A munkámban bevett módszer, hogy megkérdezzük a pár mindkét tagját, hogy mi a hiba a másikban, mit csinál rosszul.

Milyen válaszokat kapok ilyenkor?

Nagyon-nagyon részletes kifejtésekkel találkozom, amelyek arról szólnak, hogy a másiknak miben kellene megváltoznia, mit csinál rosszul és milyen sérelmeket okozott eddig.

Mikor persze megfordítom a kérdés és azt kérdezem meg, hogy és mi az, amivel esetleg Ön járult hozzá ahhoz, hogy a kapcsolat itt tart, akkor sokkal nehezebben jönnek a válaszok.

És ez nem véletlenül van így! Miért?

Amikor sok sérelem ér bennünket a kapcsolatban, akkor egyre inkább ezekre figyelünk oda és már kevésbé vesszük észre a jó dolgokat a másikban.

De van itt még valami!

Az ember alapvetően úgy működik, hogy mindig próbálja megmagyarázni, hogy amit tett, az a lehető legjobb volt. "Jó kisfiúk" és "jó kislányok" akarunk lenni. Jó embernek akarjuk magunkat érezni.

És hogyha azt látjuk, hogy már nem olyan jó a kapcsolatunk, akkor nem azokat a helyzeteket és eseményeket látjuk meg, amelyekben mi voltunk a rosszak, hanem a párunk hibáit gyűjtjük össze.

Arra koncentrálunk, hogy a párunk miért rossz és a múltban mit csinált rosszul.

Nagyon sokan valójában pont emiatt vannak annyira megsértődve a párjukra, mert elkezdik egy láthatatlan ellenőrzőbe bevésni a párjuknak a fekete pontokat és egy idő után az már teljesen betelik. Így végül a párjuk lesz a nagybetűs HIBÁS a kapcsolatban.

És ez nem azért van, mert feltétlenül csak a párjuk csinálna rosszul dolgokat!

Hanem azért van, mert így az ember lelkének sokkal könnyebb elviselni azt, hogy ide jutott a kapcsolat. Aki "hibássá teszi a társát", annak nem kell szembe néznie azzal, hogy neki saját magának is komoly része van a kapcsolat kudarcában.

Változtassunk ezen!

Kezdjünk el a saját hibáinkra koncentrálni! Minden vitahelyzetben a saját felelősségünkre tekintsünk elsődlegesen!

Mert az igazi enyhülést, javulást csak az hozza meg, ha magunkkal foglalkozunk!

Dr Mészáros Ádám