Először is tisztázzunk egy alapvető dolgot: a hipergámia jelentése kettős. Egyfelől ezzel a megnevezéssel illetjük a nők párválasztási ösztöneit, másfelől - szociológiai oldalról - ugyanígy nevezzük a nők házasodási stratégiáját. A kettő között nyilván van összefüggés, de félreértésekre adhat okot, hogy párt választani egy éjszakára is lehet, míg a házasság legalább néhány éves (manapság néhány hónapos) kötöttséget jelent, ezért a hipergám ösztön és a hipergám házasodás olykor ellentmondanak egymásnak. Amiről én beszélek, az elsősorban az ösztön, mert annak sokkal nagyobb a jelentősége. Majd meglátjuk, hogy miért.

Nem sok "gámiáról" hall az ember. A legtöbb szó a monogámiáról esik, a hagyományos társadalmi közmegegyezés szerint ez az optimális emberi kapcsolati forma. Ebben nagyjából igazuk is van, csakhogy az ösztönök sokszor más irányba terelnék az embert. Itt kerül szóba a poligámia. Egyes eltévelyedettek szerint minden ember ösztönében poligám. A műveltebbek tudják, hogy valójában csak a férfiak poligámok - a nők ezzel szemben hipergámok. Azt ugye mind tudjuk, hogy a monogámia kizárólagos társas kapcsolatot jelent, a poligámia meg "nyitott" szexuális érdeklődést, ahol a partner megléte nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy másik is mellette. Na de mi az a hipergámia?

A neten nem sok magyar anyagot találunk, ami az esetek többségében valahogy így írja le a hipergámiát: "A hipergámia felfelé házasodást jelent. Azt, hogy a nők párválasztáskor olyan férfiakat preferálnak, akik a saját fizikai adottságukhoz, társas státuszukhoz, birtokolt forrásaikhoz képest értékesebbel, többel rendelkeznek." A lényeg az, hogy ez a definíció mennyire kevéssé mutatja meg nekünk a fogalmat a maga teljességében. Igaznak éppen nagyjából igaz, de körülbelül annyira innovatív, mintha arra a kérdésre: mit érdemes tudni Párizsról? azt válaszolnánk: a naprendszerben található.

A lényeg, hogy azok a férfiak tudnak életképes utódokat nemzeni, akik a legtermékenyebb nőket kívánták. Akik túl öreg vagy fiatal, esetleg túl beteg nőket kívántak, azoknak nem született gyermeke. Ugyanígy elmondható, hogy azoknak a nőknek született sok túlélőképes utódja, akik a túlélőképes pasikat kívánták. Mivel a hipergámia jellemzően női tulajdonság, ezért a továbbiakban erre a tényre fogunk fókuszálni.

A nők ösztönei - hála az evolúciós hatásoknak - az olyan férfiakra indulnak be, akiknek az utódjai túlélőképesek. De ezek a nők nehéz helyzetbe kerülnek, mert amíg a férfiak jó eséllyel ránézésre megállapíthatják egy nőről, hogy mennyire fogamzóképes, addig a túlélőképesség sokkal nehezebben felmérhető. Az olyan tulajdonságok, mint a szimmetrikus arc, vagy az egészséges bőr és haj sokat elárulnak, de nem mindent. Ha csak az alapján döntenének a nők, akkor nem a filmsztárokat bálványoznák, hanem a szimmetrikus arcú szénbányászokat és asztalosokat.

Az egészség tehát csak az érem egyik oldala. A másik oldalon van az, ami minket érdekel: azok a jelek, amikből egy nő tudat alatt(!) arra következtet, hogy az illető pasi túlélőképes. Ezek a jelek alapvetően két forrásból származnak. Kezdjük a másodikkal, mert az első tárgyalása bonyolultabb lesz :) A második forrás a többi nő. Ez talán furcsának tűnhet, de a nők nagyon odafigyelnek arra, hogy melyik pasihoz hogyan viszonyulnak a környezetében élő nők. Ez azért van, mert ahhoz, hogy a nő megbízható adatokat szerezzen a férfi túlélőképességéről, meg kell ismernie őt. Ez sok időbe telhet, ezért nem praktikus. Emiatt a nőkben kiépült egy olyan "rendszer", ami hasznosítja más nők tapasztalatait, akik az adott férfit esetleg már régebbről ismerik. Ha egy pasit kerülnek a nők, akkor az "új jövevény" nő is kerülni fogja, mert látja a többi nő viselkedését és ebből azt a következtetést vonja le, hogy a pasi értéktelen. Ez fordítva is működik: ha egy pasi kapós, akkor az új jövevény is automatikusan vonzóbbnak fogja látni, mert a tudatalattija folyamatosan azt súgja a fülébe, hogy az egy értékes pasi - hiszen a többi nő is hajt rá.

A fontosabb forrás, amihez nem kell "külső segítség", az a férfi viselkedésének tanulmányozása. Természetesen ez is tudat alatt zajlik. A női tudatalatti egy érdekes szerkezet, ugyanis a működésébe nehéz belelátni, még az adott alany is csak a végeredményt kapja kézhez és még arról a végeredményről sem tudja, hogy az valójában egy tudatalatti folyamat eredménye. Magyarul ez annyit tesz, hogy a nő elkezdi figyelni a pasit és miközben az éber tudat beszélget, figyel az evésre-ivásra-satöbbi, addig a tudatalatti elemzi a pasi felől érkező jeleket és meghozza a döntést, hogy a pasi megfelelő lenne-e utódnemzésre. Ennek az eredménye nem a tudatban jelentkezik, inkább a test alsóbb régióiban: ha a tudatalattinak tetszik a pasi, akkor a nőben felébred a vágy. Ha nem, nem. (Ezért nem lehet egy nő bugyijába könyörgéssel bejutni, mert a szexuális vágyat nem a tudat irányítja.)

Mi köze ennek a felfelé házasodáshoz? Az, hogy azok a férfiak túlélőképesek, akik erőforrásokkal rendelkeznek. Ez az erőforrás lehet pénz, paripa, fegyver vagy barátok - szóval sok minden. De kulcsfontosságú megérteni, hogy a női ösztönök nem a pasi pénzét vagy más erőforrásait keresik, hanem a pasi viselkedésében azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy rendelkezik ilyenekkel. Ez azért van így, mert míg erőforrás sokféle létezik és azok meglétét akár hazudni vagy szimulálni is lehet, addig azoknak a férfiaknak a viselkedése, akik rendelkeznek erőforrásokkal, általában hasonló - és feltűnően eltér azokétól, akik nem rendelkeznek erőforrásokkal. A legegyszerűbb ezt úgy elképzelni, hogy a király és a szolga kimegy a nudistastrandra. Egy nő hogyan fogja megállapítani, hogy melyiknek kéne gyereket szülnie ahhoz, hogy az a gyerek talpraesett legyen? Elsősorban testbeszéd alapján. A király peckesen jár, fektében elterpeszkedik, szúrósan és lekezelően néz. A szolga viszont összehúzza magát, igyekszik láthatatlanná válni, a mozdulatai tétovák. A nő első ránézésre megmondja, hogy melyik melyik - de ami az érdekesebb, hogy a tudatalattija mesterkedései miatt a királyt fizikailag vonzóbbnak, kívánatosabbnak fogja tartani akkor is, ha a király és a szolga történetesen ikrek. Egy férfiagynak ez furcsa lehet, mert a pasik arra vannak beállva, hogy a szexuális vágy elsősorban szépség kérdése és sokan feltételezik, hogy ez a nőknél is így van - de tévednek! Illetve részben tévednek, mert van azért a szépségnek is szerepe (az érme első oldala az egészség volt, annak egyik fizikai kivetülése pedig a szépség). De a nőknél a párválasztásnak nagyon fontos komponense a férfi viselkedése, testbeszéde. Olyannyira, hogy egy kevésbé jóképű pasi simán kiüthet a nyeregből egy nála markánsabb arcot is, ha a testbeszéde magabiztosabb.

Elmondhatjuk tehát, hogy egy nő azt a pasit fogja vonzónak találni, akinek a testbeszéde magabiztos és talpraesettségről árulkodik. Igaz ez akkor is, ha annak a pasinak történetesen egy vasa sincs. Az ösztönt nem a pénztárca érdekli. Persze hosszú távú kapcsolatoknál más tényezők is fontossá válnak és ilyenkor már a pénz szerepe is nagyon megnő. Mert lehet, hogy a csórikám nagyon férfias és vonzó, ezért mondjuk egy kis kalandra pont megfelelne, de azért feleségül nem menne hozzá a nő, mert hát nem hülye az életét összekötni valakivel, aki lerontaná saját státuszát. Ilyen esetekben van az, hogy a nő feleségül megy valami olyan pasihoz, aki jó életmódot biztosít neki, de közben azért vágyik a régi szeretője után, akinek feleannyi pénze sem volt, de ő kétszer annyira kívánta... (ezért aztán általában a későbbiekben meg is tartja magának)

Amikor a nők "felfelé házasodnak", akkor a tudatos és a tudatalatti döntések összemosódása látható. Egy orvos vagy egy ügyvéd nem csak a jó életet tudja megadni a titkárnőnek vagy ápolónőnek, hanem az esetek többségében a testbeszéde is vonzóbb, mint egy csóró szakmunkásé. Nem akarom leszólni vagy lebecsülni sem a szegényebb, sem a tanulatlanabb embereket, de ha őszintén akarunk beszélni a női ösztönökről, akkor el kell fogadnunk, hogy ez van. Mindenkinél van "jobb pasi", egy igazi nő az atyaúristent is lecseréli egy jobb modellre, ha lehetősége adódik...

 

Miért fontos nekünk ez egy hosszútávú kapcsolatban, házasságban?

A világegyetem középpontja, vagyis a nő, hajlamos mindent magához viszonyítani. És szexuálisan kívánni csak olyan férfit tud, aki valamilyen szinten kielégíti a hipergám ösztöneit. Az van tehát, hogy a nő képes kívánni bárkit, akinek a testbeszéde magasabb státuszt sugall, mint a nő saját státusza. Minél nagyobb a különbség, annál jobban vonzódik a nő a férfihoz. Viszont ha kapcsolatba kerülnek és annak során ez a különbség megszűnik vagy neadj'isten megfordul, akkor a nő hipergám ösztönei beindítják a vészcsengőt. A pasi - viselkedése alapján(!) - nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal, tehát az utódai nem biztos, hogy túlélőképesek lesznek, vagyis vele szexelni "veszélyes"! Ezért van az, hogy X év házasság után sok nő nem csak elveszíti a vágyait, de egyenesen rosszul lesz a gondolatra, hogy a férjével szexeljen...Mert a pasi a nő mellett elkényelmesedik, ellustul, a szexpiaci értéke zuhanni kezd, a nő hipergám ösztönei pedig felrobbannak. Ilyenkor jönnek a szexmentes és morózus hónapok, a hűtlenség, a gyűlölködéssel terhelt válás.

Egy férfinak meg kell értenie, hogy boldog kapcsolat csak úgy lehetséges, ha a nő ösztönei a férfi oldalán dolgoznak és nem ellene.

Tehát a férfi látszólagos státuszának mindig magasabban kell lennie, mint a nőének, különben jéghegy, süllyedés. Ezt e modern matriarchális társadalomban sokkal nehezebb elérni, mint 50-100 éve, a "patriarchális aranykorban", ugyanis manapság szinte minden társadalmi folyamat a férfiak lenyomására és a nők felemelésére irányul, ezáltal teljesen felborítva a romantikus kapcsolatok sakktábláját. Miközben egyre több nő egyre gazdagabb, függetlenebb, nagyképűbb és férfiasabb, addig egyre több pasi marad állás és fizetés nélkül. Emiatt az átlagos nőnek a számára vonzó pasik tábora egyre szűkül.

Nem véletlen tehát az sem, hogy a karrierista menedzsercsajok nem találnak megfelelő partnert maguknak. A hipergám ösztöneiket csak a még náluk is magasabban lévő pasik tudnák kielégíteni, de azokból alig van egy maroknyi - nekik meg eszük ágában sincs agresszív libákat felkérni családi fészek építésére. A gyárigazgató inkább elveszi feleségül a titkárnőjét (aki 20 éves és jól mutat combfixben) és szarik a feminista HR menedzserre, aki valahol 30 és 40 között vesztegel egy mellékvágányon és azt képzeli, hogy a "férfiak félnek az erős nőktől". Nem félnek, csak több eszük van annál, mint hogy egy arrogáns műférfival akarjanak élni egy normális nő helyett...

A hipergámia magyarázza azt is, hogy miért bomlanak a nők a rocksztárok és filmcsillagok után: Egyrészt mivel más nők is bomlanak utánuk, tehát ha sokan imádják őket, akkor a többi nő is imádni fogja őket. Másrészt a rocksztárok és filmcsillagok testbeszéde, viselkedése olyan önbizalomról árulkodik, amitől a nők hipergám ösztöne csillagokat szór. Ennek a pasinak kell gyereket szülni, mert ez aztán a talpraesett! A pasik is rajonganak a nagymellű és fiatal színésznőkért, de nem azért, mert színésznők, hanem mert fiatalok és nagy mellűek. A nők viszont nem azért imádják a jóképű hírességeket, mert jóképűek, hanem mert hírességek. Épp ezért, mivel csinos nő van millió, a pasik legszívesebben mind a milliót ágyba vinnék - de hiába van millió jóképű pasi, a csajok inkább a maroknyi sztár körül csoportosulnak. Ezért várja fellépés után a krokodilarcú rockénekest a színpad mögött egy tucat liba és ezért nem várja a jóképű fizikatanárt előadás után senki.

A hipergámia másik megjelenési formája a "sorozatos monogámia", vagyis a manapság egyre gyakoribb jelenség, amikor a nő házasodik-elválik-újraházasodik és ezt ismételgeti a végtelenségig(ronda szóval: felül a "ph@szkörhintára").

Egy nő bármely pasi iránt érezhet vonzalmat, aki nála magasabb státuszúnak látszik és minél nagyobb a státuszkülönbség, annál nagyobb a vonzalom. Ezért van az, hogy a piramis csúcsán lévő pasikat nők milliói imádják (Brad Pitt, stb.). De az ugye egyértelmű, hogy a nőnek többé-kevésbé alkalmazkodnia kell a saját rögvalóságának kereteihez, vagyis nem várhat Badacsonypusztán arra, hogy egyszer csak csönget Brad Pitt és elviszi fehér lovon.A számukra elérhető piramisból válogatnak, illetve annak csúcsáról.

"A nők ízlése egyszerű. Mindig beérik a legjobbal." ( Oscar Wilde) Egy férfi - szexuális értelemben - minden jó nőt egyszerre kíván, de a nők egyszerre csak egy pasit kívánnak igazán - a legjobbat. Ha egy nő rátette a kezét az általa elérhető legjobb pasira, akkor az esetek 99%-ában eszébe sem jut a hűtlenség és boldogan él, amíg...Amíg a pasija státusza alá nem megy más pasik státuszának, akik a nő számára szintén elérhetőek...Ha a piramis csúcsán váltás történik, akkor a nő pikk-pakk "kiszerethet" a régi pasiból és már jöhet is az új, akinek épp az adott pillanatban a legjobb a státusza. Egy nő tehát alapvetően nem arra van berendezkedve lelkileg, hogy férje mellett szeretőket tartson (nem poligám), hanem arra, hogy mindig lecserélje a pasit a következőre, aki jobb, mint az előző. A férfi "bővíteni" akar, a nő lecserélni. Tehát vigyázzatok férfiak: mindannyian csereszabatosak vagytok!