Fiatal korban nehezen ismeri fel az ember a pénz és a párkapcsolatok közötti összefüggéseket. Ilyenkor még a menőség és a külső, ami elsődlegesen dominál a csajozásban. Még mindenki a szárnyát próbálgatja szerelem fronton és még a lányok és a fiúk is a szüleik pénzéből élnek és gazdálkodnak. Magam is csak az öregek által úgy mellékesen hangoztatott közhelyszerű mondásokból hallottam először a nő és a pénz viszonyáról. Amikor kikerültem a munkaerő piacra is, szinte egy időben, hamar megtapasztaltam a törvényszerűségeket és a lehetőségeket.

Talán a legfontosabb tanács, amit adhatok férfitársaimnak az az, hogy sose mutassunk nagyobb anyagi jólétet, mint amennyit valójában megteremtettek. Egyrészt egy idő után úgyis kiderül, hogy az Audi bérelt volt, a Maldív-szigeteki nyaralás Cofidis hitelből lett befizetve, az aranylánc valójában bizsu. Másrészt a nők az ismerkedési fázisban felmért anyagi szintet csak kiindulópontként fogadják el, ahogy telnek a hónapok és az évek, az elvárások megnőnek. Ugyanakkor, ha nem szórjuk a pénzt, de nem vagyunk sóherek sem, azt a képet közvetítjük magunkról, hogy jól tudunk bánni az anyagi javakkal, ami egy értelmes nőnél egyértelműen pozitívum.

A másik legfontosabb tapasztalatom az, hogy sose válasszunk nálunk lényegesebben vagyonosabb partnert. Elsősorban nem azért, mert férfiúi büszkeségünket sérti, hogy a kedvesünk nálunk többet keres, hanem mert az anyagi lehetőségeink alakítják ki a fogyasztási szokásainkat és az értékrendünket és ha egy pár esetében ez nagyon távol esik a másikétól, az szinte mindig feszültséget okoz. Lehet, téged boldoggá tesz egy hosszú hétvége Velencében, de az ő ingerküszöbét már csak egy távol-keleti három hetes nyaralás üti meg. Lehet, hogy te sajnálnál egy pólóra 20 ezer forintot kiadni, amíg ő 100 ezer alatt nem vesz ruhát.

Ha az ismerkedési fázison túl vagyunk, akkor a már említett elvárás növekedést kell tudni kezelni. Sajnos a nálunk jóval szerényebb jövedelmű hölgyeknél is bekövetkezik ez, elsősorban azért, mert a hagyományos értékrendű magyar társadalom úgy szocializálja a nőket, hogy bár egyenlőség van a nemek között, azért a pénzkeresés, illetve a több pénz keresése még mindig "férfi princípium". Ráadásul a családalapítás extra költségekkel jár. Ez ellen nem lehet küzdeni, amit tenni lehet az az, hogy törekszünk a nagyobb jövedelem megszerzésére, másrészt próbáljuk partnerünk anyagi igényeit mérsékelni. Ez egy állandó pengeélen táncolás. Egyrészt ma Magyarországon csak egy szűk réteg vagyonosodik, másrészt a karrierépítés sokaknál nem egy lineáris, felfelé ívelő vonal, hanem egy hullámhegyekkel és völgyekkel tarkított görbe. Sajnos, aki alól kicsúszik a talaj, azt gyakran elhagyja a nője. Kevés, a férfiak számára frusztrálóbb dolog van, mint úgy dolgozni, vállalkozni nap mint nap, hogy nemcsak az üzleti és munkahelyi kihívásokkal kell foglalkozni, hanem azzal a tudattal is meg kell küzdeni, ha életed ezen területén veszítesz, akkor párkapcsolati téren is nagy valószínűséggel meg fogsz bukni.

Jogosan merül fel az emberben, hogy létezik-e a nőkben önzetlen, érzelmeken alapuló szerelem a férfiak irányában. Az a válaszom, hogy talán fiatal korban igen, később már valószínűleg nem. Egy férfi önmagában sosem lehet egy felnőtt nő szerelmének tárgya, hanem a vagyona, a vagyonosodásának lehetősége, életvitele és az az életmód, amit partnerének nyújtani tud. Ez így együtt az a halmaz, amibe egy nő bele tud "szeretni". Bárminemű kapcsolat akkor és csak akkor jöhet létre, ha abból a nő valahogy profitál. illetve ő profitál többet. Amikor azt mondja/érzi, hogy szeret, az azt jelenti, hogy szüksége van rád, ami magában még rendben is van, hiszen neked is szükséged van rá, de te nem ezért szereted...hanem csak szereted...akár feltétel nélkül. Ha megöregszik, akkor is, ha elhízik, akkor is. Az ő szerelme addig tart, amíg meg tudod neki adni, amire vágyik és ez nem feltétlen pénz, de mindenki erre gondol elsőre. Lehet az is, hogy segíted az életét, megoldod a problémáit. Te vagy az erős, biztos pont az életében, te vagy, akire számíthat. Vagy státuszemelkedéshez jut általad, mert büszkén mutogathat téged a saját társaságának akármiért. Vagy mert qrva jól nézel ki, vagy mert menő vagy, mert gazdag vagy, vagy mert sikeres vagy és ez pozitívan csapódik le rajta. Vagy csak a bizsergés odalent és a hihetetlen orgazmusok...

De amint ezeket elveszed...vége a szerelmének. Ha már őneki kell téged segítenie, ha már ő oldja meg a te gondjaidat,, ha már ő támogat téged, ha már nem jelentesz számára státuszemelkedést, mert tönkrementél, lerokkantál, lebetegedtél, mentálisan zuhantál össze és ő kell áldozatokat hozzon érted, nem pedig fordítva...akkor az már nem fog menni. Ez pedig minden, csak nem önzetlen szeretet. Önzetlenül, feltétel nélkül egy nő szeret: az édesanyád.

A kérdés, mi marad azoknak, akik teljesen átlagos anyagi helyzetben vannak, a vagyonosodás reális lehetősége nélkül, főleg ha nem bírják elfogadni a tényt, hogy saját magukért önmagában egy nő sem fog kitartani mellettük életük végéig. Nos, ők lesznek azok a cinikus nőfaló agglegények, akik felpróbálnak minden nőt, akit csak bírnak, akik lehazudják a csillagos eget is egyetlen együtt töltött éjszakáért és csak sírást hagynak maguk mögött. De belőlük kerül ki a sok mama kedvence, a videó-játékokba menekülő zokni-szandálos fura fiúk is, valamint azok a saját útjukat járó férfiak, akikről az öreg nénik mindig megjegyzik: "Milyen fess férfi, vajon miért nem nősült meg, pedig olyan jóravaló ember..." A komoly válasz erre a kérdésre az, hogy azok a nők maradnak nekik, akiknek nincs esélyük ugyanezen férfi vagyonos változatánál...és ezt fel is ismerik!