Lehetnek-e titkaink egy párkapcsolatban?
Alapvetően: NEM.
Titkokkal nem lehet párkapcsolatban élni. Az a kényelmetlenség,amit folyamatosan érez az ember...ez a baj a titkokkal. Hogy kényszeresen kell takargatni és magunkban tartani.
Félreértés ne essék! Igenis lehetnek olyan területei az életünknek, amelybe nem akarjuk beengedni a társunkat. Az illemhely, a fürdőszoba, az e-mail postafiók, a korábbi kapcsolataink történetei tipikusan lehetnek ilyen területek. Elköteleződéstől, személyiségtől, érettségtől függ, hogy mennyire eresztjük közel a másikat magunkhoz. És ez a határ mindenkinél más.
De amit fontos megértenünk: más az a titok, amit természetesen tartunk fel és más az, amit kényszerből! Ha félelem, rettegés vagy önös érdek áll az őszinteség hiánya mögött, az igenis baj!
Titkolózni ezekért nem helyes:
× félek a tetteim következményeitől
× félek, hogy megbántom a társam
× félek, hogy elvesztem a társam
× félek, hogy megharagszik a társam
× szégyellem előtte a dolgot
× szégyellem magam előtt a dolgot
× magam is tagadom a dolgot.
Mi a baj az ilyen titkokkal?
Amikor titkokat tartunk, olyankor eltávolodunk a társunktól. Már nem tudunk olyan jó érzéssel a társunk szemébe nézni, mert mindig eszünkbe jut a titok, amit rejtegetnünk kell. Minden egyes alkalommal. Minden kis elhallgatásnál, minden kis füllentésnél fel kell húznunk egy falat kettőnk közé.
Nem engedhetjük közel magunkat a másikhoz és ha jobban megfigyeljük ezt a helyzetet, könnyen rájöhetünk: már nem lehetünk teljesen szabadok a társunk mellett. Rabbá váltunk!
Ráadásul az őszinteség hiánya, az elhallgatás, a titkolózás nagyon hamar életformává válik. Olyan életformává, ahol valójában színészkednünk kell az életünk egy területén. És ezzel árulóvá is váltunk. Elárultuk a társunkat. És saját magunkat is.
Beszéljük ki, ami bennünk van! Mondjuk ki, mi nyomaszt bennünket! Számoljunk be arról, amit nem tud a társunk. Ne a titkaink és a félelmeink uraljanak, hanem uraljuk mi őket!
Tessék levenni a rabláncokat, legyünk szabadok, amikor a társunk szemébe nézünk! Legyünk őszinték!
Dr Mészáros Ádám