Amikor egy kisebb hullámvölgy után ki akarunk békülni a párunkkal, a legtöbb esetben szeretettel, viccelődéssel vagy valamilyen kompenzálással próbálunk közeledni hozzá.

De fontos ilyenkor átgondolni: a saját elgondolásunk szerint békülünk vagy oly módon, ami a társunknak is segít a feloldódásban?

Hiába akarunk gyorsan túllendülni a dolgon, ha neki arra van szüksége, hogy hosszasan beszéljünk a problémáról! Hiába viszünk ágyba reggelit, ha a párunk beszélgetésre vágyik. ha jóvátételként saját elképzelésünk szerint színházjegyet tervezünk adni, de ő egy kiadós masszázsnak jobban örülne, akkor felejtsük el a jegyeket!

A bocsánatkérésünket fejezzük úgy ki, hogy abból a párunk valóban érezze, hogy szeretjük és bocsánatot kérünk tőle. És ehhez arra van szükség, hogy ne a saját elképzelésünk szerint, hanem a párunk igényei szerint fejezzük ki magunkat!

A férfiak egy része a veszekedések után szexuálisan közeledik a párjához. Azért, mert fordított helyzetben ő ebből azonnal úgy érezné, hogy a párja szereti őt és már minden rendben van. De a nőknél ez bizony nem mindig így működik, hiszen ők sokszor érzelmi közeledésre vágynak először. Megértésre, figyelmességre és gyengédségre.

 

Ha nem tudjuk biztosra, hogy kiengesztelésként mire is vágyik a párunk, nyugodtan kérdezzük meg tőle:

* Mire van szükséged, amikor békülni szeretnék?

* Hogyan járhatok a kedvedben?

* Hogyan tudnék igazán jó férjed / feleséged / barátod / barátnőd lenni?

* Mit tehetek azért, hogy érezd, hogy szeretlek?

 

A kapott válaszokat pedig jól jegyezzük meg és figyeljünk oda, hogy a jövőben ezek szerint fejezzük ki szeretetünket és a bocsánatkérésünket béküléskor!

Dr Mészáros Ádám