"És minden, ami mögötte van...
Egy olyan világban, ahol a függetlenség és a személyes boldogság számít a legfontosabbnak,a párkapcsolatok nagy része halálra van ítélve. Hiába a sírig tartó szerelem ígérete,ha utána jönnek a szürke hétköznapok. Rég megváltoztak az emberek szerelemről, családról, karrierről alkotott fogalmai, ami jó indok arra, hogy sokkal könnyebben bocsássák útjára a megunt kedvest, mint annak idején…
Azonban sokkal kevesebb szó esik azokról a férfiakról és nőkről, akik még hisznek a hagyományosabb eszményekben és nem tudnak csak úgy elszakadni egymástól csak
úgy, egyik napról a másikra…Olyan világban élünk, ahol a ragaszkodás, kitartás és elkötelezettség a másik iránt szinte megmosolyogtató. És mióta van ez?
Mióta elvárjuk a nőtől,hogy megálljon a saját lábán is! Mert nem egyenrangúként, hanem egyformán (!) kezelik a férfival…és itt a hiba!
Hiszen egy nő sohasem lesz ugyanolyan:másképp gondolkodik, másképp érez és főként másképp szeret…a kitartás, elkötelezettség, a szeretet ereje nem divat többé…
EZÉRT szenved a nő. De vajon ez tényleg betegség? Nos, valahol igen.
Társfüggőnek lenni szinte ugyanazt jelenti, mint drog- vagy alkoholfüggőnek…
Akit csupán mások igényeinek kielégítése éltet és a saját vágyairól képes teljesen lemondani – az BIZTOSAN társfüggő! Az ilyen kapcsolat többet árt, mint használ…
Előbb-utóbb depresszióhoz vezet, végső esetben akár öngyilkosságba hajszol.
Azok a nők, akik túlságosan szeretnek, a régi családi mintákat viszik át a jelenlegi kapcsolatukba.Ezek pedig többnyire negatív minták…a legrosszabb akkor következik be, amikor a nő csak a „nagy Ő” / illetve annak gondolt / férfi megszállottja lesz.
Tőle függ,csak érte él. Ha ő nincs, nincs önbecsülése. Élete sincs…
Csak a férfiért létezik, minden mást elhanyagol és retteg a magánytól, tárgyat csinál magából…amelyet az áhított férfi kielégítésére terveztek.
Ez SEMMIKÉPP sem szeretetkapcsolat, mert ahhoz két ember kell, tehát a férfi is hibás. Itt az adok-kapok mérlege sosem egyenlítődik ki és általában a nő az, aki többet és önzetlenebbül ad, ám szinte soha, semmit NEM KAP VISSZA.
Azonban őt sem lehet kielégíteni érzelmileg sohasem – hiszen NEM ISMERI a boldog kapcsolat fogalmát…ezek a nők csak a fájdalmas, mély elhagyottság érzését keverik sokan össze a szerelemmel.
Az ilyen hihetetlen mértékű kötődés alapja pedig igazából a FÉLELEM…
Azon nők, akik ennyire szeretnek és így függenek a párjuktól, egyszerűen rettegnek.
Attól tartanak, hogy egyedül maradnak,nem érdemesek a szerelemre és elveszítenek valamit. Hogy mit? Azt általában maguk sem tudják megfogalmazni – csak annyit
tudnak, hogy pótolhatatlan.
Amint ez felismerhetővé válik, kezelni kell. Társfüggő mellé általában szenvedélybeteg, vagy személyiségzavaros társ kerül – hiszen vele törődni kell, őt nem lehet magára hagyni! Biztonságérzetet ad,mert a másik személy is függ tőle…egymás parazitái lesznek! Olyan ördögi kör ez, amiből nehéz kilábalni, de nem lehetetlen…
A nőnek szembe kell néznie a helyzetével és önmagával. Ez egyedül nem fog menni.
Ezek a nők örökké azt hiszik, hogy a másik meg fog változni…és ha mégis sikerül kilépnie a „se veled – se nélküled” csapdájából, akkor is előfordul, hogy az új társ is hasonló személyiségű.
Ahhoz, hogy az új kapcsolat ne fulladjon ismét kudarcba, ki kell mozdulni a komfortzónából…merni kell, tenni és bízni! Hinni önmagunkban, hogy EGYEDÜL IS sikeres és boldog lehet valaki. Meg kell tanulni fájdalom nélkül élni…"
Neked is vannak ilyen problémáid? Gyere és beszélgessünk róla!
Beszélgetőtárs