Jelenleg a posztmodern kapcsolati válság korszakát éljük, ennek alapja pedig az általános hűtlenkedés. Ez vonatkozik a miniházasságra, a "járásra" is. Hogy miért inflálódott el ez az egész, elég bonyolult téma és maga a válasz nem egy síkon zajlik.

Az első kérdés, hogy egyáltalán számolhatunk-e azzal, hogy elinflálódott a párkapcsolati hűség? Mert a közösségi média térnyerésével egyértelmű, hogy sokkal nagyobb felületen képes az ember hozzáférni gyakorlatilag megszámlálhatatlan potenciális partnerhez. Erre ott a Tinder, a Badoo és még megannyi társkeresőnek csúfolt szexpartnerplacc. Kvázi azonnal megtalálhatsz bárkit. Régen azonban az

opció a postás volt, a tejhordó fiú, a szomszéd stb. És a dolgok nem is derültek ki egykönnyen, hiszen nem volt egy globális felület, ahol utánajárhatsz a másik aktivitásának, amíg te bárhol is vagy. Ahogyan akkor zajlott, úgy zajlik ma is, csupán a kísértés nagyobb, hisz bizonyos értelemben egy világnyi f@sz és p*na van előtted szó szerint...Kijelenthetjük, hogy az efféle félrelépések módszere és száma változott csupán, az általánossága egyáltalán nem.

A másik jel az elértéktelenedésre az, hogy mennyi ideig tart egy ilyen "járás". Nagy átlagban tekintve ez 1-1,5 év. Körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy elhasználják egymást teljesen az emberek...Ez az idő azonban nem jelenti azt, hogy ekkor kezdenek félrekacsintani a résztvevők, nagyobb a valószínűsége, hogy a kapcsolat alatt történhet bármikor és az okozott frusztrációk vannak hatással arra, hogy ily kevés ideig tartson. A frusztrációkat pedig az egymás felé mutatott szexuális kisajátítás okozza, ami ebben a mederben roppant kínzó, hiszen az interneten megtalálható nőkre hiénaként mennek rá a kiéhezett férfiak százai, a srácok/ a férfipartnerek/ pedig ebből a teljesítési kényszerből mindenképpen "belemenekülnek" a megelőző megcsalásba. Ez csak egy példa. De nem kell szépíteni, hiszen a hűtlenkedéshez nem kell feltétlenül egy racionális indok a férfi részéről, ahogyan a nő részéről sem - bár a nők jellemzően érzelmi síkon mindenképpen bemagyarázzák maguknak, hogy "rég eltávolodtunk", "már nem olyan, mint régen", és "ő többet nyújtott, mint te". Persze ez utóbbiak mind hamis indokok, csupán akkor válik valósággá, mikor az adott hölgyemény már maga is elhiszi ezt.

A férfiak részéről nehéz megmagyarázni a dolgokat, mert nagy számban vannak olyan esetek, ahol ténylegesen csak egy szexuális aktus elvégzése a feladat, s utána a lelkiismeretfurdalás egyáltalán nem érzelmi síkon zajlik, hanem éppen ellenkezőleg: a lebukástól való félelem táplálja. Ilyenkor hívhatjuk ezt "kapcsolatépítő megcsalásnak", mert a férfiak rettenetesen cukivá válnak ennek hatására otthon.

A legnagyobb bűne a férfiaknak azonban a "gardrób-effektus". Ez nagyjából annyit jelent, hogy egy nő, aki kiszáll az életükből, az maradjon meg ugyanúgy mellettük, és álljon hűséggel a már nem létező kapcsolatukhoz. Ez rettenetesen jellemző! A nő maradjon a szekrényben és kiveszem, ha kedvem van...Ha a "gardrób-effektust" felhozzuk, akkor egyáltalán nem arról van szó, hogy a férfi a nőt talonban akarja tartani, hogy ne essen két szék közé, hanem éppen arról, hogy a nő maradjon meg ugyanúgy kisajátítottságában a férfi számára, amíg az megnézi, hogy mi a helyzet a többi barlangban. 

Egy férfinál egy kapcsolat után, ha a nő talál magának valakit, az nagyjából ugyanolyan érzelmi reakciót vált ki benne, mint egy megcsalás. Ha azonban még a gardróbba nézünk vissza, roppant jellemző, hogy a nők az új kapcsolat első heteiben, hónapjaiban visszajárnak fogvatartóikhoz...Érdekes módon így belépni egy kapcsolatba már az elején kudarc mindhárom oldalról: a fogvatartó, a nő, és a szenvedő új férfi részéről is. Már egy ilyen mérgező kapcsolat is megél simán 1-2 évet, és a legszánalmasabb helyzetben lévő új partner nagyon nagy eséllyel soha nem fog tudni ezekről a történetekről...

Nem tudok elmenni amellett, hogy ezek a példák rohadtul gyakoriak. Nem 10-ből 1, hanem inkább 10-ből 7-8 esetben megesnek és a 10-ből 1  csupán ezen példák kiderülésének aránya...Szóval roppant ritka.

Nem tartom defektesnek a monogámiát és nem tartom a poligám vagy hipergám működést sikeresnek vagy magasabbrendűnek. Épp ez a lényeg: a monogámia a legnehezebb párkapcsolati modell, épp ezért a legértékesebb, és mivel a valós száma a hűséges párkapcsolatoknak sokkal kevesebb, mint így is hisszük vagy tudjuk, egyáltalán nem inflálódott el, hanem épp ellenkezőleg: a legnagyobb értéket képviseli, amit betartani ebben a jelenlegi világban roppantul nehéz...