Természetesen nem mindenki és nem minden nőből, de valljuk be, a nőkkel szemben cinikus, kiégett férfi képe meglehetősen gyakori lett a nyugati társadalmakban(és mint tudjuk, előbb-utóbb szép hazánkba is begyűrűzik minden ehhez hasonló nézet - vagy már itt is van).
A feminista válasz a kérdésre az, hogy ezek a férfiak nem tudják elviselni, hogy a nőket már nem lehet tárgyiasítani, elnyomni és kihasználni. A nők szabad párválasztása miatt ezek a férfiak legalább egyszer életük során át lettek verve, meg lettek csalva és ki lettek használva, de a nők szerint ez csupán "jogos" elégtétel a patriarchális elnyomásért cserébe.
Szerintem inkább arról van szó, hogy a férfiak szocializációja még mindig megrekedt a 20.század elejének értékrendszerében, ahol való igaz, a nő nem volt egyenrangú a férfival, ugyanakkor egy idealizált nebáncsvirágként lettek bemutatva a kor férfijainak számára, akiket védeni, vezetni és babusgatni kell. Na de hol vagyunk ma már ettől? A nők elfoglaltak minden társadalmi és gazdasági szerepet, amiből a történelem során ki voltak zárva.
Persze nem mindenki és nem kvóta szerint, de ugyanúgy, ahogy a férfiaknál, az ambíció, a tudás, a szorgalom és esetleg a gátlástalanság tud csak határt szabni a nők érvényesülésének az élet bármely területén.
Igaz, a családra és gyermekre vágyás eltéríthet, vagy kompromisszumokra kényszeríthet egyes nőket, de ez csak ideiglenes és átmeneti. Viszont ennek eredményeképpen azok a női tulajdonságok, amelyek a klasszikus módon szocializált férfiak számára vonzóak voltak a nőkben, javarészt eltűntek, illetve háttérbe szorultak. Így aztán sokan hiába próbálnak ki nagyszámú partnert, mégsem találják meg a nőkben azokat az értékeket, amelyeket keresnek. Ez a folyamatos csalódás pedig kellő frusztrációt okoz ahhoz, hogy végül az egész női nemből kiábránduljanak.
Van aztán a másik csoport, amelyik nem tanulta meg a nőkkel való speciális kommunikáció szabályait, vagy annyira igyekszik maga fölé választani, hogy teljesen sikertelen minden próbálkozása a partnerkeresésben. Az ő esetükben a sikertelenség a kiváltója a kiábrándulásnak, hiszen minden erőfeszítésük ellenére az adott nő, vagy nők nem úgy viselkednek velük szemben, ahogy ők azt elvárnák. Furcsamód azonban, ha az ilyen kiégett, cinikus férfiak viselkedésükben szabadon engedik frusztrációikat, jelentős sikereket érhetnek el a nők egy jelentős hányadánál, mivel rejtélyes módon sok nő számára ez nagyon vonzó tud lenni...
A férfiak újfajta szocializációjára van tehát szükség!
El kell engedniük a régi nőképet, ami szerint a nőket védeni, óvni kell. A régi romantika halott, együtt halt meg az ajtónál előreengedéssel, a bókolással, a randizással. A metoo korszakában nem lehetnek biztosak abban, hogy a régi viselkedésminták nem sodorják-e bajba őket. Bár jó néhány nő még elvárná a régi férfi gesztusokat, hangjukat elnyomja a posztmodern nők gazdasági előnyöket követelő egyre hangosabb kiabálása. A férfiak menekülése a család és gyerekvállalás elől azt támasztja alá, hogy még nem alakult ki bennük a nők szerepének újraértelmezése az életükben. A régi minták használhatatlannak bizonyultak, de helyette az együttélés új formái nem rögzültek még. Az új nőképnek még csak a darabkái vannak meg...
Ez pedig elsősorban annak elfogadása, hogy a párkapcsolat nem úgy működik, mint egy cég, ahol a férfi és a nő valamilyen arányban résztulajdonos, és a nyereségből vagy a veszteségből üzletrészük arányában részesülnek, hanem inkább olyan, mint a munkaerőpiac, ahol a nők versenyeztetik a jelentkezőket, és a legjobbat akarják kiválasztani, de a legolcsóbban...Ebből kifolyólag nem is csoda, hogy a párkapcsolatok hossza manapság az átlagosan egy cégnél eltöltött munkaviszony hosszához hasonló...A férfiak lehetőségei pedig az álláskeresők helyzetével azonosak. Vannak, akik olyan speciális tudással, képzettséggel és adottságokkal rendelkeznek, hogy ők vannak válogatási helyzetben, vagy akár ki is szállhatnak a munkaerő piacról és saját vállalkozást(háremet)alapíthatnak, vannak, akik a jó középszerhez tartoznak és egy-egy jó helyen évekig is meg tudnak maradni, de nem az első cégtől mennek majd nyugdíjba, és persze vannak azok, akik az interjúig sem jutnak el...Akárcsak a munkaerőpiacon a munkáltatók, a nők is kész partnert és hozzá tartozó kész egzisztenciát akarnak és nem a mindezek eléréséhez szükséges tulajdonságok, képességek meglétét vizsgálják. Mindent azonnal és most!!! Ez lett a jelszó...
És a férfiak? Válaszul ők is ugyanezt tették magukévá. Ha nem rakod szét a lábad legalább a harmadik randin, akkor viszlát, majd lesz valaki más, aki megteszi. Nem akarják megismerni a nőket, mert csak a testük kell...A szexen túl semmiért nem hajlandók már semmiféle árat megfizetni. Az elköteleződést akkora kockázatnak érzik a mai kor férfijai, hogy a nők kínjukban már mindenféle trükköket ajánlgatnak egymásnak. Jórészt erről szólnak a női magazinok és a nőknek készülő filmek. Az önzéssel mindkét nem önmagát helyezi partvonalra, a nők túl nagy árat kérnek a párkapcsolatért, a férfiak pedig csak a szexért hajlandók fizetni...
Mi a megoldás?
Én nem tudom...