Alig kezdődött el a nap, és...este hat óra van.

Alig hétfő, és már péntek van.

...és máris vége a hónapnak.

...és lassan vége az évnek.

...és már 40, 50, 60, vagy 70 év telt el az életünkből.

...és rájövünk, hogy elveszítettük a szüleinket, barátainkat.

és rájövünk, hogy túl késő visszafordulni...

Szóval...Mindennek ellenére próbáljuk kihozni a legtöbbet a hátralévő időnkből...

Ne hagyjuk abba a keresést olyan tevékenységek után, amelyeket élvezünk...

Vigyünk egy kis színt a szürkébe...

Mosolyogj az élet apró dolgaira, amik örömet tesznek a szívünkbe.

És továbbra is derűvel kell élveznünk a hátralévő időt.

Próbáljuk meg kizárni az aftereket...

Majd később megcsinálom...

Majd később elmondom, hogy mennyire szeretlek...

Majd később átgondolom...

Mindent későbbre hagyunk, mintha az "utána" a miénk lenne.

Mert amit nem értünk:

utána kihűl a kávé...

utána változnak a prioritások...

Miután megtörik a varázs...

Miután az egészség visszajön...

Miután a gyerekek felnőnek...

utána öregszenek a szülők...

miután az ígéreteiket elfelejtik...azután a nap éjszaka lesz...

és azután az élet véget ér...

És akkor gyakran túl késő...

Szóval...Ne hagyjunk semmit későbbre...

Mert azzal, hogy mindig a későbbre várunk, elveszíthetjük a legjobb pillanatokat,

a legjobb élményeket,

a legjobb barátokat,

a valaha volt legjobb családot.

MA VAN AZ A NAP...MOST jött el a pillanat...

Már nem abban a korban vagyunk, amikor megengedhetjük magunknak, hogy holnapra halasszuk, amit most kell!