Ez a történet egy fiúról szól, aki igen nehezen tudott uralkodni az indulatain és negatív érzelmein. Nap mint nap megbántódott valamin és ilyenkor bizony csúnya szavakkal illette azt, aki őt megsértette. Megfizethetetlen tanácsot mondott neki az édesapja.

Az öreg és tapasztalt férfi adott egy zsák szöget a fiúnak és azt mondta: " Valahányszor felháborodsz vagy megsértődsz valakire, üssél be egy szöget ebbe a kerítésbe. "

Teltek - múltak a napok és a szegek egyre csak fogytak. Első nap 37 szeget ütött be a fiú a kerítésbe. Azonban egy idő után eljött az a nap is, amikor már egyetlen szöget sem kellett beüssön. A fiú rájött, hogy sokkal több energiába kerül beütni a szögeket, mint uralkodni az indulatain.

Ekkor az apja ezt tanácsolta: " Mindannyiszor, amikor sikerül uralkodnod magadon, húzzál ki egy szöget a kerítésből. "

Egy idő után egyetlen szög sem maradt a kerítésben. A bölcs apa a következőt mondta a fiának: " 

" Látod, milyen csúnya, lyukas és használhatatlan lett a kerítés? Ilyen lesz annak az embernek a lelke is, akit megbántasz. Ha beleszúrsz egy kést az ember szívébe, kihúzod, utána ott marad a seb helye, amit ejtettél rajta. Ha valakire valami rosszat mondasz vagy veszekszel vele, akkor ugyanilyen lyuk marad annak a szívében és lelkében, mint amit a kerítésen látsz. Kérhetsz tőle bocsánatot, de a lyuk már ott marad. Jegyezd meg: egy kimondott szó pont olyan sebet hagy, mint egy éles tőr."