"Ismét egy névtelen probléma nyomába eredünk, amik baráti beszélgetésekben elhangzanak ugyan, de aztán válasz nélkül maradnak...és elsikkadnak. Ilyen a társas magány kérdése is.
Sokan,főként nők panaszkodnak, hogy a jelenlegi kapcsolatukban nagyon magányosan érzik magukat.Ez sokszor az ismerősök számára is különösen furcsa,mert úgy hiszik, látják, hogy boldog kapcsolatban él a párjával. Ilyenkor meglepődnek, elsőre nem is tudnak reagálni rá, csak aggódnak értük…
Persze mindannyian azt hisszük, hogy ezek csak mindig a barátnőinkkel,vagy éppen azok távoli ismerőseivel történhet meg, velünk nem…
Hogyan lehet valaki magányos, ha egyszer párkapcsolatban, házasságban él?
Igen sokan vannak,akik szinte mindenüket odaadnák azért, hogy párra leljenek.
Ők azok, akik nagyon nehezen vagy egyáltalán nem értik a társas magány állapotát.
És lássuk be,sokszor valóban nem érthető,hogy a látszólag jól működő kapcsolatban miért magányos az egyik vagy esetleg mindkét fél…
Sok közhely igaz,ezért sem szeretik őket az emberek.Ilyen például,hogy idővel a szerelem átalakul szeretetté. Ritkán marad huzamosabb ideig lángoló egy viszony…ez teljesen rendjén is van.Az nem mindegy, hogy a szerelemérzés végül mivé változik.
A szeretetérzés akkor tud tartósan fennmaradni, ha mindkét fél továbbra is nyitott a másik személyiségére is. A szerelemérzés kezdetben olyan lila ködbe burkolja az embert, hogy nem veszi észre a másik apróbb / nagyobb / hibáit.Sőt, ilyenkor olyan tulajdonságokkal is felruházzuk egymást, ami talán soha nem is volt jelen…ahogy azonban haladunk az időben, ezek a korábban szinte jelentéktelen, sőt vicces hibák VÉTSÉGEKKÉ válhatnak…
Nagyon meghatározó az is, hogy ki mennyire akar és/vagy tud fejlődni a kapcsolat alatt. És ebben nagyon sok dolog benne van. A kezdet kezdetén a mondjuk a kultúrához szokott, azt igénylő szerelmes ember elfogadja, ha a párja nem szívesen jár színházba, moziba, koncertekre, csak kizárólag a saját hobbijának él, mondjuk horgászik vagy száz kilométeres biciklitúrákat tesz meg hétvégente…
A szerelem tényleg vak…De eljön az az idő,amikor ez már azért is zavaró,mert ezen közös érdeklődés hiányában vagy otthon maradnak mindketten és az egyik szenved csak, vagy az érdeklődő fél elmegy egyedül, a másik otthon marad, vagy csak a saját hobbijának hódol…ebben az esetben mindketten komfortosan érzik magukat, csak NEM EGYÜTT…ezt még tetézi,ha az egyik/mindkét fél rendszerint nagyon elfoglalt és amúgy is rendkívül kevés minőségi idő juthat egymásra a természetes fáradtság, a mindennapi stressz miatt.
A közösen átélt dolgok nagyon sokat adnak egy kapcsolathoz, fontos a rendszeres visszacsatolás az átélt élményekre. Ha egy idő után nincs egymás felé megfelelő tolerancia, nincs érdeklődés a másik hobbija, baráti társasága iránt, akkor kialakul a társas magány…
Ha van még szándék a közös építkezésre,érdemes megtalálni az okokat.Ezt követően fel kell vállalni az erről szóló beszélgetést,mert senki sem gondolatolvasó és lehet, hogy csak egy duzzogó embert lát maga körül, de nem tudja mire vélni a dolgot. A sértődésmentes, hatékony kommunikáció azonban új alapokra helyezheti a kapcsolatot és így megszűnhet a társas magány érzése…"
Ha ilyen problémákkal küzdesz te is, gyere el hozzám és beszéljünk róla!
Beszélgetőtárs