Gyakran azon kezdünk el dolgozni egy "kicsit idegen" emberrel, hogy összeillők legyünk, ahelyett, hogy egymást gazdagítva és szeretve lubickolnánk egy olyan emberrel, aki valóban hozzánk illik.

Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.

MINDEN a párjával illik össze. A párunk pedig olyan, mint mi vagyunk, abban az értelemben, hogy hasonló.

/ Paeli Suutari /