A férfinak, ha már olvasószemüvege is van, lelke is van.

Abban pedig lassú, erős mozgások vannak. Alul, mélyen áramlanak benne, senki nem veszi észre azokat, még ő sem, bolygójának egyedüli lakója. 

Van, hogy érzi, hogy hegység gyűrődött benne az évek során. De olyan is van, hogy nem látja a Himaláját, csak a vulkánkitörést. Olyankor áll a kráter szélén, csodálkozva bámul a kürtőbe és nem is megállapítja, inkább kérdi: ez is én vagyok?

Zavarja, hogy szemüveg kell neki, zavarát rögtön ki is neveti. Mindig keresi, hol a szemüvegem, riadtan tapogatja zsebeit, hunyorítva nézi a telefonját, a papírt / esetleg megkér valakit,hogy segítsen már elolvasni, mi áll itt az üzenetben: " tudja, szemüveg nélkül már nehezen megy és azt épp nem találom..." /.

Szemüvegét felveszi, leteszi, megint fel, beszél, átnéz felette, megint leteszi, megint keresi...

Nem tudja - azért kicsit tudja - milyen jó pasi, de ez nem érdekli. Nem ez érdekli. Nem piperkőc, hanem tiszta és ápolt és az illata, a saját illata megérint. / A piperkőc mindent megtesz azért, hogy vonzó legyen és a görcsös igyekezet miatt mégsem az. Az olvasószemüveges férfi semmit nem tesz ezért, ettől az. /

Ritkul  a haja, ez már jobban zavarja, mint a szemüveg. Testesedik, erre hiú, de üdítően másképp hiú, mint a nők, nem abból a kétségbeesett pánikból. Komolyan hiú: megállapítja a tényt a test múlásáról, elkezd sportolni. Rászokik, onnantól kezdve másért csinálja. Fut a halál elől. Aztán már nem is a halál elől, csak fut, vagy mindennap erőteljesen, több kilométert gyalogol. De komolyan ám. Ha úszik, nem szarozik, komolyan úszik. Komolyan veszi a dolgokat.

Erős, nyugodt,nem csak a világban lézengő,hanem őshonos. Már nem szikrázó srác, mint huszon-, harmincéveiben, ez már a tűz / teletömte a kandallót fahasábbal, merő izzás az egész, vassal piszkálja, nézi a ragyogást, elégedett, hallgat /. Most már nagyon tud szeretni. Tudatosan boldog a gyerekétől, a kedvesétől vagy egy jó levestől / nagyon finom - mondja ezt is komolyan, noha csak a napi menüjét ette az étteremben /. Szindbád, aki sehol sincs otthon és mindenhol otthon van. Csak magában van otthon.

Az olvasószemüveges férfi érett bor, de nem nehéz, gyomrot megülő villányi, hanem hatputtonyos negyvenéves tokaji. Desszertbor, néhány korty a mennyországból...

Már nem akar győzni, illetve már nem úgy akar győzni, mint csikókorában. Felfogja, milyen lehet veszíteni, akár nyers, egyszerű helyzetekben is. Van, hogy az ember földre kerül / Ha már padlót fogsz, legalább vegyél fel onnan valamit, akár egy tollpihét :-) /. Van ilyen - ennek az elfogadása az igazi erő, mikor rájön, hogy nem lehet mindig győzni. Sírt már nő miatt, meg amikor gyereke született vagy amikor meghalt az apja. Vagy éppen nincs semmi tragédia, csak magába roskadva ül a kanapé szélén, bámul maga elé, ma brutál napja volt.

Sok minden árulkodik arról, ahogy autót vezet. Uralja a kocsit, az a legszebb, mikor előzésnél, sávváltásnál a visszapillantót figyeli / néha pajkosan átpillant és rámosolyog a kedvesére /. És miket tud mondani, csak úgy, a semmiből! Sávváltás közben könnyedén odavet pár szót és egy mondattal megint feltárja valamelyik titkos, mély termének kapuját.

Néha könny szökik a szemébe. Akár egy romantikus filmet nézve - amit azelőtt meg sem nézett volna talán vagy csak félszegen röhögcsélt rajta, mintha maga előtt is szégyellné a belőle kiváltott érzelmeket - vagy akár ha a kedvese szemébe néz és csak úgy, feltörnek benne a megmagyarázhatatlan érzelmek onnan a mélyből...nem szégyelli már. Nem érzi ettől gyengébbnek magát. 

Szája sem,pénisze sem hazudik, ez az ember transzparens. / hazudni fárasztó, meg idő sincs rá / Az ölelések közötti halk, nevetős beszélgetésben kinyílik a szíve. Olyan, mint az engedelem, két szeméből ragyog a szerelem a sötétben.

De a legjobb a mosolya. A mosolyráncai e legjobbak.

Testét, arcát tájsebek tarkítják, a veszteségek lenyomata. Öniróniával tekint ezekre, talán ezért is kiváló a humora.

Kabátzsebének mélyén olvasószemüveg, lelkének mélyén lassan áramló tektonikus lemezek, ezekkel bandukol át a téren.

Sebezhető és győztes, erős és esendő. Ez milyen gyönyörű! Nyilvánvaló annak az igazsága, hogy Isten a saját képére teremtette őt. Nem is siet, nem is ballag, hanem sétál. Teljes tévedés a megszerzése, visszaszerzése, elcsábítása, birtoklása, megtartása, meg a többi parádés női téveszme. Mert ő: Szabad.