Népszerű közhely, hogy átmeneti korban élünk. Ugyan milyen más korban lennénk, hiszen az átmenet folyamatos. Párkapcsolatok terén a monogámiát már régebben is sokan, sokféleképpen siratták. A monogámia ellenkezik az emberi természettel, a monogámia unalmas és frusztrációt okoz. A monogámia egyetlen értelme, hogy a gyerekek családban nőjenek fel, ha kirepültek, akkor a szülők nyugodtan kereshetnek új partnereket. A válási statisztikák azt mutatják, hogy a monogámiára alapított házasság halott. A látencia miatt pedig magas lehet azon párok száma is, melyek csak kifele tűnnek monogámnak, valójában nem azok, csak az egyik vagy másik fél, esetleg mindkettő már nem tarja be a monogám játékszabályokat.

Ezzel párhuzamosan egyre több a poligám és swinger életformát bemutató és követendő példaként állító könyv, blog és egyéb írás. Mégis, ennek ellenére a mai Magyarországon nem beszélhetünk ezen kapcsolati formák tömeges elterjedéséről, sőt a társadalom egyes rétegeiből kifejezetten ellenszenvet váltanak ki ezek az írások. Több emberi kapcsolatot tesz tönkre, ha valakiről kiderül, hogy mondjuk swinger életmódot folytat. Magyar embernek ugyanis nem kenyere a másik, tőle eltérő életformák tisztelete és elfogadása. Az átlag férfi és nő még mindig kellően önző és konzervatív, hogy elítélje a hűtlenkedést, a szeretőtartást és a nyitott kapcsolatokat, annak ellenére, hogy legtöbbször ő maga is hódol, vagy legalább is hódolni szeretne ezek valamelyikének. Marad tehát a hazudozás, a titkolózás és a bili kiborulása esetén a veszekedés, a válás és a lelki megzuhanás...

Az ilyen átmeneti helyzetben persze kialakul egy harmadik út is, ami semmivel sem könnyebb, mint az első és semmivel sem erkölcsösebb, mint a második. Én ezt a harmadik utat látom a legelterjedtebbnek. Ez pedig a sorozat monogámia. Hűséget fogadunk, de csak néhány évre. Úgy teszünk, mintha betartanánk a régi szabályokat, de szerződni csak határozott időre szerződünk. Ha lejár a pár év, valamelyik fél borít és tovább áll. Ezután mindketten megpróbálnak egy klasszikus monogám kapcsolatot kialakítani, ami ugyanúgy elveszíti a szavatosságát, mint az előző. A női hipergámia legalább mutat a nők számára perspektívát, hiszen a nő, ha ügyes, akkor mindig számára jobb és jobb partnerre vált, ugyanakkor a férfiaknál ez nem ennyire egyszerű. A legtöbb férfi egy egyébként jól működő házasságban szeretne élni, amit időnként feldob néhány szerető, de ugye a monogámia tisztelete miatt ezt csak addig tudja csinálni, amíg le nem bukik. Ha pedig őt hagyja ott a felesége, akkor szintén lép a következő "monogám" kapcsolatba. Nem is lenne ezzel a sorozat monogámiával semmi baj, ha a családjog nem a holtomiglan - holtodiglan házasságra épülne és a váltások során nem sérülne annyi ember és főleg gyerek mentálisan. Úgy gondolom, az emberek alapvetően biológiailag valamilyen poligámiára vannak predesztinálva, de ugyanakkor érzelmileg és szocio-kulturálisan soha nem lesznek elég érettek egy kiegyensúlyozott nyitott kapcsolatra. Ebből az ellentmondásból ered az a rengeteg lelki defektus, ami a ma emberét jellemzi a párkapcsolatok terén.