A szeretet nem kíván semmit. Még azt sem, hogy viszontszeressenek. Főleg azt nem. A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az milyen jó lenne a másiknak is...

Miért akarna valaki tökéletes lenni? Ezt megint összekeverik a szeretettel. Ez megint egy félreértés. Ha engem szeretnek, akkor eszembe se jut, hogy tökéletes akarok lenni. Csak akkor akarok tökéletes lenni, ha nem szeretnek. Mert akkor van remény, hogy majd szeretni fognak, ha tökéletes leszek...

Ha én azt mondom neked, hogy: szeretlek, szeretlek, szeretlek és te azt mondod nekem, hogy rájöttél - megengeded magadnak, hogy rájöjjél - hogy mióta engem ismersz, azóta sokkal nehezebb az életed, mint azelőtt volt és én mégis azt mondom, hogy szeretlek, akkor neked a következőt kell mondanod: "Te nem szeretsz. Mert ha szeretnél, akkor könnyebb lenne az életem, mint volt, mielőtt megismertelek." Tehát a szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem abban, aki szeret.

Az igazi szeretet tettekben és nem szavakban nyilvánul meg.

 

/ Feldmár András: Szégyen és szeretet /