Sokszor önként, a saját börtönünkbe zárjuk be magunkat...az egyik ilyen, cellába vezető egyirányú út a partnered birtoklása.

Gyerekként megkapjuk az első biciklinket és mondják is nekünk, hogy "vigyázz rá!" Talán még le is tolnak, ha rosszul támasztjuk ki és feldől. De mi ügyes gyerek lévén megtanultunk vigyázni rá és megtanuljuk birtokolni. Amikor valaki el akarja venni, kiabálni kezdünk vagy ráverünk a kezére. Majd telik-múlik az idő, szerelmesek leszünk és azon kapjuk magunkat, hogy párkapcsolatban élünk valakivel és persze nem úgy, mint a biciklit, de a párunkat kicsit kisajátítjuk magunknak és birtokolni kezdjük. Minél jobban birtokolni szeretnénk, ő annál jobban szabadságra vágyik és a feszültség fokozódik, pedig elképzelhető, hogy csak azt nem raktuk helyre a fejünkben, hogy a tárgyakat lehet birtokolni, de személyeket nem. A rabszolgatartó társadalomban ugyan a rabszolgák teste felett rendelkeztek, de a lelküket, a szellemüket ott se tudták birtokolni.

Amit viszont érdemes átgondolni:

Amennyiben azért akarod birtokolni a társad, mert nem bízol benne, akkor inkább gyorsan derítsd ki, hogy valóban "hátat fordíthatsz" neki vagy sem. Ha nem, engedd el, de ne birtokold!

Ha mást vagy többet szeretne, mint amennyit te nyújtani tudsz neki, engedd el, de ne birtokold!

Azonban, ha pont te kellesz neki szőröstül-bőröstül és még meg is bízhatsz benne, akkor csak tartsd a nyitott tenyereden, vigyázz rá, de ne birtokold.

Csak így fogtok tudni békés, szelíd és nyugodt kapcsolatban sétálni egymás mellett a közös utakon. Arról nem is beszélve,hogy te is csak azt kaphatod a társadtól, amit te adsz neki és amit nem hordasz önmagadban, azt a partnered sem fogja tudni megadni neked.

Pilát Gábor