Érzelmeid, értelmed paravánja mögött ott lapul a hamis énképed, vagyis az egód. Az ego az álarc, amely mögé elrejtőzöl, mert elhiteti veled, hogy félned kell a környezettől és azt is, hogy ő lesz a védelmeződ a világban. Mivel az ego nem a valódi lényed, hanem egy szélhámos, ezért félelemben él. Folyamatosan elismerésre, visszaigazolásra és hatalomra vágyik, amit legjobban úgy tud megkapni, hogy uralkodik rajtad és irányít téged...

Amikor lehangolt vagy, félelmet, kétségbeesést érzel, aggodalom vagy nyugtalanság érzése lesz úrrá rajtad, irányítása alá kerültél. Minden alkalommal, amikor ilyen érzések kerítenek hatalmukba,lehetőséged van lefülelni az átverést. Haragudnod nem kell rá, csak a túlélésre törekszik, aminek zálogát a gyönyörhöz való ragaszkodásban és a fájdalomtól való menekülésben látja. Azonban ha az életedet eluralja, és az önazonosságod ehhez kötődik, akkor az élet minden pillanata bizonytalan és ingatag lesz.

Manapság minden csapból a hurráoptimizmus folyik és valószínűleg segítő szándékkal próbál beszivárogni minden testnyílásodon keresztül.

Semmi szükség a gondolataid manipulálására és nem kell kötelezően pozitívan szemlélned a nehéz élethelyzeteket sem. Ez ugyanis mesterkélt volna, aminek a hátterében szintén az ego húzódik meg, csak nem annyira feltűnően, mintha mindent negatívan és borúsan látnánk.

Az életben minden változó és minden múlandó, mert a világ természete már csak ilyen. A bátorság félelemmé válhat, aki ma él, az holnap meghalhat.

Egy mondás szerint "az élet folyója a gyönyör és a fájdalom között áramlik" és az ember a sodrásában mindkét partot érinti, mindkét oldalba beleütközik. Nem ez a baj, ez az élet rendje. A baj akkor kezdődik, amikor valamelyik oldalon elkapsz egy ágat és belekapaszkodsz. Ebben a kettős világban a gyönyör és a fájdalom olyanok, mint a délibáb. Nem több, mint az ellentétek bizarr játéka. Tehát nem arról van szó, hogy minden élethelyzetben  pozitív hozzáállást kell magadra erőltetned és nem is arról, hogy el kell utasítanod a szomorúságot. Sokkal inkább arról, hogy az ember legjobb állapota a természetesség, ezért fontosabb, hogy békés és csendes legyen az elméd, mintsem az, hogy pozitív. Meg kell tanulni túllépni a negatív és pozitív gondolkodásmódon egyaránt, mert a lélek nem a  kényelmes vagy zaklatott élet helye, a lélek a nyugalom birodalma.

Pilát Gábor