Korunkban egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy ha egy férfi kezdeményez egy nőnél vagy  bókol, elismerő megjegyzést tesz a külsejére, akkor könnyen a szex-izmus stigmáját égethetik rá a környezetében. Úgy látszik, hogy ez a téma manapság - a magukat a zaklatás és erőszak ellen definiáló feministák felfokozott tevékenységének köszönhetően - túlontúl aktuális lett... Hol végződik a bók és hol kezdődik a zaklatás? Sértő-e, ha valaki kizárólag a másik külsejére tesz pozitív megjegyzést? Van különbség a kőműves füttyentés és a "de szép az alakod" megjegyzés között?

Azon lehet vitatkozni, hogy a protokoll szerint egy diplomáciai találkozón helyénvaló-e a vendég külsejét dicsérni, de az elfogadhatatlan, hogy a hétköznapi életben is elítélendőnek kellene tartanunk, ha egy férfi kifejti egy nőnek, hogy tetszik neki vagy szépnek tartja a külsejét.

Persze átlátom, hogy a nők gyakran úgy vannak a bókokkal és a kezdeményezéssel, hogy aszerint fogadják örömmel vagy tekintik zaklatásnak, hogy ki mondja. Ha a jóképű macsó, akkor udvarlás, ha Átlag Józsi, akkor zaklatás. A gond ott van, hogy sokan emiatt leszoktunk a bókokról, cserébe hallgathatjuk, hogy "hová tűntek az igazi férfiak?" Kedves lányok, asszonyok! Megmondom én. Itt vagyunk a közeletekben, de már nem bókolunk nektek, csak ha elég vastag bőrt növesztettünk az arcunkon ahhoz, hogy el tudjuk viselni a negatív és becsmérlő reakcióitokat. Tudjátok, nehéz felmérni, hogy melyikőtöknél mikor kerülünk az udvarló vagy egyenesen a zaklató kategóriába...Ráadásul egyre kevésbé tudjátok kezelni a férfiak kezdeményezését. Igen, ha egy férfi bókol nektek, általában le akar feküdni veletek. De kérdem én, miért baj ez? Az is le akar, aki bunkón adja ezt a tudomásotokra és az is, aki intelligensen és humorosan. Az, hogy ezután tényleg lesz-e lamur vagy sem, azt úgy is ti döntitek el, kedves Hölgyek. Tanuljátok meg kezelni a helyzetet! Nyilván aki csinosabb az átlagnál, az többet keveredik ilyen szituációkba, neki nagyobb energia befektetésbe kerülhet mindig kedvesen, de határozottan elutasítani azt, akivel nem akar kapcsolatot, amíg, aki nem annyira szép, az talán nem is érti a problémát. Tegyük hozzá, néha nehezen is érthető, hogy valakinek rendszeresen szinten tartják az önbecsülését bókok sokaságával, mégis annyira sűrűn panaszkodik a férfiakra. Higgyétek el, a kor előrehaladtával könnyen megtörténhet, hogy hiányozni fognak ezek az apró bókok és flörtök. Vagy nem, de attól még tudni kell jól és udvariasan reagálni az ilyen helyzetekre. Persze tudom, hogy nehéz egyszerre határozottan és egyben udvariasan is visszautasítani valakit, de az élet más területén is igaz ez. Meg kell találni a határt a bunkóság és a langyos bizonytalanság között.

Végezetül, csakhogy megértsétek, a másik oldalnak sem könnyű. Nekünk, férfiaknak az elutasításokat kell kezelni és feldolgozni úgy, hogy ne veszítsük el a méltóságunkat és az udvariasságunkat. Pont olyan gyakori, hogy a kezdeményezések kudarcát kell elviselni, mint amilyen gyakori, hogy a nem kívánt kezdeményezéseket kell visszautasítani. Ráadásul legalább akkora, ha nem nehezebb feladat ez. / De nekünk férfiaknak is meg kellene végre érteni, hogy ha egy nő visszautasít bennünket és azt mondja: "nem", akkor azt vegyük szó szerint és ne csak azt gondoljuk, hogy csak kéreti magát, nem szállunk le róla, hiszen az a "nem" úgyis "igen" lesz, ha tovább szívóskodunk. Ilyenkor vissza kellene vonulnunk méltósággal és elfogadni ezt a helyzetet. Persze ilyenkor jön az, hogy milyen formában utasítanak vissza.../

Jó lenne tehát, ha egy bókot, kezdeményezést, flörtöt, amennyiben annak stílusa megfelel az emberek közötti normális érintkezés normáinak, nem tekintenétek a nemetek elleni támadásnak és nem diszkriminálnátok ezért a férfiakat. Az igazi nemek közötti egyenlőség akkor valósul meg, ha sem férfit, sem nőt nem bélyegez meg senki, azért mert kezdeményez, vagy megdicsér egy ellenkező nemű embert. Minden más csak felesleges ellentétet szül!