Az életünkben minden okkal történik. Az emberek, akikkel utunk során találkozunk, mind részei annak a tervnek, amelyből táplálkozva megtalálhatjuk személyes boldogságunkat. Vannak azonban olyan időszakok, amikor szelektálnunk kell annak érdekében, hogy az egy helyben topogásból előre léphessünk.

Életünk során több ezer emberrel találkozunk és több százzal kötünk szorosabb ismeretséget, néhányukkal barátságot, másokkal szerelmi kapcsolatot. Szomorú tény, hogy barátságainknak és szerelmeinknek viszont nagyon csekély százaléka tart örökké, ugyanis csak egy bizonyos életperiódusban van egymásra szükségünk.

Előfordul, hogy minden sértődés nélkül elválnak az útjaink, de van, hogy erőt kell vennünk magunkon, hogy felismerjük, kinek nincs helye az életünkben többé. A közös élmények és titkok, a

baráti társaság és a szeretet legtöbbször elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy illúziójukkal mindenáron fenntartsák a kapcsolatot, de valójában teljesen fölöslegesen. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden döntésünknek közvetlen befolyása van a jövőnkre, így jogunk van ahhoz, hogy azokkal töltsünk időt, akinek a jelenléte nem problémát, de igazi feltöltődést jelent.

Mivel minden emberi kapcsolat alapja a kölcsönösség, ezért jogosan zárjuk ki az életünkből azokat, akik többet vesznek el, mint amennyit adnak. Nem arról van szó, hogy mérlegre kell tennünk, hogy ki hányszor keresi a másikat, vagy hogy ki kinek segített az elmúlt félévben többet, hanem hogy tudjuk, hogy ha meg szeretnénk osztani örömünket, bánatunkat, esetleg segítségre szorulunk, ő rájuk minden körülmények között számíthatunk.

Amennyiben érdektelenséggel, netán rivalizálással találkozunk, szintén lépnünk kell. Az az ember nem társunk, aki lehúz, ahelyett, hogy felemelne és nem támogat minket az álmaink megvalósításában, a személyes fejlődésben. Egy igaz barát felhívja a figyelmedet a gyengeségeidre, de mindig kihozza belőled a maximumot, hogy teljességgel önmagad lehess. Önzetlenül és szeretettel.

Végül, nem érdemes tartanod a kapcsolatot kétszínű, megbízhatatlan emberekkel. Milyen az a  barátság, vagy szerelem, amelyben meg kell válogatni a szavaidat, nem mondhatod ki, amit gondolsz, mert attól tartasz, hogy megsérted a másikat, vagy pedig ő él vissza a bizalmas információval? Felszínes. Nem őszinte kapcsolatokra pedig egyikünknek sincs szüksége.

A világ folyamatosan változik, ahogyan a benne élő emberek és érzések is.

Vannak dolgok, amiket az évek alatt felhalmozunk - legyen az ruha, cipő, műszaki cikk - de idővel szortíroznunk kell. Sokan nehezen szabadulunk a megszokottól, akkor is, ha már nem hordjuk, nem használjuk, de aztán mindig beigazolódik, hogy a haladáshoz szelektálni kell. Ugyanez a jelenség igaz a kapcsolatainkra is. Bármennyire is szerettél valakit, fel kell ismerned, ha már nincs szerepe az életedben és el kell engedned őt, hogy valaki a helyére és a helyedre léphessen...