Könyvtárnyi irodalom született napjainkra a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook negatív hatásairól. Ugyan a pszichológiai lapok előszeretettel vizsgálják a személyiségre, valamint az egészségre kifejtett hatásait, többnyire megrekednek az egyén áldozatosításánál: például egyes pszichológusok szerint az egyedülálló női felhasználóknál könnyen irigység és más személyek szexuális együttléteinek titkos megfigyelése/kukkolás/ alakul ki. A jelenség negatívan hat az egészségre, hiszen azt az érzetet kelti, hogy az egyén életéből valami hiányzik.

Hasonló álláspont az, ami szerint a Facebook hírfolyama az önfeledt boldogság, a felpezsdítő élmények, a kiegyensúlyozott, mégis változatos párkapcsolat, valamint az egzotikus nyaralás olyan széleskörű és általános demonstrációja, amely ismerősök tömegeit frusztrálja a halálba, hiszen mindegyikük ilyen életre vágyik.

Jóval kevesebben foglalkoznak azonban azzal, hogy milyen személyiségtorzító hatása van a Facebooknak. És még ennél is kevesebben azzal, hogyan változtatta meg ez a platform a férfi-női kapcsolatokat.

E kérdés megválaszolásához először azt kell látnunk, hogy mi volt régen. A Facebook hiányában a férfiak döntő többsége nem volt folyamatos napi interakcióban száznál is több nővel. Az általuk kezdeményezett férfi-női interakciók száma erősen korlátos volt, hiszen csak óriási fáradság révén tudtak volna ennyi nőnek írni, ennyit felhívni, vagy éppen ennyivel találkozni. Következésképpen a nőkhöz csak a férfiak töredéke ment oda.

Mi ma a helyzet? A Facebooknak köszönhetően egy átlagos férfi több száz nővel van mindennapi kapcsolatban, ráadásul létezik egy ingyenes fizetőeszköz is a lájk. Ez a pénz gyakorlatilag korlátlan mennyiségben áll a felhasználók rendelkezésére és egy finom jelzés is a "fizető" részéről arra, hogy a "megfizetett" az ő számára szimpatikus, kívánatos, vagy akár vonzó is. És valóban: ha megtekintjük egy átlagos külsejű nő Facebook-adatlapját, arra leszünk figyelmesek, hogy egy nőnek szinte lehetetlen olyan képet vagy bejegyzést közölnie, amire ne kapna legalább 100 lájkot. Alattuk pedig ilyen szövegeket olvashatunk: "Imádlak, gyönyörűséges hercegnőm", stb. Természetesen szinte minden esetben megfigyelhető, hogy azok a férfiak írják ezeket a kommenteket, akik a való életben soha nem mondanának ilyet egy nőnek (ezt nem is mernék), viszont az internetnek hála, itt kiélhetik a megalázkodási kényszereiket. Ezzel eddig nincs baj.

A baj az, hogy ezzel a mai nők gyakorlatilag végtelen mennyiségű ingyen bókhoz jutnak, ami után a  - finoman szólva - legkevésbé szép nők is a fejükbe veszik, hogy ők rendkívül szépek, hiszen ha nem lennének azok, ugyan miért bókolna nekik ennyi férfi? Szabályosan bókfüggők lesznek: naponta posztolják ki a bikinis képeiket, akár egy körtefát az árok szélén vagy egy Coelho-idézetet, teljesen mindegy, a körülírt férfiak mindenre ráugranak. Az internetes nők elégedetten dőlnek hátra nap mint nap, hogy továbbra is marha jó csajok, marha érdekesek és marha jó fejek. Ebből viszont automatikusan következik az igényeik exponenciális növekedése: az egó felszökik a végtelenbe, így a huszonéves nők már-már úgy érzik, hogy az égvilágon egyetlen férfi sincs, aki elég jó nekik. Aztán eljönnek a harmincas évek, ezzel együtt a katarzis és rájönnek, hogy talán nem is ők voltak annyira szépek és érdekesek, csak a pi.a, az kellett volna...De most már az sem igazán.

Hogy mi a gond ezzel? Az nyilván nem gond, hogy ők tönkreteszik az életüket - C'est la vie. Viszont a fentieknek köszönhetően ma egy férfinak gyakorlatilag lehetetlen egy normális 20 és 30 közötti nőt találni, mert ezek a nők jól elvannak az irracionális elvárásaikkal. Hiszen ha nem akad egy Brad Pitt-Antonio Banderas-Bill Gates keverék, még mindig ott van a Facebook és a virtuális hódolók nyáltócsája, amiben kedvükre dagonyázhatnak, mint a drogosok a fű mámorában. Végül a harmadik X körül lassan elfogynak ezek a rajongók, aztán 35 éves korukra ezek a nők maradékelven megállapodnak egy olyan "béta" férfi mellett, akit korábban lúzernek tartottak. Őt aztán életük végéig lábtörlőként fogják kezelni abbéli keserűségükben, hogy nem az jutott nekik az élettől, amit (szerintük) megérdemeltek volna. Vagyis: aki ma normális 20 és 30 közötti nőt keres, jól teszi, ha kizárólag azokkal a nőkkel ismerkedik, akik gyűlölik a közösségi hálót. Sajnos nem túl sok ilyet sikerül majd találni...