Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy a múltamon rágódjak. Ami megtörtént, azon változtatni nem tudok, de a hozzáállásomon bármikor változtathatok. Volt már egy stroke közeli állapotom, túléltem, mikor rámszakadt síeléskor egy hatalmas faág, hagytak már el többször, temettem már el valakit, akit nagyon szerettem, aláztak már meg csúnyán, ki is használtak és én magam is követtem el hibákat. Megtörtént. Vége.

Ma új napra ébredtem, új lehetőségekkel, új hittel, hogy valami nagyszerű dologban részesülhetek. Ha a múlt terhe meggörbítené a hátamat, akkor ezeket a lehetőségeket észre sem venném magam előtt. Végigvánszorognék egy újabb napon a sorban és az életem nem lenne több, mint egy szánalmas túlélés. A múlt csak addig volt teher, amíg át nem alakítottam - most már értékes tapasztalat. Értékes, mert azzá tettem és megkerestem benne a lehetőséget. A lehetőséget a fejlődésre, hogy többé, jobb emberré váljak...