Akik sokadszorra is ugyanolyan típusú társat választanak, tudattalan belső házasságközvetítőjüknek engedelmeskednek. Ilyenkor legtöbbször a fellángolással teli hetek, hónapok után jön a fájdalmas kijózanodás, majd a kudarcélmény. Hogy megértsük, miért lépünk gyakran ugyanabba a párkapcsolati folyóba, a sémaelméletet, annak is párkapcsolati vetületét hívjuk segítségül.

A sémakémia a párkapcsolatok rejtett dinamikájával foglalkozik.

A párválasztásunk nagyban függ a gyerekkorban belénk ivódott mintáktól.

Tudatos odafigyeléssel és racionális hozzáállással szabadulhatunk a párkapcsolati sémák fogságából.

"Ez van, megint én vagyok az anyja. Újra olyan ember mellett kötöttem ki, aki az élet különböző területein mögöttem kullog. Folyton noszogatni kell, én pedig hol türelmesen, hol kicsit pánikolva várhatom, hogy felnőjön. Pedig belül érzem, hogy sosem fog...Sokadszorra ismétlődő minta ez nálam."

"Mindig azokat találom meg, akik nem akarnak feleségül venni, pedig a férfi elvileg családra és gyerekekre vágyna, sőt vannak olyanok is, akik sokadszorra talált olyan férfit, aki pár hónap után feleségül vette, remélem, ezúttal nem jön majd a fájó kijózanodás..."

Nem ismerősek ezek a szituációk számodra? Vagy talán vannak a környezetedben ilyen ismerőseid?

Sémakémia: már megint ugyanaz a lemez

Mai párválasztásunk és párkapcsolataink rejtett dinamikáit vizsgálva, nem lehet nem észrevenni, hogy a párkapcsolatok egyre bomlékonyabbak lettek, és egyre többen panaszkodnak manapság a párválasztás nehézségeire is.

Sok embernél látható, hogy párválasztásnál vagy a párkapcsolat során ismétlődően ugyanazokba a nehézségekbe futott bele újra és újra. Ugyanolyan típusú személyt választottak, vagy a konfliktusok ismétlődtek a kapcsolatokban annak ellenére, hogy eleinte más személyiségűnek tűnt az új partner.

Pszichológusok már évtizedekkel korábban felismerték, hogy időközönként a párválasztásunkat általunk kevésbé átlátható, tudattalan folyamatok irányíthatják. Bizonyos esetekben a korai kapcsolataink mintázatait és annak élményeit ismételjük újra a párkapcsolatainkban.

Gyakran azoknak a szükségleteknek a betöltését várjuk a partnerünktől, amelyet egykor nem kaptunk meg, vagy nem úgy, ahogyan arra szükségünk lett volna.

Ezek a rosszul alkalmazkodó sémák olyan gyermekkorban kialakuló hiedelmeket, emlékeket, érzéseket foglalnak magukba, amik torzítják a látásmódunkat és meghatározzák azt, hogyan tekintünk magunkra, másokra és a világra. Ezek az élményeink vezethetnek egykor a hosszú távon károsan ismétlődő sémák kialakulásához, melyek felnőttkorban is automatikusan rányomhatják a bélyeget a kapcsolati választásainkra, és az abban mutatott működésünkre.

A sémakémia szerint kezdetben ezek a kapcsolódások jónak tűnnek, úgy érezzük, ezúttal tényleg megtaláltuk a másik felünket, és azt a (hamis) reményt kelti bennünk, hogy a gyermekkorunkban meg nem kapott dolgok végre beteljesülnek. Ezek a szükségletek annyira erősek lehetnek, hogy akár nagyon nagy árat is hajlandóak vagyunk fizetni a beteljesülésükért, és nem vesszük észre, mennyi minden másról mondunk le ezek kedvéért.

A szeretetre vágyó

Minél több múltbéli elakadást hordozunk magunkban, a párkapcsolatainkban is annál több nehézségbe, konfliktusba ütközhetünk, így azokban annál elégedetlenebbek leszünk. Aki úgy nőtt fel, hogy nélkülözte a feltétel nélküli szeretetet, esetleg bántották, vagy elhagyták, kialakulhat benne az elhagyástól, a kapcsolat felbomlásától való erős félelem.

Ez vezetheti őt többek között abba az irányba is, hogy felnőttként nagyon érzékeny lesz a párja minden rezdülésére, hisz folyton attól fog rettegni, hogy mikor következik be a legrosszabb forgatókönyv.

Előfordulhat, hogy bármire hajlandó, hogy a partnerét megtartsa, és folyton az ő szeretetéért fog küzdeni. Ugyanakkor amint azt éli meg, hogy akár egy pici dolog nem stimmel a kapcsolatban, rögtön bekapcsol a félelme, hogy a másik már nem is szereti eléggé. Sajnos a sémák időnként teljesen átszínezhetik a valóságot, torz szűrőként működnek bennünk.

Ha az ilyen sérüléssel rendelkező embert elhagyják, az is csak megerősíti a hiedelmét, miszerint ő nem elég jó ahhoz, hogy szerethető legyen, és biztosan neki kellett volna valamit jobban csinálnia, hogy a kapcsolat működni tudjon. A sémakémián alapuló kapcsolatainkban ráadásul sokszor pont úgy választunk párt magunk mellé, aki eleve kevésbé megbízható, nehezen tud elköteleződni, azaz nagy eséllyel nem fog tartósan mellettünk maradni.

És az önsorsrontó viselkedésről se feledkezzünk meg, amely során észrevétlenül mi magunk állítjuk olyan helyzet elé a párunkat, mondjuk állandó számonkéréssel, fenyegetőzéssel vagy ismétlődő vitákkal, hogy nem nagyon marad más választása, mint kilépni a kapcsolatból. A végeredmény mindkettő esetében ugyanaz: a gyermekkorban gyökerező élményeink újfent megerősödnek...

Sémakémia: hogyan ismerhető fel?

Mivel ezek a sémák a működésünk alapvető és számunkra természetes, megkérdőjelezhetetlen részét képezik, így azokra gyakran vakok vagyunk. Fel sem merül bennünk, hogy az a valóság, amit látunk, egy bennünk lévő torz szűrő mentén színeződik át. Párkapcsolati élményeink, nehéz szituációk kísérteties ismétlődése megkönnyítheti ezen sémák felismerését, de ez a szembenézés éppen az ismétlődés miatt akár túlontúl fájdalmas lehet...

Ezekben a helyzetekben jól jönnek a hozzánk közel állók szavai, akik kívülről látnak rá a kapcsolati dinamikánkra, és könnyebben észrevehetik, amikor ismét a jól ismert mintázat kezd működésbe lépni.

Szintén erős jelzés lehet, amikor már mi magunk is rácsodálkozunk, hogy egy szituáció milyen erős érzelmeket, gondolatokat indított el bennünk, és a viselkedésünket is nagyon idegennek vagy túl erősnek, hozzánk nem illőnek éljük meg. Ilyenkor nagy az esélye annak, hogy számunkra is észrevétlenül egy számunkra káros és romboló sémánk kapcsolt be, egy a múltbelire nagyon hasonlító, és a félelmeinket előhívó helyzetben.

Sémakémia: vedd észre a jeleket!

Intő jelként szolgálhat időnként a párválasztás során, ha már azelőtt fülig szerelmesek leszünk valakibe, hogy alaposabban megismernénk. Ilyenkor érdemes egy kicsit megállni és ránézni a helyzetre:

- Mi az, amibe ennyire beleszerettem?