A férfias értékek, a férfi felelősségvállalása végveszélyben...A fiúkra a pornótól, videojátékoktól, és Ritalintól (ADHD="figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar" kezelésére használt gyógyszer) való függőség kialakulásának veszélye leselkedik. Ez lesz a jövő? Vagy talán már a jelen?

Az apák hiánya és az iskolák elnőiesedése következtében a fiúk a pornó és videojátékok elszigetelt világába menekülnek. A fiúk unatkoznak az iskolában és egyre kevésbé vannak előttük motiváló férfiminták.

Egy mai fiatalnak gyerekkora végére nagyobb eséllyel lesz tévéje a hálószobájában, mint apja az otthonában. És még ha vannak is mellettük apák, nem nagyon foglalkoznak velük: minden félórányi apa-fia beszélgetésre 44 óra jut, amit a fiúk a tévé, az okostelefon vagy a számítógép képernyője előtt töltenek el.

Valójában mennyire számítanak ezek? Miért van szükségük a fiúknak apára?

Mindenkinek szüksége van anyára és apára, mert ők különbözőképpen szeretnek. Az anyák feltétel nélkül szeretnek - az anya azért szeret, mert az ő testéből jöttél világra. Hazahozod a bizonyítványodat, ami tele van hármassal. Az édesanyád erre azt mondja: "Rendben. Anya így is szeret téged. Legközelebb próbálj meg egy kicsit szorgalmasabb lenni."

Az apák feltételesebben szeretnek. Ha akarsz zsebpénzt, ha nem akarod, hogy kikapcsoljam a számítógéped, akkor valamit teljesítened kell. Mindig is ez volt a megállapodás apák és fiúk között - nem kapsz zöld utat csak azért, mert létezel, csak azért, mert az én nevem van a születési anyakönyvi kivonatodon. Azért csinálsz meg valamit, mert azt akarod, hogy az apád szeressen és büszke legyen rád. A külső motiváció központi forrása a gyerekek csaknem felénél eltűnt. Ez is megmagyarázza azt, hogy a mai fiúk miért nem érnek férfivá, ahogyan - úgy tűnik - a korábbi generációkban a fiúk tették.

Míg a lányok egyre sikeresebbek a való világban, a fiúk a kibertérbe vonulnak vissza, az internet világában keresve azt a  biztonságot és megerősítést, amit nem kapnak meg máshol...Az iskolában unatkoznak, egyre kevésbé van előttük motiváló apaminta, hiányoznak azon képességeik, hogy valódi romantikus kapcsolatokat alakítsanak ki, úgy érzik, joguk van arra, hogy mások(általában a szüleik) munkája révén készen kapják a dolgokat, és igyekeznek elkerülni az adósságokkal, megelégedettség nélküli munkával és egyéb fárasztó kötelességekkel fenyegető felnőttkort. Ebből kifolyólag eltűnnek a szobájuk mélyére, ahol a pornó, a videojátékok és a Ritalin iránti függőség kialakulásának veszélye leselkedik rájuk...

Nem csoda, hogy a populáris kultúra bővelkedik "papucsokban" vagy infantilis balfékekben, akiknek se gazdasági céljuk, se érzelmi intelligenciájuk nincs és alkatilag képtelenek felelősséget vállalni, felelősen cselekedni.

De várjunk csak! Az apa hiánya nem ugyanúgy érinti a lányokat, mint a fiúkat? Úgy tűnik, nem.

A férfiak kivonják magukat a dolgokból, miközben a nők több mindenben benne vannak. A nők keményebben dolgoznak a munkahelyeken, szorgalmasabbak az iskolákban, ami az eredményeiken is meglátszik - az összes fajta diplomából a nők szereztek többet, beleértve a mérnökit is. Ez a világ minden tájáról származó statisztika. Ma számos egyetemen, főiskolán nagy űr tátong, mivel egyre több fiú hullik ki a közép- és felsőoktatásból. Számos főiskolán és egyetemen 10-20 százalékkal több nő van, mint férfi. A szakemberek szerint ezért előbb-utóbb pozitív diszkriminációt fognak alkalmazni a férfiak érdekében, mivel az egyik indok, ami miatt a nők a felsőoktatásba mennek, nyilvánvalóan az, hogy pasit találjanak maguknak...

Miért hajlamosabbak a fiúk a kibertérbe visszavonulni, mint a lányok? A fiúk sosem voltak önelemzők. A fiúk a cselekvésre, tettekre, míg a lányok inkább a létezésre és érzésekre koncentrálnak. A videojátékok új világa a cselekvést, akciókat és nem igazán a gondolkodást ösztönzi. A videojátékok ezért nem annyira vonzók a lányoknak.

És a pornográfia?

Az egymáshoz viszonyított arányokat nehéz megállapítani. A lányoknak viszont ez egyszerűen unalmas. Általában véve a szex a lányoknál mindig is a romantikához kötődött - sokkal inkább, mint a fiúk számára. Az utóbbiaknak ez mindig inkább vizuális és fizikai dimenziójú volt. Feltételezhető, hogy a fiúk többet maszturbálnak, de erről nincsenek megbízható adataink.

Az online pornográfia jobban tetszik a fiúknak, mint a lányoknak, részben azért, mert megszüntették benne a valódi történetet. Régebben a pornográfiának jellegzetes módon volt cselekménye. Voltak például olyan filmek, amelyekben valamilyen érdekes téma kibontása során az emberek szexeltek egymással. Manapság a fizikai és szexuális kontaktuson kívül semmiről nincs szó.

Az ilyen anyag vezeti be egyre nagyobb mértékben és súlyos következményekkel a fiúkat az emberi szexualitás világába. Ez nagyon rossz bevezetés, mivel kizárja a romantikát és a szerelmet. Kizárólag vizuális, ezért észre sem vesszük, hogy mi hiányzik - az érintés, a csók, a kommunikáció, a határok közös kezelése. Amikor százezer példát látunk erre, ez lesz a társas norma. Minden fiú elhiszi, hogy ez az, amit a nők, a lányok akarnak.

Az online technológiában való elmerülés miatt a fiúk sosem sajátítanak el alapvető társas kommunikációs készségeket, azt meg pláne nem, hogy hogyan flörtöljenek, kezeljék a visszautasítást, vagy hívjanak valakit randira. Ennek következtében egy újfajta társasági félénkség béklyózza le őket.

Mindig is nehéz volt a fiúk számára az, hogy lányokkal beszéljenek, mert nem lehet teljesen biztosnak lenni abban, hogy ők mit akarnak vagy mi a tervezett napirendjük. Próbálkozás és gyakorlás nélkül pedig ez ma egyre nehezebbé válik. Így lett ez a virtuális világba való visszahúzódás egyik oka.

Amitől minden fiú vagy férfi fél a lányokkal kapcsolatban, az a visszautasítás. Nem akarom, hogy megcsókolj, nem akarok lefeküdni veled, nem akarlak téged, nem akarok járni veled. A nők általi visszautasításnak ezt a fajta félelmét iktatja ki a virtuális pornográfia világa...

Manapság a szakemberek már egy új kifejezést használnak arra az emberre - elsősorban férfira - akinek nincs szüksége egy másik fizikai személyre, hogy kielégítse a szexuális vágyait - ez a "szexuális szingularitás"(azaz, amikor a szexualitás nem biológiai alapokra kerül át). Japánban máris van egy kifejezés arra az embertípusra, akit már nem érdekel a valódi szex: "növényevő férfiak". Sajnos attól lehet tartani, hogy a növényevő férfiak jelensége hamarosan világméretűvé növi ki magát...Félő, hogy annak köszönhetően, hogy az online pornó egyre interaktívabb és egyre magával ragadóbb lesz, a valós élet romantikus kapcsolatai még kevésbé lesznek vonzók.

A pornográfiát a következő szintre emelik: felteszünk egy 3D-s szemüveget és a megjelenő nő vagy férfi felkínálkozik nekünk. Egyes esetek interaktívak - pl. mi adjuk ki az utasítást, hogy "Vetkőzz le!" A háromdimenziós virtuális szex filmkészítőjének ötlete az, hogy még élethűbbé tegye a látványt, akárcsak a videojátékok esetében. Nemsokára a néző arcát fogják a főszereplőjével kicserélni, így ő lesz az a férfi, akivel a nő szexelni akar...

Azonban rá kell jönni egy rettenetes paradoxonra. A fiúk abban a feltételezetten biztonságos virtuális világban, ahová elmenekülnek, valójában egy újfajta visszautasítással szembesülnek. Az online pornóban a férfiak rendkívüli adottságokkal rendelkeznek - pont ezek miatt a tulajdonságaik miatt fizetik meg jól őket. Ráadásul egyes férfiak még injekciózzák is a hímvesszőjüket, hogy félórás non-stop menetekre legyenek képesek. Ha te egy 10 vagy 15 éves kölyök vagy, azt gondolod magadban: "Soha az életben nem fogok így kinézni vagy ilyen teljesítményre képes lenni."

Az egyik oka annak, hogy a pornó vezeti be a fiúkat az emberi szexualitásba, az az értelmes iskolai szexuális oktatás hiánya(sok helyen még nem is részesülnek semmiféle oktatásban sem).

Az iskolák csakugyan egyre kevésbé felelnek meg a fiúk szükségleteinek - ezért is menekülnek a kibertérbe. Az általános iskolai pedagógusok 90%-a nő. A tanárnők csodálatosak lehetnek, de olyan képességekre szolgálnak mintául, amelyekben a lányok jók - inkább a finom motorikus hangolásra, mint a nagyobb fizikai tevékenységre. Nem szeretik, ha a fiúk rohangálnak. Anyagi források hiányában pedig megszüntetik, megváltoztatják a tornaórákat( pl.nincs tornaterem, csak az iskolai folyosókon, kis osztálytermekben "sportolhatnak"), így a fiúknak nincs idejük, lehetőségük elég testmozgásra.

Az ilyen elnőiesedett iskolákban a fiúk unatkoznak...Ezért figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarosnak (ADHD) bélyegzik meg őket és olyan gyógyszereket adnak nekik, mint pl. a Ritalin. A fiúkat ötször-hatszor nagyobb eséllyel diagnosztizálják ADHD-val. Ezek a gyógyszerek függőséget okoznak, ezért életük végéig szedni fogják azokat. Ez tökéletesen megfelel a gyógyszeripar érdekeinek...Nagy üzletet jelentenek, ezért ösztönzik, hogy a tanárok ezt diagnosztizálják, a gyerekeket pedig küldjék az orvoshoz gyógyszerért.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy a fiúk visszakapcsolódjanak a valós világba?

Erre a szakembereknek számos javaslata van: több férfi tanár; több ösztönzés a férfiaknak hogy alakítsanak fiú- és férfiközösségeket, hogy az előbbiek megkapják az egyébként hiányzó férfias útmutatást; olyan népjóléti reform, ami ösztönzi az apákat arra, hogy a családi körben maradjanak; közösségi finanszírozás keretében támogatni olyan videojátékokat, amelyek kevésbé erőszakosak és nagyobb mértékű együttműködést kívánnak a játékosoktól; a szülők beszélgessenek a fiaikkal a szeretkezésről és a párkapcsolatokról, hogy az utóbbiak ne gondolják azt, hogy a pornó a valós életet jeleníti meg.

A kedvenc tanácsom az, hogy a fiúk tanuljanak meg táncolni. Ez a világ legkönnyebb dolga. A legfontosabb dolog, amit szülőként taníthatsz a gyermekednek, az a társastánc. Egy táncnál ugyanis - és még azt sem tudom, a kölykök járnak-e egyáltalán még táncolni - azt látod, hogy a lányok egymással táncolnak. Ha fiúként azt mondanád egy lánynak: "Szeretnél táncolni?", igen népszerű lennél...A legtöbb tánciskola idősebbeknek van, de kellene lennie a tinédzserek számára is tánciskolának.

Ha lennének ilyenek, a fiúk megtapasztalnának valami olyat, amire egyre kevesebb esélyük van, mivel az életük egyre virtuálisabbá válik - milyen megérinteni egy valóságos élő embert és milyen az, amikor ő érint meg minket...( ez tánctanulás és az azzal járó élmények elérése egy szép álom, valójában alig lehet reménykedni abban, hogy ez valósággá válik).

A fiúknak ez a helyzete igencsak elszomorító, mert alig lehet kitalálni olyan megoldást, ami az életben könnyen meg is valósítható...A fiúk nagy slamasztikában vannak...

Zárszóként egy, a fiúkról szóló dokumentumfilm egy jelenetéből: Egy amerikai tanár ( akár egy magyar tanár is lehetne)  ad egy darab papírt a csoportjában lévő minden fiúnak. Az egyik oldalára leírják, hogy szerintük milyen a róluk alkotott kép, a másikra pedig azt, hogy mit éreznek. Ezután összetűrik a papírt és odadobják egy másik gyereknek. Mindnyájan ugyanazt írták...Kívül ez állt: "Kemény. Rettenthetetlen. Szétrúgom a segged." Belül viszont ez: "Magányos. Szomorú. Nincsenek barátaim." Minden fiú meg volt döbbenve, hogy a többiek is ugyanúgy éreztek...Azt hiszem, ez fejezi ki, milyen manapság a fiúknak - borzasztó állapotban vannak és nem tudom elképzelni, hogy ez egyhamar javulni fog...