Hosszabb ideje együtt élő párok esetén tapasztalni, hogy természetesnek veszik, ha eltűnik az előjáték a szexuális életükből.

 

-   " 11 év után ez már természetes"

-   " Szerintem másoknál is így van"

-   " ugyan, a mi korunkban ez már nem így működik"

Ilyen és ehhez hasonló kifogásokról hallani gyakran, amikor párokkal beszélgetve e téma felmerül.

Azonban épp ezek a tévhitek gátolják meg a párokat abban, hogy megőrizzék a szenvedélyt a kapcsolatukban!

Az természetes, hogy hosszú együtt töltött évek után már szinte ismerjük a párunk minden rezdülését. Nehezebb újat mutatni magunkból, de talán még ennél is nehezebb "friss" szemmel nézni a másikra.

Az azonban nem természetes, hogy ezt ölbe tett kézzel végignézzük és nem vállaljuk a felelősséget, mert az nem a mi hibánk, hanem a "természet rendje".

Lássunk egy eléggé tipikus példát:

Jellemző történet, hogy amikor egy kétségbeesett pár felkeres egy szexuálterapeutát, hogy nem működik a szex...A feleségnek fájdalmai vannak a behatoláskor, a nőgyógyászati vizsgálatok azonban mindent rendben találtak, így inkább hárítja a férje közeledését. Aki ezt természetesen zokon veszi ( az elmúlt másfél évben összesen 8 alkalommal szeretkeztek! ).

Már az első konzultációkor kiderül, hogy nagyon rövid ( kb. 5 perc ) az előjátékra szánt idő. A feleségnek ez az idő kevés volt, hogy izgalmi állapotba kerüljön, hogy elinduljon a nedvesedés. Ez okozta a behatolás közben érzett fájdalmat. Ennél a párnál, pusztán azzal, hogy elnyújtották az előjáték idejét, megszűnt minden probléma. Ha szerencséjük volt, akkor  az agy még nem kötötte össze a fájdalom és a szeretkezés fogalmát, mert ebben az esetben sokkal hosszabb és nehézkesebb lenne a gyógyulás...

 

Tévhitben élnek azok a párok, akik úgy gondolják, hogy csak a közösülés ( és az ebből "egyértelműen következő" vaginális orgazmus! ) az egyetlen szinonimája a szexnek.

 

Az erotikus filmekben ábrázolt jelenetek is hamis elvárásokat közvetítenek mindkét nem felé.

A férfi azt hiszi, hogy a nő állandóan készenléti állapotban van és csak arra vár, hogy ő a magáévá tegye. Előjáték nélkül. Erőszakosan.

A nő pedig nem érti, hogy mi vele a baj. Ő miért nem tud elélvezni? Miért érez fájdalmat a behatoláskor? Miért érez lelkiismeretfurdalást, ha úgy érzi, többre vágyik?

 

Miért hallgat a nő inkább, minthogy elmondja, neki nem elég 5 perc előjáték?

 

A választ nem egyszerű megtalálni. Általánosságban azonban elmondható, hogy a neveltetés, a családból hozott minták, az iskolai szexuális nevelés hiánya, a megfelelési kényszer, a konfrontáció elkerülése, valamint a felnőttfilmek elterjedése mind káros hatással van a szexuális életre. Nagyon gyakori, hogy a nő nem szeretné megbántani a partnerét.

Az is gyakran előfordul, hogy a nők nem ismerik saját testük működését, így nehéz elmagyarázni a férfinak, hogy mit is szeretnének. Hogyan esne nekik igazán jól az érintés.

A férfiak pedig, ahogy már említettem, leginkább a szexfilmekből, valamint azoktól a kortársaktól "tanulják" az erotikát, akik szintén nem rendelkeznek semmilyen tudással és tapasztalattal.

 

Az előjáték evolúciója

 

A tinik általában pettinggel, a másik simogatásával, csókolgatásával kezdik felfedezni maguknak a szexuális életet. Felnőtt korban a párkapcsolatok kezdetére lehet jellemző, hogy rövidebb időre visszatér ez a korszak is az életünkbe.

Az együtt töltött évek alatt azonban, a tapasztalat azt mutatja, hogy hasonlóan a romantikához, az előjáték fontossága is kikopik a hétköznapokból. Már nem arra vágyunk, hogy meghódítsuk a másikat. Már nincs arra szükség, hogy erőfeszítést tegyünk annak érdekében, hogy megszerezzük, hiszen mindig ott van, kéznél.

Megfigyelhető, hogy a gyermekek születése után a legtöbb pár "apa-anya" üzemmódba kapcsol. Háttérbe szorul a szexualitás. Amíg kicsik a gyerekek, a csipkés body-t felváltja a lebüfizett, kinyúlt póló. A férfi pedig gyakran már csak a gyermekei anyját látja a nőben. Örülnek, ha néha-néha van idejük és energiájuk egy gyors légyottra, de az előjáték, ha néha-néha van is, már igazi luxusnak számít...

Nagyon könnyű ebben az állapotban ragadni. Épp ezért a kezdetektől tudatosan kell törekedni arra, hogy a pár szeretőként is funkcionáljon és minőségi együttlétekre törekedjen.

 

Az intimitás megőrzése

 

A párkapcsolatok előrehaladtával sokan azt érzik, hogy kezdenek eltávolodni a partnerüktől. Nemcsak lelkileg, de fizikailag is.

A csókot felváltja a puszi. Egy puszinak pedig, még ha szájra is adják, egyáltalán nincs köze a szexhez. Ezek az "ovis puszik" nem képesek felkelteni a vágyat.

Az emberi ajkakon számtalan idegvégződés található, így a száj a test egyik legfontosabb erogén zónája.

Azok a párok, akik testileg eltávolodtak egymástól, zavarba ejtőnek érzik, ha a hálószobán kívül kell megcsókolniuk a másikat.

Ezekre a párokra jellemző, hogy nincs vagy nagyon rövid az előjáték és mindig minden ugyanúgy, menetrend szerint történik. Nem visznek bele játékosságot, újításokat, mert már akkora közöttük a távolság, hogy ezek a dolgok kívül esnek a komfortzónájukon. Szinte cikinek érzik a helyzetet.

Ez nem jelenti azt, hogy az eltávolodás lelkileg is megtörtént. A szeretet, az összetartozás érzése megmaradhat. Sőt, az is megtörténhet, hogy a lelkük teljesen meztelen a másik előtt, de a hálószobában képtelenek világosban megszabadulni a fehérneműiktől.

Élhetnek nagyon jó életközösségben, de ha a szex kikopik a párkapcsolatból, akkor már csak barátságról beszélhetünk.

 

Vajon vissza lehet-e fordítani az eltávolodás folyamatát?

 

Ha egy szóval lehet erre válaszolni, akkor igen!

A szenvedélyt visszacsempészni a kapcsolatba azonban mindenképp kétszemélyes játék és mindkét féltől erős elhivatottságot igényel.

A visszafordítás folyamata kemény munka, amiből azért nem hiányzik az élvezeti rész sem.

Az ilyen esetekben arra biztatnám a párokat, hogy merjenek kilépni a komfortzónájukból. Legyenek nyitottak egymásra és az újra. Próbálják meg elhagyni a görcsösségüket és megtalálni az elveszett játékosságukat.

A felhőtlen játékra való képesség sokat segít párkapcsolati- és szexuális problémák esetén is.