Férfiképző: Hogyan ismerjük fel, hogy "jófiú szindrómában" szenvedünk?
A "JÓFIÚ" az a férfi, aki JÓL AKARJA CSINÁLNI a dolgait, mégpedig azért, hogy ennek következtében valamilyen pozitív visszajelzést csikarjon ki a körülötte levőkből(akár olyanokból is, akihez valós érdek vagy kapcsolódás nem is fűzi).
Miként is válhat egy gyermek fejlődéstörténete során felnőtt korára "jófiúvá", hogyan is keserítheti meg ez a viselkedési mintázat az illető párkapcsolatát, munkáját, családi életét és minden olyan területet, ami boldogulása szempontjából kiemelkedően fontos lenne?
Ezért kifejezetten ajánlom azoknak, akik magukra ismernek az itt felsorakoztatott néhány, többnyire személyes példából. Ezután arról kell gondolkodni, hogy mi lehet a kiút mindebből, de először értsük meg, miről is van szó pontosan.
Először is: a "jófiú" nem az a férfi, aki pozitív, erkölcsös elveket vall és a "közösség érdekében" kiáll másokért. Etikus, morálisan feddhetetlen, értelmes szabályrendszert követ és azt a környezete felé igényként meg is fogalmazza(szemben a "rosszfiú" vadregényes, antiszociális mivoltával).
A "jófiú" az a férfi, AKI JÓL AKARJA CSINÁLNI a dolgait, mégpedig azért, hogy ennek következtében valamilyen pozitív visszajelzést csikarjon ki a körülötte levőkből(akár még olyanokból is, akikhez valós
Bővebben: Férfiképző: Hogyan ismerjük fel, hogy "jófiú szindrómában" szenvedünk?