Talán ellentmondásosnak tűnhet, de a feminizmus kifejezetten boldogtalanságra neveli a nőket. Nem véletlen, hogy a boldogságra vonatkozó felmérésekben a nők egyre lejjebb és lejjebb csúsznak, az emancipáció és a nőjogi mozgalmak minden harcának ellenére - vagyis tulajdonképpen épp azért. Már hallom is a handabandázást, hogy "egyenlőség", meg "női hatalom" és a többi, de a handabandázás nem mentesít az igazság hatásai alól. A feminizmus ugyanis arra tanítja a nőket, hogy keressenek (és találjanak) hibát az életükben, éljenek bármilyen körülmények között is. Megoldásokat viszont nem kínál, legfeljebb egy vállat, amin a szerencsétlen nő kisírhatja magát két kesergés között...

1. Ha elégedett vagy a tradicionális életeddel, akkor a patriarchátus "átmosta az agyad" - úgy vagy elnyomva, hogy nem is tudsz róla.(Szép elnyomás az, amiben boldogabban lehet élni, mint nélküle...) Ha elégedett háziasszony vagy, netán boldog feleség, akkor egy "kényelmes koncentrációs táborban" élsz és máshol kéne lenned, valami önmegvalósító kánaánban, de ebben a férjed akadályoz. Ráadásul senki nem fizet neked azért, hogy főzz magadnak, elmosogass magad után, kimosd a saját ruháidat, pedig az neked járna! Szóval ha nem hiszel a feminizmusban, akkor hülye vagy és gerinctelen, a férfiak talpnyalója. Szégyelld magad!

2. Ha esetleg szép és fiatal nő vagy, akiért rajonganak a férfiak, akkor "tárgyiasítanak", akkor nem azért a tulajdonságodért szeretnek, amiért szeretni kellene, hanem egy másikért, amiért nem kellene. Akkor kihasználják a szépséged és különben is, neked is az önmegvalósítás kánaánját kellene keresned, vagyis karriert kéne építened ahelyett, hogy boldogan lubickolsz a férfiak figyelmében. Arról nem is beszélve, hogy minden sarok mögül fenevadként leselkednek rád perverz férfiak (ugyanis minden férfi perverz)...

3. Ha karrier előtt állsz, akkor fiatal nőként a patriarchális társadalom "nyom", ezer irányba és ezerféle okkal. Mindenki mást vár el tőled és ez téged agyonnyom! És ez persze mind a gonosz férfiak miatt van, akkor is, ha egyedülálló anyád nevelt és rajta kívül az életben soha senki nem kért vagy várt tőled semmit. Nyomnak, hogy szülj, hogy abortálj, hogy tanulj, hogy háziasszony legyél, hogy karriert építs, hogy szupernő legyél - mindezt külön, mindezt egyszerre, mindezt folyamatosan és felváltva. Ha előtted az élet, akkor érezd magad nyomorultul, hiszen döntésképtelen vagy, hogyan is tudnál választani a lehetőségek közül, ha egyszer a patriarchális társadalom gondolatrendőrségének titkosügynöke a hátad mögött áll pisztollyal és "nyom". Ha életerős vagy, határozott és gondtalan, akkor veled van a baj. És akkor még nem is beszéltünk a testképről, az anorexiáról, stb.

4. Ha karriert építesz, akkor sz*rban vagy. A férfiak kevesebbet és könnyebben dolgoznak, de több pénzért. Neked kell a hátadon cipelni a céget és az összes ingyenélőt, akik közben máson sem törik a fejüket, mint hogy hogyan tudnának téged szexuálisan zaklatni. Ezek mind tények, a felismerésükben ne zavarjon meg, hogy a légkondis irodában trécselsz és passziánszozol egész nap, miközben a pasik a gépsoron műszakolnak a koszos és büdös csarnokban. Egyetlen pasira kell nézned és az a főnök! Ő mutatja, hogy micsoda nőelnyomás van, hiszen TE is ülhetnél az ő székében. De ő elnyom, mert férfi, te meg nő vagy. Igaz ugyan, hogy saját pénzéből alapította a vállalatot és évekig gürcölt benne a haverjaival, mire aztán idáig jutott, de ez nem jelent semmit. Akkor is elnyomó szemét, a patriarchátus haszonélvezője, aki nem kényelmes állást biztosít neked jó pénzért, hanem kiszipolyozza a (passziánszozásodat) munkaerődet. Ráadásul nem kapsz fizetésemelést, előléptetést, csak mert nő vagy. Kivéve persze Gizit, aki a dekoltázsa miatt már HR-menedzser, miközben a kvalifikáltabb Jenő még mindig ügyintéző, de tudd meg, ez is csak Gizi kihasználása és kizsákmányolása. Ha dolgozol, érezd magad átverve és sanyargatva!

5. Ha netán áttörnéd az üvegplafont, akkor sem jobb a helyzet semmivel. A férfiak ugyanis félnek az erős nőktől. Készülhetsz a magányra. A férfiak utálnak, mert okos vagy, mert rámenős vagy, mert sikeres vagy - az lényegtelen, hogy arrogáns péniszirigy nagyokos vagy, akivel két szót nem lehet váltani anélkül, hogy fölényeskedne, gúnyolódna, vagy előtörne a bizonyítási vágya, esetleg kisebbrendűségi komplexusa. Gyűlölnek, amiért felrúgod a sztereotípiákat, miszerint boldog kapcsolatot csak kompromisszumképes, derűs, szeretetteljes emberrel lehet építeni. Igenis lehetne veled is, annak ellenére, hogy élhetetlen, összeférhetetlen és követelőző vagy - épp csak a férfiak félnek tőled, mert a férfiak ostobák és gonoszok. Szóval, ha rátarti karrierista vagy és silány férfipótlék, akkor nem azért nem találsz párt, mert a férfiaknak NŐ kell (és te nem vagy az), hanem mert a férfiak hülyék, akik nem tudják, mi a jó nekik.

6. Ha család mellett vállalsz munkát, akkor még mindig nem értél révbe. Sőt, dupla munkára kényszerít a patriarchátus! Nem elég, hogy még mindig nem fizetnek azért, hogy vezeted a saját háztartásodat, de még a munkahelyen is teljesíteni kell. Ráadásul nem hajlandók fele munkáért dupla pénzt adni, holott neked a saját gyerekedre is felügyelned kéne! A munkáltatód pofátlan módon a cég érdekeit előbbre helyezi a te magánéletednél. Egyszóval otthon és a cégnél is kihasználnak, miközben nagy rajtad a nyomás, hogy jól egyensúlyozz a munka és magánélet között.

Ezzel a lényegi részt letudtuk, de természetesen van még rengeted "apróság". Minden nő számára elő van készítve egy frappáns válasz, hogy neki miért rossz. Hogy bármi is "jó" lenne, arról nem esik szó. Más lehetőség nincs, mint sírni a patriarchális elnyomás miatt, ami ugyan láthatatlan és megfoghatatlan, de egyesek szerint mindent átsző.

Ha boldogtalan a családi életed, akkor a patriarchátus monogámiára kényszerít és a férjed átvert, kihasznál. Ha férjet keresnél, de nem találsz, akkor a férfiak cserben hagytak, értéktelen, gyerekes bunkók, akik nem képesek elköteleződésre. Ha karriered van és családod, ahol is a férjed marad otthon a gyerekekkel, akkor csak kihasznál az a szemét és egy kullancsot kell eltartanod ( és különben is, annyira nem férfi már!). Ha a férjed viseli a nadrágot, akkor elnyomó patriarcha szemét, ha te viseled, akkor tutyimutyi lúzer - plusz egy gyerek, akiről neked kell gondoskodnod.

És a patriarchális elnyomásból nincs kiút - hiába az utóbbi 10-20-40-200 évben elért minden eredmény, a láthatatlan nősanyargatás jobban tombol, mint valaha. Ha nem érzed, nem látod, akkor nemcsak hogy el vagy nyomva, de még ostoba is vagy. Ha ellenvéleményed van, akkor még gonosz is vagy és síkhülye.

A feminizmus  valódi megoldást a nőknek nem kínál - azon kívül, hogy harcoljanak egy láthatatlan szélmalom ellen, aztán sokan közülük öregedjenek meg gyermek és család nélkül, magányosan...Viszont nagy jót tenne a kívülálló nőkkel, ha nem rángatná bele őket ebbe a nyomorúságos téveszmerendszerbe.