Túl öreg vagyok már az aggódáshoz, a szorongáshoz, a fölösleges görcsöléshez. Amin tudok változtatni - és úgy is gondolom, hogy van értelme változtatni rajta - azon változtatok, amin pedig nem, azt elfogadom úgy, ahogy van. Nem bosszankodom a többiekkel együtt, ha esik az eső, mert én csodálatos dolgokat fedeztem fel benne. Nem félek attól, hogy mit hoz a holnap, mert még nincsen itt. Nem aggódom amiatt, hogy a félelmeim legyűrnek-e egyszer, hanem szembenézek velük.

És persze nem megy ez mindig nekem sem, hiszen érző ember vagyok, aki mélypontokat is megél, elkapja néha a szorongás és időnként lenyomják vélt vagy valós dolgoktól való félelmek...

De már nem maradok ott. Már mozdulok. Felismerem, amikor meggyengülök belülről és teszek érte, hogy ne a padlón maradjon a lakhelyem.

/ grimaszk /