Úgy tűnik, merőben másfajta perspektíva és életérzés jellemzi a 40 feletti, középkorú nőket és férfiakat, ha az őket reprezentáló blogokat, mint hangulatjelzőket tekintjük át. Főként a társkeresés frontján domborodik ki, hogy mennyire másként értékelik önmagukat és a lehetőségeiket. Az alábbiakban egy női és egy férfiblog egy-egy posztja adhat ebbe betekintést és rámutat, hogy ez mennyire is így van.

"Éva 47 éves, roppant vonzó nő. A 13 éves fiával él, a fiú apjával még annak születése után szétmentek. Azóta társat keres. Lánykorában válogathatott a fiúk között és úgy érezte, hogy ez idősebb korában is így lesz. Nem így lett. "Mindig volt barátom amikor fiatalabb voltam és azt hittem, a fiam születése után is így lesz, de tévedtem."- meséli Éva. "Amikor a fiam 3 éves lett, elkezdtem az online társkeresőkön szétnézni. Szórakoztató volt, flörtölgettem is, de valahányszor javasoltam, hogy találkozzunk, a pasik kettőt hátraléptek. Máris azt mondták, hogy nem keresnek kapcsolatot, főként egy gyerekes nővel."

Indítja a középkorú nőkről szóló hangulatjelentést a blog, mely körbejárja a korosztály problémáit. Általában a 45 feletti nőket "plankton generációnak" titulálja, mert meggyőződése szerint olyan láthatatlanul él korosztálya, mint a planktonok az óceánban. Véleménye szerint a férfiak teljesen elfordulnak tőlük. Holott persze léteznek az egyedülálló negyvenes férfiak, akiknek a figyelmére számítanának, akiket partnernek tekintenének, mégis a középkorú nőknek beszűkülnek a másik nemhez fűződő kapcsolataik és valamilyen okból még az offline és online társkeresők segítségével is végtelenül nehezen találnak megfelelő partnert.

"A kutya ott van elásva, hogy a középkorú férfiak jóval fiatalabb lányokat keresnek. "Egy pasi sokkal szélesebb merítésből válogathat, egykorú, fiatalabb, idősebb, bárkit kinézhet magának. - írja Éva. "A normális 45 év feletti férfiakra szinte keselyűkként csapnak le a társkereső nők." Rendben, van néhány ilyen eset, de ez ennyire általános? Sajnos minden jel arra mutat, hogy igen. Ezt megerősítik a statisztikai adatok is. A párkapcsolati szakértők szerint a középkorú férfiak a jóval fiatalabb nőket keresik a társkeresőkön. Egy tipikus 42 éves pasi nyitott a nála 15 évvel fiatalabb lány felé is, de felfelé mindössze 3 évnyi korkülönbséget tud elképzelni és szinte mindig a fiatalabbakkal kezdeményez kapcsolatot. Ugyanakkor a nők legtöbbször lefelé és felfelé is néhány év korkülönbséget preferálnak (...)

Ez persze alátámasztja azt, hogy miért is érzik a 45 év feletti nők láthatatlannak magukat a társkeresésben. "A legnehezebb számomra, amikor hazajövök este 6-kor az üres lakásba. Csak a macskáim várnak. Van egy kedves lakásom, imádom, de az éjszakáim magányosak. Ülök a TV előtt és unatkozom. Ha kimozdulok, a pasik észre sem vesznek. Egyre kevesebb az önbizalmam is." - mondja egy tipikus negyvenes egyedülálló nő.

Ezzel a lehangoló életérzéssel szemben egy magyar férfiblog a hasonló korú férfiak élethelyzetét egészen másként ábrázolja. Mondhatni a fenti női problémafelvetéseket visszaigazolva a férfiak megnyíló lehetőségeiről beszél:

Nagyobb lett a merítés:

Egy negyvenes férfi éppúgy talál magának partnert a 20-as éveiben járó nők közül, mint a 30-as és 40-es korosztályból. Amíg fiatalon, az ember nehezen tudja elképzelni, hogy összejöjjön egy 40-es nővel, addig ebben a korban gyakorlatilag 20 és 50 között mindenki jelöltté válhat...

Megvan a csajozáshoz kellő egzisztencia:

Természetesen ez nem igaz, ha egy "jól sikerült" válás lenullázta az embert, de általában az átlag férfi ebben a korban ér pénzügyi lehetőségei csúcsára. Akár alkalmazott, akár vállalkozó, ekkor keresi általában a legtöbbet. Ahogy mondani szokták, a fizikai és mentális hanyatlás még nem indult el, de már a szex mellett a nők számára oly fontos anyagi biztonságot is tudják nyújtani.

Kialakul és megszilárdul a világnézet, az értékrend és az ízlés:

A férfi ezekben már nem változik drasztikusan. Ebből kifolyólag pontosan tudja, hogy milyen nőt keres, hogy mi az, amiben engedhet az igényeiből és mi az, amiben nem. Nem fontos már számára a szűkebb és tágabb környezet véleménye, mint fiatalon. A 40-es férfi könnyebben vállalja fel a döntéseit.

A végső következtetés: A negyvenes férfiak kapósak

A fentiekből következően ez a korosztály a nők széles rétegeinél számít célcsoportnak. Sok olyan tulajdonság és élethelyzet alakul ki erre a korra, ami a nők számára vonzó. Természetesen ez nagyban annak a függvénye, hogy hogyan telt el életünk első negyven esztendeje..."

Érdekes módon a hirtelen új életformát választó, akár új családot alapító, középkorú férfiak generációjáról mondják, hogy megváltozott életformájuk a "kapuzárási pániknak" köszönhető. A fentiek fényében viszont kérdéses, hogy vajon valóban a pánik jellemzi-e őket leginkább? "Megőrülnek, sportkocsit vesznek, festik a hajukat, edzőterembe járnak, beújítanak egy húszéves nőt..." - mondja a közkézen forgó jellemzés a "kapuzárási pánikkal küzdő" férfiról.

Azonban lássuk be, ebből sem az következik, hogy valamiféle szorongás uralja ezeknek a férfiaknak az életét, sokkal inkább úgy fest, hogy a beérett életlehetőségeiket aknázzák ki...

Úgy tűnik, a nők saját életérzéseiket vetítik ki a férfiakra, amikor a férfiak "kapuzárási pánikjáról" beszélnek, hiszen minden arról árulkodik, hogy a középkorú nők másik nemhez fűződő viszonyai és életlehetőségei szűkülnek be, ők veszítik el sokkal inkább az "ellenállhatatlan varázsukat" és ennek megfelelően alakul az életérzésük is. Ennek ellenére sokkal ritkábban hallani a nőkkel összefüggésben "kapuzárási pánikról", "életközepi válságról", sőt gyakran egyenesen tagadják ennek a lehetőségét.

Lehetséges, hogy le kellene cserélnünk azokat a közkeletű sztereotípiáinkat, amelyekkel a középkorú nőkről és férfiakról gondolkodunk?