Bombaként zúzza szét a férfi-női kapcsolatokat az a tendencia, ami napjainkra már-már tapinthatóvá vált az egész társadalomban. A nőkkel való ismerkedést fejlesztő oldalak fórumain megszámlálhatatlan mennyiségű kommentben panaszkodnak arra a férfiak, hogy ma már a kevésbé csinos nők meghódítása is óriás kihívás lett, mert immár ők is egyenesen hercegnőnek képzelik magukat. Úgy tűnik, tömegével hagynak fel férfiak az ismerkedéssel, hogy elkerüljék a sótlan, dögunalmas randevúkat, valamint a durva, sértő és megalázó visszautasításokat.

Mi vezetett ehhez a fordulathoz?

Egyesek abból indulnak ki, hogy az ismerkedési folyamatban a férfiak mindig is többet tettek meg a nőkhöz képest - legyen szó akár a meghívásokról, bókokról vagy egész egyszerűen figyelmességről - így a nők túlértékelése mintegy szükségszerű velejárója a hódításnak. Erre mondja a népi bölcsesség nyers őszinteséggel, hogy "csak a fasz van ingyen". Csakhogy valójában mindez korántsem magyarázza meg azt, miért vált éppen az elmúlt néhány évben ennyire általánossá a "hercegnő mentalitás" a nők körében. A valós magyarázatokat nyilvánvalóan nem csak az ismerkedés alapdinamikájában kell keresni. A közösségi média terjedésével a nők önteltsége lassan a fényképeikre és bejegyzéseikre kapott lájkok számával vált arányossá. Nyilvánvalóan torz az az önkép, amelyet az egész világot elérni képes internetes megnyilvánulásokból vezethetnek le a nők, mégis sokan úgy hiszik, hogy a napi 100-200 lájk azonos a "hódolóik" számával. Korábban ez még a legcsinosabb nőkre sem volt igaz, hiszen napi szinten még a szépségkirálynőket sem keresték fel több százan. Ma azonban szinte minden közösségi médiát használó nőnek megvan az a széles virtuális rajongói tábora, akiket némi önámítással az udvarlóinak, kérőinek tekinthet. Még akkor is, ha a legfrissebb, alulöltözött kép alá beírt "sunáználak" komment nem éppen egy házassági ajánlat...

A legsúlyosabb probléma abból származik, hogy az önértékelésnek ez az irracionális megugrása nem marad meg a virtuális világ keretei között. Egyre szélesebb körben beszélnek arról a férfiak, hogy ma már a legfőbb problémájuk nem is az, hogy mit mondjanak egy randevún - hanem az, hogy a nők sokszor el sem mennek a megbeszélt találkozóra anélkül, hogy lemondanák azt. A megvalósult randik sem sokkal sikeresebbek. A férfiak egy jelentős részét már régebben is zavarta, hogy a nők már az első randevúkon nagyító alatt próbálták felmérni a státuszukat, anyagi helyzetüket, elköteleződési szándékukat, ami miatt a közös szórakozás és kaland lehetősége háttérbe szorult. Ezek a nők egy percig sem gondoltak bele abba, vajon ők mit tudnának nyújtani egy férfinak. A hosszútávú női céloknak alárendelt ismerkedési folyamat már akkor olcsó kurválkodássá züllesztette a randevúzást.

Ez azonban már a múlté: a nők túlárazása miatt mostanra a hipergámia utáni (poszthipergám) korszakba léptünk. A nők ma már sokszor meg sem próbálják különösebben felmérni igényeik teljesülésének lehetőségét, hanem a legkisebb nemtetszés esetén lezárják az ismerkedést. Hiszen jól tudják, rengeteg kérőjük van még a talonban és a randi már önmagában beteljesítette céljaik egy jelentős részét, mivel a másik fél könnyed visszautasítása tovább repíti a fellegek közé a szárnyaló egót. S akik azt hiszik, hogy itt csupán a legcsinosabb és legönteltebb nők szokásairól van szó, alaposan tévednek. Pár éve már az átlag alatti külsővel rendelkező nők is úgy viselkednek a férfiakkal, mintha minimum primadonnák lennének.

Az említett információs társadalommal összefüggő változások is csak egy részét jelentik azoknak az okoknak, amelyek miatt a nők irracionálisan felértékelték önmagukat és ezzel párhuzamosan egyre kevésbé igénylik egy férfi közelségét, szeretetét. Miközben a férfiakat folyamatosan pellengérre állítják amiatt, hogy jók-e a szexben, a legtöbbször fel sem merül, hogy a nővel minden rendben van-e. Rengeteg nő éppen a saját aszexualitása miatt nem értékeli a férfiakat. A szexuális segédeszközök piaca is óriási robbanást produkált az elmúlt években: mostanra olyannyira nem ciki egy szexshopban vibrátort vásárolni, hogy sok nő már az első randin eldicsekszik azzal, hogy neki is van otthon...kettő. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha egy férfi az első randevún a guminőjével büszkélkedne...Az esetek igen nagy többségében ezek a segédeszközök valójában tökéletesen ki is elégítik a nők szexuális igényeit. Főleg azért, mert jelentős részüket eleve nem is sürgetik különösebb vágyak. Megdöbbennének a férfiak, ha ismernék azt a nemzetközi kutatást, amely rámutatott, hogy a nők harmada előbb mondana le teljesen a szexuális életéről, mint a mobiltelefonjáról. Ráadásul a nők szexkultúrája gyakorta nem is lát túl a saját igények horizontján. És akkor még mindig nem beszéltünk azokról a női szeretet-pótlékokról, amelyekre egész iparágak épülnek: a wellness termékek, divatcikkek, búfelejtő csokik, plüssállatok, Oravecz Nóra-idézetes "léleksimogató" kispárnák mind-mind olyan pótszerek, amelyekkel kielégülhet egy sekélyes női lélek. A végsőkig silányodott nőkultúra szégyene, hogy mindez egyre több nőnek abszolút elegendő a boldogsághoz. Saját nézőpontjukból ők tulajdonképpen okkal tartják a férfiakat rájuk tukmálni szándékozott felesleges árucikknek. Úgy tűnik, a nők jelentős része számára élhető valósággá vált a feminista életvezetési tanács: "úgy kell a nőnek egy férfi, mint halnak a bicikli".

A női önhittség robbanásszerű megugrása azonban nem csak a férfi-nő kapcsolatokat zúzza szét. Ezzel párhuzamosan folyamatosan növekszik azoknak a frusztrált férfiaknak a száma, akiknek azért zuhan porba az önértékelése, mert nincsenek sikereik a nőknél. Nem látják át, hogy napjaink önmagát túlértékelő, pótcselekvésekben tobzódó nőjének Brad Pitt sem lenne elég érdekes és vonzó. Nem tudják, hogy mindez nem az ő férfiasságuk kudarca, ezért könnyen megeshet, hogy a végsőkig hajszolt szellemi önfejlesztés, a testépítés és a "Hogyan hódítsd meg a nőket?" - tanfolyam sem fog majd eredményeket hozni. Még Antonio Banderasnak sem.

Man's Sound  R.A