A férfi számára a hódítás egy hadjárat, amelynek végső csatája mindig az ágyban zajlik. Az út lehet rögös, lehet könnyed, de a célállomás mindig ugyanaz. Az a boldog, megkönnyebbült állapot, amikor a nő végre enged és ő büszkén pipálhatja ki a diadalmas hódítást. Nem számítanak a randevúk során az elejtett gondolatok és a beszélgetések intellektuális csúcspontjai, vagy a közös nevetések. Ezek csupán mellékes díszletek a végső győzelem felé vezető úton...Ha a nő végre beadja a derekát, a férfi válláról lehullik az összes feszültség és elégedetten nyugtázza: "Igen, sikerült!"

A nő számára a hódítás viszont egy finomabb művészet. Egy pszichológiai sakkjátszma, amelynek során nem a test, hanem a lélek meghódítása az igazi trófea. Ő nem az aktust várja, hanem azt a pillanatot, amikor a férfi szemében megvillan a felismerés: "Ez a nő bármikor össze tudná törni az életem!" A nő ekkor dőlhet hátra elégedetten, kortyolhat bele a borába és mosolyoghat magában: "Most már az enyém!" Most már tudja, hogy nincs menekvés...