" A nők újra írják a történelmet. Nem számít, ha egy hete még szerelmes üzeneteket küldött neked. Bármikor ráébredhet, hogy már nagyon régen nem boldog veled."

Ezt hívjuk villanykapcsoló hatásnak. Ez történik akkor, ha egy nő már nem vonzódik hozzád és továbblép, akár megcsalt, akár nem(bár nagyon sokszor már ott sorakozik a háttérben a következő lovag, akivel majd "boldog" tudna lenni és ilyenkor gyakran előfordul, hogy a szakítás után szinte azonnal "elfelejt" téged, mintha sose léteztél volna és belemerül az új kapcsolata rózsaszín ködébe). Nem pontosan arról van szó, hogy objektíven kétségbe vonja a kapcsolat múltbéli pozitívumait, hanem úgy érez, úgy tesz, mintha azok meg sem történtek volna. Engedd meg, hogy kifejtsem ezt és csatoljam a magyarázathoz Briffault törvényét is.

A nők arra használják az érzelmi állapotukat, hogy meghatározzák vele a valóságot - ezt hamar átláthatjuk és beláthatjuk. Amikor egy férfit valamilyen érzelmi teher nyomaszt, megkérdezi magától, hogy vajon mi válthatta ki azt, van-e egyáltalán alapja? Lehet, hogy van, de lehet, hogy nincs, viszont továbbhaladva ezen a gondolati síkon, végül rájön, hogy amit érez, passzol-e a rideg valóságba avagy sem. Hogyha a tények nem igazolják az érzéseit, akkor a reakciója valószínűleg rossz volt. Ellenben amikor egy nőt nyomaszt egy ilyen teher, akkor azt az őt körülvevő világ üzeneteként értelmezi. Ugyan miért érezné magát cserbenhagyva, ha valaki nem árulta volna el!? Miért érezné magát szomorúan, ha valaki vagy valami nem tett volna ellene semmi rosszat?

Éppen ezért a döntései, amelyeket a saját maga által érzékelt valóságára alapozott, totálisan nonszensznek tűnhetnek egy férfi számára (a nők őrültek, nemde?), mivel az ő valósága a legfontosabb igazságra épül, amit ő ismer: a saját érzelmi állapotára. Ha egy nő szomorú, azt mondja neked: "szomorú vagyok miattad". Ő nem uralkodik magán úgy, ahogy te teszed. A saját érzelmeinek megváltoztatása kívül esik a hatáskörén. Ez tehát azt jelenti, hogy az érzelmi állapot amiben éppen van, csakis azért létezik, mert te tettél valamit...Vagy szándékosan vagy véletlenül. Mivel szomorú, ezért te csináltál valamit. Az ő "objektív" valósága azt mondja neki, hogy te elkövettél valamit ellene, ami miatt most szomorúnak érzi magát. Ilyenkor kezdődik el egy csomó vita, mert a férfiak tévesen(!!!) azzal kezdenek el érvelni, hogy "félreértetted azt, amit mondtam, természetesen nem úgy gondoltam", miközben a nőnek nem számít, hogy mi az ésszerű és racionális. Ő éppen szomorú és nem lenne az, ha nem lenne rá oka. A szomorúsága hozza létre ezt az új valóságot. Ha te nem tettél volna "valamit", ami elég volt ahhoz, hogy rosszul érezze magát tőle, akkor egyszerűen nem lenne szomorú.

Térjünk vissza a villanykapcsoló hatására. Amikor évekig együtt vagy egy nővel és a dolgok elkezdenek rosszra fordulni, megtapasztalhatod azt a történelmi revíziót is, ahogyan kimondja: "sohasem szerettelek téged" vagy "mindig is bántalmazó voltál". És meg is érkeztünk a mindig/soha állításokhoz. Nem az igazi, tényekkel leírható valóságra reagálnak, hanem inkább egy új, érzelmeken alapuló valóságra.

A gondolatmenet valahogy így néz ki:

"Nem érzek már igaz szerelmet iránta, helyette viszont megvetést és dühöt igen. És ha az igaz szerelem valódi és véget nem érő, akkor ennek általa kellene megvalósulnia. Rossz érzések vannak bennem miatta, tehát ő nem lehet jó ember. És mivel rossz érzéseket ébreszt bennem, ezért nem is szerethettem, mivel sohasem tudnék szeretni egy ilyen embert. És azok az emberi tulajdonságok, amelyekkel most rendelkezik, mindig is benne voltak. Tehát én sohasem szerethettem őt. Sőt, az egész kapcsolat csak egy hazugság lehetett. A valódi, igaz szerelem soha sem érne véget és ez már véget ért, így soha nem volt igaz szerelem."

És így az érzelmi állapota megalkotja az új valóságot, ahol soha semmi nem volt jó és minden csak a hazugságra épült. Mint amikor lekapcsolják a villanyt. Minden, amit ketten felépítettek, eltűnik egyetlen szempillantás alatt, mintha soha nem is létezett volna...

Ilyenkor rengeteg férfi próbál alkudozni. "Azután, amin ketten keresztülmentünk, hogy tudod ezt mind csak úgy eldobni magadtól? Együtt még meg tudjuk menteni ezt a kapcsolatot!"

Nos, az előbbi egy értelmetlen(!!!) kérdés. Mi az, amit eldob magától? Az ő fejében abszolút semmi! Ha bármilyen értékes is lenne abban a kapcsolatban, nem érezné azt, amit. Következésképpen semmi fontos dolog nincs abban a kapcsolatban.

Briffault törvénye pontosan ezen alapelv szerint működik:

Az állatvilágban nem a hím, hanem a nőstény határozza meg a család összes feltételét. Ha egy nőstény nem tud hasznot húzni egy adott hímmel való kapcsolatból, akkor az a kapcsolat nem fog létrejönni.

Következtetések:

1. A hím által adott múltbéli "haszon" nem biztosítja a jövőbeli kapcsolatot vagy a jelenlegi fenntartását.

2. Bármilyen egyezség, amiben a hím egy aktuális "haszonnal" kecsegtet egy nőstényt a jövőbeli kapcsolat reményében, azonnal semmissé válik, amint a hím átadja azt a "hasznot".  (lásd 1. következtetés)

3. A jövőbeli "haszon" reménye csak korlátozottan hat a jelenlegi/jövőbeli kapcsolatra. A hatás erőssége fordítottan arányos a "haszon" megszerzéséig eltelt idő hosszával és egyenesen arányos a nőstény hímbe vetett bizalmának mértékével (ami egyáltalán nem biztos!)

Vesézzük ki az 1. következtetést - a múltbéli "haszon" nem biztosítja a jövőbeli kapcsolatot, vagy a jelenlegi fenntartását. A múltban adott "haszon" és a kapcsolat fenntartásának koncepciója az objektív valóság következetességeit igényli(a férfiagy szerint), ahol a nő átlátná az emberi kapcsolatok íratlan szabályait: Örökké szeretni fogjuk egymást, ha nehéz idők is jönnek, együtt meg fogjuk oldani. Biztosítok neked egy helyet, ahol élhetsz és ellátlak téged, te pedig majd emlékezz ezekre az áldozatokra akkor is, amikor a dolgok esetleg rosszabbra fordulnak.

Az ő fejében ez úgy néz ki, hogy amikor a dolgok rosszra fordulnak, az érzelmi állapota újraalkotja a valóságot és a múltban tett áldozatok már nem számítanak, de sokkal inkább, mintha soha nem is léteztek volna. Az ő valóságában - amiben az áldozataid és szerelmed őszinte és valódi volt - nem érezhetné magát elárulva, vagy azt, hogy már nem vonzódik hozzád. De mégis így érez, tehát a valóság, ahol te rengeteg mindent tettél érte, nem lehet igaz! Az igazság az kell, hogy legyen, hogy hazudtál neki és ez a kapcsolat soha sem volt őszinte.

Így fest a villanykapcsoló hatás. Egyáltalán nem kell hozzá hibát elkövetned, élhetsz akár egy jó párkapcsolatban is egy rendes nővel, ha a dolgok rosszra fordulnak, a kapcsolót MINDIG lenyomják...