"Egy agresszorral élek együtt !
Mélységesen leértékeled magad?
Folytonos tagadásban élsz?
Belemész olyan dolgokba,melyeket valójában nem kívánsz?
Vagy nem is bírsz? / például még több házimunka,vagy gépies, ledomináló szex? /
Elképzelhető,hogy egy lelkileg sérült és egyfolytában támadó emberrel élsz együtt…
Sajnos,ez általában a nők problémája:
Ha a nő otthon úgy érzi, hogy már valójában nem önmaga…a párja, vagyis inkább kettejük kapcsolata kiöl mindent abból, ami ő korábban volt és olyan dolgokra kényszeríti, melyeket nem akar megcsinálni, közben pedig MÉGIS megteszi…
Saját magát veszi rá olyasmire, amivel nem ért egyet, de MINDENÁRON meg akar felelni, teljesíteni akar a férfinek…
Leginkább a szexben, de például az öltözködésében is. Tettei ellenére azonban semmi sem változik,az otthoni hangulat nem javul,sőt…
Ezek is azok a névtelen problémák egyike, amik baráti beszélgetésben elhangzanak sokszor, de senki sem tudja rá a helyes választ... ilyen kérdés a házastársi kompromisszumok kérdése is…
A lényeg:
Amikor a párkapcsolati lelki terror kérdése szóba kerül, egy nagyon fontos dolgot le kell szögeznünk: KÉT lelki sérült emberről beszélünk. Kettőről. A szenvedő fél folyamatosan elnyomott szerepben él és ez nagyfokú kisebbségi komplexussal párosul…Az agresszor szintén önértékelési problémákkal küzd, de ennek már a felismerése is olyan fokú stresszt jelent a számára, hogy a „legjobb védekezés a támadás” elvet alkalmazza és ettől nyugszik meg némiképp…
A lelki terror összes résztvevője TAGADÁSBAN ÉL…
A szenvedő fél nem meri észrevenni a vele történteket, amire sok tényleges oka lehet / anyagi kötődés, lakhatási probléma, zsarolás valamivel, gyermekelhelyezés stb. /,de legalább annyi olyan is, amit CSAK KREÁL magának /”igaza lehet, tényleg nem vagyok elég házias” /. Az agresszor tagadja önmaga előtt is saját negatív megnyilvánulásait is / „ én sosem kiabálok, talán kicsit felemelem néha a hangom” /, így fedve el saját félelmét, hogy egyszer leleplezik őt és kiderül, hogy nem is olyan erős…
A gyógyulás, a menekülés is egy ördögi kör…mire elege lesz a szenvedőnek, addigra már alig marad mellette barát, ismerős,ugyanis az elnyomó mindenkit elmart mellőle…így szinte a semmibe ugrani óriási feladat, ami nagyon sok embernek nem is sikerül…”
Ezek azok a dilemmák,melyekről mindenki beszél, de senki nem oldja meg őket…
Mégis, ha ilyen problémád van, beszéljünk róla!
Beszélgetőtárs