A szexkapcsolat elképzelhetetlen érzések nélkül, hiszen még egy egyéjszakás kapcsolatba is keveredik érzelem. Képtelenség az érzelmeinket kontrollálni, és egyszer csak azt érzékeljük, hogy a szexkapcsolatunkba érzelmek keveredtek, és már alig tudjuk szétválasztani egy komolyabb elköteleződéstől.

Kétségbeesetten szeretnénk megtartani a szabadságunkat, sérelmek, komplexusok, elvarratlan szálak, feldolgozatlan múlt, lelki sebek tarkítják, csúfítják lelkünket, lényünket átjárja a félelem. Félünk megnyílni, őszintének lenni, ódzkodunk feladni függetlenségünket, a véglegesség gondolata elborzaszt, az elköteleződéstől való tudattalan félelmünk megakadályoz abban, hogy teljesen felvállaljuk a kapcsolatot. Az érzelmek, a vágyódás, és a késztetés, hogy megosszuk a másikkal, amit érzünk, alapvető, tiszta emberi igényünk.

Már fájdalmasan gyanakvóvá váltunk, egyre jobban unjuk a folytonos játszmákat, és ugyanazokat a köröket, amiket meg kell futni az ismerkedés során. Az évek során mindenki ennyire belefáradt, és bent ragadt volna ezekben a körökben? Laza kötelékre vágyunk, "majdnem" kapcsolatokra, bármikor átvágható kötelékekre...Egy szexkapcsolat egy ideig tényleg működhet, de csak úgy érdemes működtetni, ha nem próbáljuk korlátozni önmagunkat abban, hogy mennyit és mit érezhetünk....

Egyetlen emberi kapcsolat sem tud tartósan működni érzelmek nélkül, előbb vagy utóbb valamelyikünk többet akar. Átgondoljuk, megbeszéljük, hogy nem lesz több közöttünk egy extrákkal fűszerezett barátságnál, nem felejtünk ott egymásnál személyes holmikat, nincs romantikus randi, családi esemény, nincsenek apró ajándékok, hónapfordulók, nincs felvállalás, elkötelezettség, monogámia, kötődés,

és főleg nincsenek érzelmek...A kötődés vágya ott él mindannyiunkban, egy egészséges lelkű ember nem létezik kapcsolatok, kötődések nélkül, ez elemi igény. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út valaki számára.

EGY SZEXKAPCSOLAT MONOGÁM LELKIZŐKNEK NEM VALÓ.

Hiába tisztázódtak az elképzelések, a kapcsolati keretek, és hiába konkretizálódtak a játékszabályok, ahogy telik az idő, egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a szeretetlen szexkapcsolatban. Egyre többet invesztálnánk, és ádázul átlépnénk a szexkapcsolat határait, minőségi időt, figyelmet, kedves szavakat, beszélgetéseket, intimitást, egymásra figyelést, érzéseket várunk. 

A MÁSIK NEM ÉRTI. MOST MI VAN? HISZEN JÓL ELVAGYUNK, SZERETGETJÜK EGYMÁS TESTÉT, MI KELL MÉG?

Mindketten így akartuk az legelején, hogy ez legyen a menetrend, és ez nagyon is megfelelő számunkra, egészen a következő megállóhelyig valaki mással. (Az értetlenkedő partnerben esetleg az is felmerülhet, hogy legjobb lenne abbahagyni az egészet, mert mi szüksége van egy most már lelkizős, problémás partnerre, nem lenne egyszerűbb továbbállni és keresni egy új, kevésbé problémás partnert, aki nem kezd el folyton elégedetlenkedni és beéri csak a szexkapcsolattal?)

De egy szexkapcsolatban telik az idő, és egyikőnk birtokolni, kérdőre vonni, féltékenykedni kezd. Ő maga sem érti, de ,megalázó helyzetében olcsó játékszernek érzi magát, akinek nem lehetnek érzései. Nehéz elfogadni, hogy valaki csak szexre kell. Nehéz elfogadni a tényt, hogy csupán szolgáltatás, egy izgalmas programlehetőség, amivel bizonyos időszakonként élnek. Egy opció, választási lehetőség, ami bármikor visszavonható, felmondható, törölhető. Tartása, büszkesége, önbecsülése mélyre kerül, és nem tehet mást, ki kell mondania a végszót, bármennyire is csodásan bánik a partnere testének minden zugával, már így is elég fájdalmas, és nehezen gyógyuló sebeket szerzett. Hiányzik és az elvonási tünetek egyre erősebbek, de minél tovább halogatja a búcsút, annál mélyebben kötődik egy illúzióhoz, amit megrajzolt és most szeretné, ha megtestesülne...

Egy szexkapcsolat huzamosabb ideig nem tartható fent, de ha mégis, akkor lélekölő lesz. Ha egyikünk úgy érzi, számára mindez lelki teher, szenvedés, csupa kérdőjel, bizonytalanság és negatív érzések halmaza, akkor ideje továbblépni...