon..." Célközösség: bukott béta-maszkulin egyedek.

Ha még további aljassággal akarnám fűszerezni a történetet:

"...de azért még jelentkezz néha, légyszí! Szeretném tudni, mi van veled...Fontos vagy nekem, te is tudod. Jó ember vagy, ritka az ilyen...jelentkezz majd, jó? Én is írok majd..." ( Valójában persze már nagy ívben szarik az ex-trónbitorlóra, szinte eszébe sem jut, sőt idegesíti, ha véletlenül felbukkan és ha az komolyan veszi az előzőeket és tényleg ír neki, az úrnő csak ímmel-ámmal válaszolgat, ha egyáltalán válaszol...tehát borítékolható a teljes érdektelensége...)

És igen, megérkezett a hipergámia legütősebb tradicionális fegyvere - "maradjunk barátok". Nem elég, hogy a béta trónbitorló gyakorlatilag romokban hever, de még a véráztatta mezőn fetrengve is jól belerúg a volt úrnője. Bár kihasználva, érzelmileg és lelkileg kiszipolyozva fekszik haláltusájában, azért egy valamire még jól jöhet majd az úrnőnek... talonba rakott, konzervált, jövőbeni alternatíva lesz, aki egyúttal a figyelem iránti sóvárgás/kurválkodás női intézményét is ki tudja szolgálni...

Aljas...de el kell ismerni: mesteri. Megint csak...hipergámia in eksön.

Az lenne az igazán poénos, ha az élet filmrendezője így zárná le ezt a történetet: a király és a trónbitorló nagy egyetértésben söröznek, megvitatva, hogyan is lettek lóvá téve a sötét királynő által...itt a vége, fuss el véle! 

Sajnos a valóság közel sem ilyen derűs "űzzük el a gonosz boszorkát egyesített erőinkkel" feeling, hanem inkább a következő alternatívákkal ér véget, "aljastól-a-kevésbé-aljasig" sorrendbe szedve:

- Az úrnő visszatér a királyi udvarba, hiszen egy királyi udvar az mégiscsak egy udvar (főleg, ha aranyozott oszlopok ékesítik). Persze a királynak mit sem mond a kis kitérőjéről, hiszen úgy nem tudna élősködni "ő bétaságán"; nem tudna kipárnázott hátsóval belefogni az újdonsült trónbitorlók keresésébe és felpattanni az újabb és újabb f.szkörhintára... ( elképzelhető végkifejlet: megfelelő, az őt felvállaló új trónbitorló esetén előbb-utóbb a király lábára útilapu kerül...)

- Az úrnő visszatér a királyi udvarba, hogy tiszta lappal kezdhessen újra mindent egykori királyával. Persze a tiszta lap fogalmát ő úgy értelmezi, hogy nem mond semmit a kis kitérőjéről. Pár évet talán nyer, de aztán minden visszaáll a régi "nem érzem jól magam itt" kerékvágásba (király ide vagy oda, a béta az béta). Mert aki hozzászokott a félrelépésekhez, előbb-utóbb ismét viszketni kezd neki...(bocsánat: ismét "szerelembe esik"!) Ezért egy idő után várható fejlemények: új trónbitorlók, f.szkörhinta, a királynak fel is út, le is út...

- Az úrnő visszatér a királyi udvarba és kitálal (ami önmagában egy gagyi-teszt); szánja-bánja amit tett és szeretné újrakezdeni. A királynak persze vaj(béta) szíve van, plusz hisz az örök szerelemben, ezért visszafogadja egykori "Nagy Ő" hitvesét - amivel persze el is bukja a tesztet, megerősíti a nőben tudat alatt, hogy ő valóban egy béta. Pár évet nyernek, de aztán... (új trónbitorlók, f.szkörhinta, királyváltás...)

- Az úrnő visszatér a királyi udvarba és kitálal, de nem jön be. Felkutatja a trónbitorlót, hogy ő legyen az új király...de az se jön be...ejnye, hát mi történik itten, kérem szépen? Minden béta alfává avanzsálódott?! Mindenkinek megjött az esze? Mindenki lepattintja? Akkor itt az idő továbbmenni...van még elég potenciális jelölt szerte a feminin birodalomban, nem igaz?

- Az úrnő megcsömörlik az egész, elcseszett femininizált világtól, rájön, hogy szar az egész úgy, ahogy van, éppen ezért zárdába vonul, ahol a hátralévő éveit férfimentesen élheti...És ez így megy élete végéig (pár hónapig), míg meg nem szólítja újra a hipergámia újdonságért felelős alosztálya...

A Rómeó és Júlia azért sokkal szebb sztori volt, nem?...de ez legalább tanulságos.

Azért még a konklúziók levonása előtt érdemes egy kis időt szánni arra, hogy részletesebben is megvizsgáljuk a három főszereplőt:

 

A bábjátékos Úrnő, a csúcs birtoklója és a férfi sorsok irányítója

 

Az úrnő egy igazi csábító-gépezet. A béta férfiak és a "rendes"(...) nők körében a "manipulatív kurva" néven fut őfelsége(már miután felismerték az igazi arcát persze). A felszínen tényleg egy sekélyes, üres aranyásónak tűnhet, azonban az igazságtól ez jócskán messze van.

VALÓJÁBAN Ő A NŐI EVOLÚCIÓ CSÚCSA.

Hagyok egy kis időt, hogy megemészd ezt a gondolatot. Igen, jól hallottad...ő a női evolúció csúcsa, az "Uralkodó Nő" képzeletbeli elit alakulatának tagja. Többnyire (bár nem feltétlen) jól néz ki, megnyerő személyiség (ideális kinézete: ábrándos szemek, ártatlanul mosolygós arc), de nem ebben rejlik sikerének titka, hanem a következő három vonásban:

- roppant hatékonyan tudja játszani a "megmentésre szoruló" áldozat szerepét

- tipikus "jó kislány" bőrébe van bújtatva

- kiválóan alkalmazza a feminin szerepeket az arzenálja részeként

Pontosan a fentiek miatt van, hogy a trónbitorló egy szempillantás alatt bekapja a horgot, ill. a király sem látja be, hogy egyszerűen ugródeszkának használják. Mindkét férfi kígyót melenget a keblén, de ezt nem érzékelik, mert a kígyók nem cuki, elesett, segítségre szoruló ártatlan királykisasszonyként jelennek meg általában. 

A másik ütőkártya az úrnő kezében, hogy ő az egyetlen, aki a teljes játszmát átlátja, ő "lát" egyedül mindenkit - a két férfi általában nem ismeri egymást (hacsak valamilyen oknál fogva ki nem borul  a bili és bukik az egész mutatvány).

A király teljes homályban tévelyegve mit sem sejt (maximum érzi, hogy valami nem oké), a trónbitorló pedig csupán egy elképzelt képet lát a konkurenciáról, ami viszont teljes mértékben a nő által lefestett tényeken alapszik. Gondolom azt mindenki érzi, hogy ezek a tények valószínűleg egy csöppet azért torzítanak. Az úrnő sötét képet fest magáról, az életéről és jelenlegi párjáról, ami pontosan a trónbitorló "béta-lovagi" kvalitásait hivatott ingerelni - a megmentésre szoruló ritka gyémántért, nem is kérdés, hogy harcba kell szállni...

A "jó kislány" attitűd tovább erősíti az ártatlanság és az elesettség illúzióját, és egy olyan álombéli NAGY Ő képet fest le, ami ellenállhatatlan egy feminin kondicionált férfinak. Ki tudna nemet mondani egy kedves, aranyos, elesett lánynak, aki mellesleg csábító és meseszerű?

És még csak most jön a hab a tortán...A legtöbben nem véletlenül azonosítják a háromszög csúcsán uralkodó hölgyet egy számító ribanccal, akinek lényegében minden probléma a számlájára írható ebben a szituációban - a fentieket átgondolva nem igazán lehet egy "jóságos" virágszálnak nevezni...

Sokan azt gondolják (megint csak főként a béta férfiak és a "rendes" nők), hogy az ilyen nő valószínűleg otthon ül és megállás nélkül gonosz terveket forral, de ennél távolabb nem is lehetnénk az igazságtól.

A bábjátékos úrnő pont azért olyan hatékony, mert ő maga sem tudja, hogy az, ami. A belé ültetett, ösztönökből fakadó hipergám kódolásnak köszönhetően meggyőződése, hogy ő tényleg áldozat, akit meg kell menteni; meggyőződése, hogy létezik igaz szerelem és a többi szirupos marhaság; meggyőződése, hogy a helyes úton jár.

Akármilyen hihetetlen is, de ez a nő rendületlenül hisz abban, hogy a trónbitorló az igazi, ahogy később abban is hogy mégis a király az inkább és ahogy abban is, hogy "nem akarja bántani a másik férfit, ezért elengedi".

 

Az "alfább" béta férfi, az elveszett hím, a trónbitorló, aki hősies megmentőt játszik

 

A feminin-álom-előfizető, félig ébredt hímek vagy elgyengült alfák - széles a trónbitorlásra alkalmas férfiak spektruma. Egy azonban közös bennük - a feminin kondicionálást még nem tudták (vagy visszaestek, ez a legrosszabb) levetkőzni. 

Ezek a férfiak az esetek nagy részében magas piaci értékű hímek (legalábbis magasabb, mint a király, innen a bonyodalom), ami főként abból adódik, hogy jó megjelenésűek (értékes génállomány) és a nemek játékát (általában) magas, vagy legalábbis nem kezdő szinten űzik. Szintén az esetek nagy részében - de nem feltétlenül - fiatalabbak a királynál, ami azt hiszem teljesen logikus és nem szorul magyarázatra. Az a fiatal/os/,jóképű, sokszor vezető pozícióban dolgozó férfi, aki belép valahová és a női szemek rajta maradnak - egyszóval remek fogás...lenne, ha nem lenne félig-meddig vagy teljesen béta.

Ez a férfi a tipikus példája annak, amikor az "Uralkodó Nő", mondjuk úgy, lábon lövi magát - feminin kondicionált hím, ergo teljesen és könnyen behálózható (ahogy ez meg is történik); és mégse tudja betölteni a szerepét, pontosan a feminin kondicionálása miatt.

Mert béta, nem alfa, az "Uralkodó Nő" pedig ebben az esetben alfára játszik.

Ez az a tipikus 22-es csapdája, ami az egész femininizált társadalmi berendezkedésünkre jellemző, ahogy a nők mondják "nincsenek már igazi férfiak"...és közben nem veszik észre, hogy ezeket a "nem-igazi" férfiakat ők tenyésztették és nevelték ki...

Amit a trónbitorló nem képes látni a kezdeti fázisba (és később is csak nagy nehezen), hogy ő egy pótlék csupán. Lehet, hogy az elején nem úgy tűnik, lehet, hogy látszólag nyerésben van, de ahogy az idő múlik, nem lesz más, csak egy figyelem-generátor lelki-szemetesláda "barátnő".

Nem képes belátni az ellentmondásokat - ha az úrnő az "igazi", akkor miért van mással? Ha nem jó neki, akkor miért nem lép? "Ha én alfa vagyok, akkor miért vagyok alárendelt pozícióban?" Egyszerűen nem látja a hipergámia színfalak mögött zajló ármánykásait.

Az egyetlen pozitívum a trónbitorló esetében, hogy pár fokkal könnyebben tud szabadulni ebből a rémálomból, mint a szerencsétlen konkurencia, a király...

 

A totális béta férfi, a jelenlegi király, aki kiváló ellátó/kereső, viszont roppant gyenge "génállomány"

 

Ha van szereplő, akit sajnálni lehet ebben a történetben, akkor az a király; ő az, aki tutira nagyot fog bukni, tulajdonképpen már most elbukott mindent - idő, család, pénz, élete művének nagy részét. Minél több időt áldozott és minél több közös köteléket (utódok, ingóságok, házasság ) hozott létre "élete" nőjével, annál nehezebb neki belátni, hogy hová is tart ez az egész...

A király egy igazi béta. Béta béta.

Lehet, hogy valaha (némileg) "alfább" volt, de a női gagyi-tesztek sorozatos elbukásával és a feminin álom tanainak tudatos vagy tudat alatti elfogadásával a feminin pokolba süllyedt.

Amit látnunk kell, hogy a királlyá válás lassú folyamat. A hipergámia kegyetlen játékos, de még így is rengeteg időt ad, mielőtt végleg lecsap - azért, mert egy férfi elbukik pár gagyi-tesztet, attól még nem lesz béta.

Itt nem hetekről vagy hónapokról beszélünk, a király hosszú évekig dugta fejét a feminin homokba, még az ordító körülmények ellenére is; amikor hitvese oly klasszikus kettős-kommunikációja már vészjelzéseket adott.

Ezek a férfiak általában tehetősek, viszont nem olyan erősek a többi fronton - az a tipikus gazdag, jómódú, pocakos vállalkozó, aki kinézetre semmiképp sem alfa és nem a "játék" nagymestere. De ha esetleg kivételesen mégis egy jobb hím példány lenne, értelemszerűen a trónbitorló szintjét akkor sem éri el (ha elérné, nem lenne ez az egész).

Bár végig sejti (extrém esetekben tudja is), hogy mi folyik a háttérben, nem mer vagy nem akar lépni. Inkább visszadugja a fejét a homokba...Mentségére legyen mondva, nem egyszerű a története. Jogosan vetődik fel a kérdés, mit tehet egy férfi, ha ilyen helyzetben van?

Érdekes, hogy azokon a világrészeken, ahol faljuk a romantikus filmeket és a "Nagy Ő" tanokat, a férfiak (enyhe túlzással) hullanak, mint a legyek. Ebben a szent pillanatban is jó páran gondolkoznak azon, hogy jobb lenne ma reggel egy 9mm-essel fogat mosni a sztenderd rózsaszín-nyelű fogkefe helyett.

Az ember (és főleg a férfi) baromi egyszerű teremtmény, egyből azt keresi, ki tehet erről, lehetőleg minél több általánosítást alkalmazva eközben:

"Az a hülye kurva a hibás; hogy a picsába tud ilyet tenni két férfival? Dróton rángatja őket, közben meg emberek/családok mennek tönkre...szerelmi háromszög, a faszomat azt; ostoba manipulatív picsák..."

A nők erre így reagálnak:

"Ilyen lúzereket, mint ez a két férfi...egyik nagyobb szerencsétlen, mint a másik! Közben valaki gondolt arra, hogy az a  szerencsétlen nő min ment át éveken keresztül!? Legyetek férfiak végre és bírjátok a gyűrődést!"

Ha mindenáron a bűnöst akarjátok keresni, akkor mélyebbre kell ásni: 

Nem a nő az ellenség, hanem a feminin kondicionált társadalmi berendezkedésünk. Annyira el vagyunk foglalva az internetes pornónkkal, meg a rohadt közösségi médiánkkal; észre sem vesszük, hogy olyan silány és felszínes hollywood-i értékekre építjük az életünket, mint a szerelem, a Nagy Ő, a Sors, az Örök Boldogság és a többi üres faszság.

Mindent megtanítunk egy gyereknek, hogy ne haljon bele a felnőtté válásba, de amikor szerelemről (és az összes undorító hipergám vonzatáról, mint szerelmi háromszög) van szó, akkor csak annyit mondunk: "a szerelem fáj, de hát ettől szép".

 Nem nézünk a színfalak mögé, beérjük ennyivel és hogy nyomatékosítsuk a hülyeséget, "mentsük-meg a-királylányt-a sárkánytól" rajzfilmekkel mossuk át a fiatal agyakat. Az egész szirupos pop-kultúra ettől bűzlik -  a mai divatos pop-zenészek minden második száma a szerelem ezerszer lerágott csontját dicsőíti; rózsaszín hányinger...

Férfitársaim, a nő az nő marad. Emocionális ösztönei által vezérelt lény, akit a túlélési ösztöne által diktált érzései hajtanak. Ez nem azt jelenti, hogy nem képes racionális gondolkodásra, nem azt jelenti, hogy nem képes mérlegelni, hogy mit okoz egy háromszög csúcsán uralkodva - de sose felejtsük el, hogy Nő.

Nem rosszabb, nem jobb, nem alsóbbrendű, de Nő. Más program, más nyelv, más dinamika. Soha nem lesz képes olyan racionális és tényszerű gondolkodásra, mint egy férfi, ahogy mi sem az ő általa nyújtott anyai gondoskodás megtanulására.

...használd hát azt a kurva racionalitásodat barátom!!!

 

MINDENÉRT TE VAGY A FELELŐS.

 

Igen, lehet, hogy nem te vagy a "hibás", hanem az a "hülye kurva". Valóban ő mozgatta a szálakat, de te barátom, te alárendelted magad ennek a szarnak. Az, hogy beléptél, az, hogy nem vetted észre, miről is van itt szó, és az, hogy béta vagy, az mind a te felelősséged, ahogy az is, hogy változtass.

Az élet ilyen - romantikus cukormázban úszik a felszínen, de belül sokszor undorító. Ha bármelyik nőről lekerül a magassarkú, a smink, meg a piaci értékét növelő egyebek, ugyanazt az egyszerű, átlagos kislányt kapjuk. Minden nő ilyen. Lehet, hogy klisé, de nincs különbség. Minden nő ilyen. A feleséged, az anyád, a húgod, mindegyikük.

Még a magukat "rendesnek" valló nők is - ők nem azért nem vezetnek háromszöget, mert annyira ott vannak a racionális szeren és szuper hűségesek, hanem mert nincs rá lehetőségük (alacsony a szexuális piaci értékük). De ezzel nincs baj, ez egy ilyen világ, így kell benne tehát játszani...

Nem arról van szó, hogy nem lehet szeretni egy nőt, vagy nem lehet összekötni vele az életed/elvenni feleségül, hanem arról, hogy ha már így teszel, akkor az ne valamilyen agymosott, felvizezett szerelmi tömegcikk mentén történjen, hanem közös értékekre alapozva.

Srácok, kurvára véssétek a béta agyatokba a következő okosságot:

EGY NŐ SOHASEM LEHET CÉLJA EGY FÉRFI ÉLETÉNEK, CSUPÁN KIEGÉSZÍTŐJE.

 

Tudom, hogy ez rohadtul lehangoló...de ez a valóság, így működik; csak így működhet. Két sör között a kocsmában a cimborák ezt így fogják majd neked előadni:

"Barátocskám, a nő olyan, mint a busz. Nem éri meg futni utána, mert 5 perc múlva jön a következő".

Legyél király vagy trónbitorló...várd meg a következő járatot, én azt mondom. Hamarabb fog jönni, mint gondolnád. Nincs az a kötöttség, ami miatt megérné "nővé" válni. Minden egyes nappal, amit a feminin álomban töltesz, egyre messzebb kerülsz az igazságtól és a helyes döntésektől.

Minden a te felelősséged, ahogy az is, hogy miként magyarázod a dolgokat. Van pozitív is a szerelmi háromszögben, ha hiszed, ha nem. Olyan trauma ez a férfiszervezetnek, ami képzeletbeli péklapátként basz tarkón, azt üvöltve, hogy "ébredj fel!" - bizony néha ahhoz, hogy egyszer magasba juss, le kell ereszkedni a pokolba.

 

Minden a te felelősséged. Az is, hogy végre felébredsz-e a Feminin Álomból..