Mindannyiunk párkapcsolatában természetes módon eljöhet olyan időszak, amikor a szexualitásban nem minden tökéletes:

- sokszor fáradt, kimerült valamelyikünk, így ritkán szeretkezünk

- hiányzik az egymásra hangolódás, az őszinte törődés

- olykor feszültség forrása a szex

- hiányzik a vágy, hiányzik a tűz

- nem elég kezdeményező a párom

- többet kezdeményez a párom, mint ahogy én szeretném

- a visszautasításból könnyen konfliktusunk alakul ki

- túl sok a megszokás, rutinszerűek és unalmasak az együttléteink

- ritkán vagy egyáltalán nem beszélünk a szexuális életünk fejlesztéséről

- jó lenne többet kihozni az együttlétekből

- szoktunk veszekedni a szex miatt

 

Mit lehet ezekkel a helyzetekkel kezdeni?

Létezik néhány hiba, vagy inkább félreértés, amely miatt csalódottak lehetünk a hálószobában! Nézzünk meg ezekből néhányat:

 

1. Magunkból kiindulni

Amikor a párkapcsolatunkra gondolunk, néha érdemes magunkban meglátni azt az ősi működést és gondolkodásmódot, amelyet ott hordozunk magunkban és amely nélkül az ember nem maradt volna életben néhány millió éven keresztül.

Ősidők óta a férfi feladatai közé tartozik a családja biztonságának és életben maradásának a biztosítása. A férfi e feladata  során kulcsfontosságú ügyért élt-halt: vadászott, területeket foglalt. Ennek során felfedezett, megszerzett, elvett. Ez volt az alapműködése.

Azóta jó sok év eltelt, és ma már nem mamutvadászok a férfiak. De az ősi működés bennünk maradt! Férfiként mind a mai napig vadászunk, felfedezünk, megszerzünk, elveszünk.

És ez a működés a szexualitásban is jelen van! Ha valakinek nem tűnt volna fel, a férfi a nőt, a férj a feleségét MEG AKARJA SZEREZNI!

Ez nem arról szól, hogy a "férfiak mindig csak azt akarják"! Egyáltalán nem! 

Többször találkoztam azzal a félreértéssel, hogy a feleség úgy gondolta, hogy a férfiak pont úgy működnek, mint a nők. Így hát az intim együttlétekben a férfiaknál is a legfontosabb a hangulat, az érzelmi környezet. És ezért aztán a férje milyen önző, hogy mindig szexet akar - még olyankor is, amikor a kapcsolatukban nincs éppen minden rendben!

Persze a férfiak is pont ezért értetlenek! Mert elfelejtik, hogy mellettük egy nő van, akit a mai világban nem lerohanni kell minden egyes alkalommal!

Tudni kell azt, hogy a férfi szexualitásában nem a hangulat és nem az érzelmi környezet indítja be a motort. Evolúciós kutatások bizonyítják, hogy egy pillanatnyi látvány alapján azonnal kialakul a férfiban a szexuális feszültség, amelyet - a nővel ellentétben - nem lassan akar felépíteni és megélni.

Sokkal inkább gyorsan akar tőle megszabadulni! Mert a feszültség néhány pillanat alatt kialakult és a feloldódás hozza el számára a gyönyört, amiben mély érzéseket tud táplálni a nő felé. Ezért azonnal és gyorsan akarja a nőt!

( Ez egyébként fontos biztosíték arra, hogy ne hangulati kérdés legyen az emberi élet továbbörökítése.)

Az e témában született külföldi tanulmányok szerint egyébként a beleszeretés időszakában ez a különbség a rózsaszín felhő hormonális hatásának köszönhetően kiegyenlített, és kb. 9 hónap után kezdi azt érezni a nő, hogy a férfi szexmániás, a férfi pedig azt, hogy a nő soha nem akar vele együtt lenni...

Szerencsére több stratégia létezik ennek feloldására, de a legfontosabb annak megértése, hogy a férfi teljesen másképpen gondolkozik és működik  a szexualitás területén, mint a nők többsége azt gondolja és szeretné, illetve a férfiaknak is meg kell érteni és helyesen értelmezni a nő érzelmi szükségleteit és nem lerohanni őt azonnal.

 

2. Kilépni a helyes szerepekből

A férfi egyik legbensőbb vágya a kapcsolatban, hogy érezhesse: a felesége örömmel és lelkesen szeretkezik vele.

Amíg a férfi biztos abban, hogy a nő kedveli a szexet, rendszerint ő lesz az, aki kezdeményez( persze sokszor nem úgy, ahogy a nőnek erre szüksége lenne).

De tény, a férfinak - ősi működése miatt - szüksége van arra, hogy kezdeményezhessen.

Sokszor lehet azonban azzal találkozni, hogy helytelenül megfogalmazott visszautasítások után passzívvá válik a férfi.

Hónapok, sőt hetek alatt is képes egy férfi passzívvá válni. És amikor a passzivitás állandósul, akkor látjuk azt, hogy a feleség pánikol vagy csak rámenősebbé válik az együttlétek érdekében. És ilyenkor nagyon gyorsan felborul a régi egyensúly!

Mert a nő minél jobban akarja, a férfi annál kevésbé nyitott rá!

Olyan ez, mint mikor a táncban a nő kezdi el vezetni a férfit. Kívülről nézve nincs vele semmi gond, de belül valahogy senkinek nem lesz igazi az a tánc.

És hogy mi történik ilyenkor? Amikor a férfi kötelességének érzi a szexet, sok esetben igyekszik elmenekülni előle (mert innentől számára nem élhető meg az az ősi férfi minőség, hogy ő "érte el", hogy az ágyban az történjen, ami történt!).

Ezt már csak meg kell hinteni némi szemrehányással és teljesen kihűlt a szenvedély!

 

3. Feltétel nélkül mindent megadni

Ahogy az előbb írtam, a férfi ősi vágya, hogy a kezdeményezésére a nő igent mondjon és szeretkezzen vele. De sajnos ezt is sokan félreértik!

Ismerünk-e olyan nőket, akik azt hiszik, hogy azzal szeretnek egy férfit, ha feltétel nélkül mindenüket odaadják neki? A férfiak egy része - tisztelet az etikus, tartással bíró kivételnek - ezzel sajnos örömmel él. És hogy mi ezzel a baj?

Mi, férfiak, nem biztos, hogy értéknek érezzük azt, amiért nem kellett megküzdenünk.

Mert valójában az igazi kielégülést nem pusztán az adja egy férfi számára, hogy megszerezte a nőt! Hanem az is, ha büszke tud lenni arra, hogy ezt saját erőfeszítéseinek eredményeként érte el. Megdolgozott érte és eredményes lett egy különleges, önmagát értékelő nőnél!

Az alkalmazkodó, önmagát nem tisztelő, feltételeket nem szabó nővel töltött együttlét nem jelent igazi értéket egy férfi szemében! És a nőt sem fogja értékelni igazán...

( Kutatások szerint ennek az egyik mélyebb oka az, hogy a férfi az utódait nem szívesen bízza egy olyan nőre, aki túl könnyen kapható. Ezért tartós kapcsolatra sem lép vele. Vagy ha lépne és a nő ebbe belemegy, akkor ott az adok-kapok egyensúlya felborulva marad.)

Amikor ez a felállás egy párkapcsolatban, a férfi csak úgy tekint a hétköznapokban a nőre, mint egy kihasználható tárgyra( kivéve akkor, amikor megint szexet akar tőle, arra a kis időre).

Szexuális kapcsolatra örömmel használja a másikat, de a kapcsolat többi területén nem partner...

És bizony ez a jelenség sajnos nemcsak a félrement párválasztásokban figyelhető meg. Hanem a sok éve együtt élő pároknál, házaspároknál is!