Így, egyszerűen, múlt időben. És a szerettelek azt jelenti, hogy valaha számítottál, hogy helyed volt mellettem, hogy figyeltem rád, hogy megjegyeztem, amit mondasz. Akkor nem kell távol tartani magam és óvakodnom tőled, mint valami betegségtől, vagy negatív erőtől, ami pusztító hatással lehet mindennapjaimra. Ma nem tudjuk, hogyan kell valamit szépen lezárni, hogyan kell elköszönni és elvarrni a szakadozó, szétfoszlott szálakat.

Ma köddé válunk és még nevet is adtunk neki, "felszívódunk", mintha sosem lettünk volna, elérhetőségeket, zárakat cserélünk, kitöröljük a Facebookon az ismerősök közül és letagadtatjuk magunkat, értsen a szóból, aki akar. A szeretet átcsap gyűlöletbe, pedig csak annyi történt, hogy elmúlt, a közös időnk lejárt. A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek, így múlt időben. A szerettelek az a jelen közönye, a semlegesség, a legnehezebb dolog a gyűlöletet kilélegezni manapság és beengedni a semleges, pusztán emberbaráti érzéseket.

Ma nehéz tisztességesen istenhozzádot mondani, a szakításnak nincsen illemtana, ma nem tudunk lezárni egészen semmit, félbehagyjuk és elsétálunk onnan ,vagy pedig egy életen át menekülünk a kellemetlen szituációk elől. Lelépünk, kislisszolunk a helyzetből, pedig egy mérgező, lehúzó, boldogságot nem nyújtó párkapcsolat is megtanít valamire, fejlődünk általa és hajunknál fogva ráncigál ahhoz a meghasadt tükörhöz, nézzünk végre bele és mondjuk ki végre, ott voltam, nekem is benne volt a kezem, az én hibám is. Ugyanúgy hozzájárultam a kapcsolatunk lassú halálához, mint a volt társam - tettestársak voltunk. Én sem akartam megragasztani azt az összetört álmot, nem akartam kizuhanni a leszakadni készülő hintából, inkább megállítottam és kiszálltam belőle.

Aki tulajdonának tekinti a társát, pont úgy, mint az ingóságait, ingatlanjait, annak különösen nehezen megy az elengedés. Az elengedési folyamat egyetlen stációján sem hajlandó végighaladni, sőt el sem akar indulni egy olyan irányba, ahol az ő útja és a tied már nem keresztezi egymást. Nem érte el a közömbösség semleges állapotát, még érzelmeket táplál, negatív érzelmeket, de azok elég erősek, hogy táplálják, szítsák a kapcsolati rezgéseket. Ez domináns, pusztító, bosszúálló, megsemmisíteni vágyó erőt kölcsönöz a számára, rád nézve padig hatásokat, melyektől sarokba szorított és védekezésre képtelen leszel. Úgy akar rád hatással lenni, hogy érzelmeket vált ki.

Látni akarja az arcod rezdülésén, hogy még tart a démoni erő, a saját magára önként szórt átok, amivel jelképesen a véredet szívja és a nyakadat szorítja. Könnyeket akar látni és sírástól elcsukló hangot akar hallani, ez okozna neki felhőtlen örömet. Percről percre tudja a forgatókönyvet, előre tudja, hogyan fogsz reagálni. Mondatai ott vannak bekészítve és időre töltve, mint pár perces halált okozó súlyosan mérgező nyilak.

Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk és azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt. A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek. Hanem a szerettelek, így múlt időben.

A lezártnak hitt emberi kapcsolatok időnként még ott munkálkodnak bennünk. Latensen megbújnak, alattomosan lappangnak lelkünk zugaiban és bármikor aktiválódhatnak, legyengítve, bizonytalanná, fegyvertelenné téve azt, aki gyenge. Akkor nem önmagunk vagyunk. Akkor azok vagyunk, akinek ő szeretne látni minket, olyankor boldogtalanok, zaklatottak és talajt vesztettek vagyunk. Tudd, hogy nem veled van a baj. Nem kell a másik oldalra sem átmenned, ha meglátod őt, nem kell letagadtatnod magad, ha keres. Nem kell erősítést vinned magaddal, ha mégis találkoznod kell vele. Nem kell védőöltözet, új, rezisztens lélek beültetése sem kell. Semlegesség kell. Közöny és nulla érzelem. A magabiztos erőt adó tudat, hogy a szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Tényszerűség kell, lényegre törés és rövid, tömör tőmondatok. 

Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk és azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt. A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek. Hanem a szerettelek, így múlt időben...

Király Eszter