Az, hogy együtt vagy a másikkal és jól érzitek magatokat együtt, még nem jelenti azt, hogy valódi párként vagytok együtt. Hogy mi különbözteti meg a valódi párkapcsolatot és a situationshipként emlegetett "majdnem kapcsolatot", a következőkben próbálok rávilágítani.

Biztosan mindenki emlékszik "A tanú" című magyar film híres jelenetére, amikor a magyar klímán a nagy igyekezet ellenére sem lehet nagy mennyiségben narancsot termeszteni, és végül egy citromot kóstoltatnak meg az eredményekre kíváncsi Bástya elvtárssal(az egyetlen érett narancsot ugyanis véletlenül megeszik).

Ő beleharap, és némi noszogatásra nyugtázza, hogy "kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk". Valami ilyesmi a situationship is, amely elvileg egy párkapcsolati formát jelöl, ám - pont, mint a citromnak a narancshoz - igazából nem sok köze van a párkapcsolathoz...

A situationship is olyan helyzetben jön létre, amikor a "klíma" nem adott az elkötelezett, kielégítő romantikus kapcsolat kialakulásához, ám a feleknek valamiért érdekében áll, hogy magukkal és/vagy a másikkal is elhitessék, hogy mégiscsak valamiféle párkapcsolatban állnak egymással. A szót elég nehéz magyarra lefordítani, talán a "majdnem párkapcsolat" áll jelentésben legközelebb hozzá.

A situationship azt jelenti, hogy két ember általában hosszabb időn keresztül szexuális és valamiféle romantikus viszonyban is áll egymással, ám hiányzik a kapcsolatból az elköteleződés a másik felé, a kizárólagosság, és a viszony konkretizálása - tehát annak deklarálása, hogy a két fél párkapcsolatban áll egymással...

A situationshipben nagyon hasonló dolgok is történnek, mint egy párkapcsolatban, de ugyanakkor lényeges eltérések is vannak a kettő között. Mint a narancs és a citrom, amit sok szempontból lehet egymáshoz nagyon hasonlónak tekinteni, mégis, több tulajdonságuk mentén markánsan különböznek.

Pszeudo kapcsolat vagy situationship?

A pszeudo(azaz nem igazi, hamis, látszólagos) kapcsolatot eleinte könnyű összekeverni egy megszokott párkapcsolattal. Hiszen egy romantikus ismeretség kezdeti szakasza - amikor még- a fentiben is benne van, de külön kiemelendő, hogy a "majdnem kapcsolat" nagyon gyakran nem tudjuk, hogy a másikkal ki fog-e alakulni bármi tartós - elég hasonló egy situationshiphez. Ám ilyenkor is lehetnek lényegi különbségek, mint például:

- egyik vagy mindkét fél kimondta, hogy nem akar tartós, komoly, elkötelezett kapcsolatot létesíteni

- komoly akadálya van egy hosszú távú, elkötelezett kapcsolat kialakulásának(az egyik vagy mindkét fél házas vagy tartós kapcsolata van, vagy csak egy meghatározott és nem túl hosszú ideig fognak közel élni, és nem beszélik meg, hogyan folytatódna a viszony a távkapcsolatban)

Ez a kapcsolati forma leginkább akkor érvényes, ha a benne részt vevők már az elejétől tudják, hogy mibe vágtak bele, illetve ha mindketten végig stabilan ugyanarra vágynak. Ez azonban az esetek ritkábbik részében fordul elő.

Gyakoribb az, hogy valaki tartós kapcsolatot keres, elkezd randevúzni, valakivel viszonyba bonyolódik, telnek a hetek, hónapok, esetleg évek, aztán egyszer csak rádöbben, hogy valódi párkapcsolat helyett valójában egy situationshipben van... Ennek a legbiztosabb jelei:

- hónapok óta tart a kapcsolat, de nem, vagy csak igen kis mértékben fejlődik, illetve bizonyos látszólagos fejlődést visszaesés követ( egy klasszikus párkapcsolatban általában idővel a találkozások gyakoribbá válnak, elérkezik a bemutatkozás a barátoknak, aztán a családnak, az első randit követi az első együtt töltött hétvége, aztán elutazás, a szerelem deklarálása - tehát a kapcsolat mélyebbé és intimebbé válik. Ez a sutiationshipben nem, vagy csak kis mértékben következik be. Ha tehát nagyjából pontosan ugyanott tart valaki a partnerével a hatodik hónapban, mint a harmadik héten, akkor valószínűleg situationshipben él).

a fentiben is benne van, de külön kiemelendő, hogy a "majdnem kapcsolat" nagyon gyakran kis sziget a részt vevők életében, tehát sem a barátok, sem a család, sem a gyerekek nem tudnak a létezéséről, vagy ha tud is, csak hallomásból, és nem ismeri barátja, rokona párját.

- nincs definiálva a kapcsolat státusza, vagy ha beszélnek is róla, akkor hónapok óta benne ragadt a "majd meglátjuk, mi lesz ebből" szakaszban

- a találkozások és a kapcsolattartás gyakorisága nem konzisztens(van, hogy egy héten többször is találkozik a pár, de van olyan is, hogy két hét is kimarad... Van, hogy egész nap üzengetnek, aztán pár napig nem is beszélnek egymással...)

Ideális, de mégsem?

Egy tartós, elkötelezett kapcsolatnak vannak nagyon kellemes és kevésbé kényelmes jellemzői. A rendszeres szex, az összebújás, a mély beszélgetések, az örömteli közös programok általában nagyon kellemes dolgok. Meglátogatni a másik szenilis nagymamáját, elkísérni őt egy számunkra dögunalmas eseményre, ápolni, amikor beteg, adott esetben akkor is együtt tölteni a napot, amikor fáradtak vagyunk, és legszívesebben egyedül lennénk, már nem mindig olyan kényelmesek.

Ha azonban elköteleződünk valaki mellett, akkor tudjuk, hogy néha ilyesmiket is meg kell tennünk, amellett pedig folyamatos erőfeszítéseket is a kapcsolat fenntartása érdekében. A situationship mindezeket igyekszik kikerülni. Tehát úgy ígéri egy kapcsolat pozitív hozadékait, hogy közben megkímélne minket a kellemetlen részektől...

Van egy ember, akivel rendszeresen szeretkezhetünk, összebújva filmet nézhetünk, megbeszélhetjük a napi gondjainkat, és egyáltalán érezhetjük a jelenlétét az életünkben, ugyanakkor nem kell semmi olyasmit megtenni érte, ami nekünk nem okoz örömet, és - ez az egyik legfontosabb - nem kell feladnunk a szabadságunkat...Ha kedvünk tartja, randizhatunk mással, nem kérhető számon, ha egy hétig nincs kedvünk találkozni, ha bal lábbal keltünk fel, nem kell jó reggelt kívánni messenger üzenetben, és ha a másik durván lebetegedett, akkor nem mi főzünk neki húslevest...

Élvezetes játék szabályokkal

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy mindezt mi sem várhatjuk el tőle. Ahol mindkét félnek megvan az a szabadsága, hogy nem legyen elvárható tőle, hogy törődjön a másikkal, ott mindkét fél megtapasztalja, hogy időnként a partnere nem törődik vele. Esetleg akkor sem, amikor nagy szüksége lenne arra...

A másik komoly probléma, hogy a situationshipben valójában nagyon ritka az, amikor mindkét fél pontosan ugyanazt szeretné, az pedig még ritkább, amikor ez hosszú hónapokon át következetesen így van.

Sokkal gyakoribb az, ,hogy az egyik résztvevő szerelmes lesz, vagy csak jobban kötődik, onnantól pedig számára már minden tulajdonképpen egyfajta kompromisszum, és hamarosan sokkal több negatív érzelemmel és magánnyal jár számára a viszony, mintha egyedülálló lenne...Ilyen "majdnem kapcsolatot" tehát csak akkor szabad létesíteni, ha mindkét fél pontosan ezt szeretné, és addig tarthat csak, amíg egyikőjük érzései sem változnak.

A legjobb forgatókönyv is problémás lehet

Egy "majdnem kapcsolatnak", amelyben a felek nagyon őszinték egymással, és mindkettőjük egy ilyen kötetlen viszonyt keres, sok pozitív hozadéka lehet. Ezek nagy részét már az előzőekben felsoroltam, de ideális esetben növelheti az önbizalmunkat, hiszen ha korábban hosszú ideig társ nélkül éltünk, most megtapasztalhatjuk, hogy vágynak ránk és jó velünk időt tölteni. Aztán próbálgathatjuk is, milyen lenne párkapcsolatban élni, hogyan tudunk egy másik emberhez alkalmazkodni, és élvezhetjük is egy romantikus viszony előnyeit anélkül, hogy a nehézségeit meg kellene tapasztalnunk.Kiismerhetjük a határainkat, megtanulhatjuk, hogyan fejezzük ki nyíltan és pontosan az igényeinket, önzetlenséget, elfogadást, feltétel nélküli szeretetet gyakorolhatunk. A pozitív hatások azonban csak azokra érvényesek, akik tudják, hogy egy situationshipben vannak, és pontosan az az, amire éppen vágynak...

Minden más esetben időlegesen ugyan feldobhat egy ilyen kapcsolat, de hosszabb távon már sokkal többet veszítünk vele, mint amennyit nyerünk(a legrosszabb, hogy ezzel elvesztegetjük az időnket, esetleg éveinket, miközben ezt az időt egy valódi párkapcsolat keresésére is fordíthattuk volna, amire szívünk mélyén igazából legtöbbször vágyunk)...

Sőt, bizonyos aspektusai még akkor is zavaróak lehetnek, ha mindkét fél csak kötetlen viszonyt szeretne. Az egyik ilyen a folyamatos bizonytalanság. Mindkét féllel előfordulhat az például, hogy olykor jobban szüksége van a másikra, aztán hirtelen még sincs annyira, ez a fluktuáció pedig őt és a partnerét is összezavarhatja - különösen akkor, ha nincsenek szinkronban.

Mivel itt éppen a felelősségvállalás és a kompromisszumkészség hiányzik, igazából semmi sem kérhető számon. Úgy pedig még laza emberi viszonyokat is nehéz fenntartani, hogy sosem tudhatjuk, mire számíthatunk a másiktól. A kontrollvesztettség érzése tehát gyakori lehet, ami frusztrációt, stresszt okoz még akkor is, ha egyik fél sem akar mély köteléket. Emellett az ilyen viszony leginkább azoknak való, akiket erős kapcsolati háló vesz körül az életük egyéb területén. Akik betegség esetén számíthatnak egy barátra, akik közeli viszonyt ápolnak a rokonaikkal.

Ha ugyanis ez nincs meg, akkor egy situationship akár jobban elmélyítheti a magányunkat, mintha teljesen facérok lennénk...Hiszen ha van az életünkben valaki, akkor még fájóbb lehet megélni azt, hogy egyes helyzetekben nem várhatunk tőle támogatást, mintha tudjuk, hogy egy olyan időszakot élünk, amikor nagyrészt csak magunkra számíthatunk. A "majdnem kapcsolat" az önértékelésünket és önbecsülésünket is csökkentheti, hiszen megtapasztalhatjuk azt az érzést, hogy hiába tölt velünk valaki időt, mégsem tud minket teljes szívével megszeretni - ez olyan érzést kelthet, mintha valami végzetes hiba lenne bennünk...

Emellett egy situationshipben általában arra kondicionáljuk magunkat, hogy csak a pozitív érzéseknek van létjogosultsága egy párkapcsolatban, illetve arra, hogy csak akkor vagyunk elfogadhatók a másik számára, ha jó passzban vagyunk és kielégítjük az igényeit. Ez később okozhat gondokat, amikor egy elkötelezett kapcsolatba lépünk.

A pszeudo kapcsolat, amint látjuk, nem igazi, csak látszólagos kapcsolat, ezért gyakran elvágólagosan ér véget, úgy, hogy az egyik fél életébe érkezik valaki, akivel tartós kapcsolatot szeretne, vagy úgy, hogy a jobban kötődő félnek elege lesz abból, hogy nem kapja meg, amire igazán vágyik, az állandóan élvezhető szeretetet, érzelmi támaszt és az együtt töltött több minőségi időt. Ez, még ha valóban nagyon lazán álltak is a résztvevők a kapcsolathoz, általában megbántottság, becsapottság érzéseket kelt az elhagyott félben, ráadásul bonyolultabb elgyászolni egy olyan kapcsolatot, ami tulajdonképpen nem is létezett...

Az is nagyon fontos, hogy értsük, miért ezt a kapcsolati formát választjuk. Ha a háttérben például kötődési zavar, fel nem dolgozott kapcsolati trauma áll, akkor azon érdemes pszichológus segítségével dolgozni.