A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,

A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el...

S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokát,

Mint rossz álom, mi felriaszt és odabújsz hozzám,

Olyan jó, jó ,jó ,jó, de mondd, hány perc az ünnep,

Oh mondd, mondd, mondd, mondd, mondd, hogy meddig tart..?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,

Mondd: meglepett, ha átnyújtom neked az ünnep perceit,

Csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz,

Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz,

Oh mondd, mondd, mondd, mondd, mit ér az ünnep,

Oh mondd, mondd, mondd, mondd, hogy meddig tart..?

 

 

/ Zorán: Ünnep /