Egy ilyen párkapcsolatban rendszerint lesz egy szolgalelkű fél és egy passzív szereplő, aki megengedi magának, mert megengedheti, hogy szinte teljesen passzívvá és önállótlanná váljon, mert a másik úgyis mindig mindent megold helyette...Ugye nem gondoljuk, hogy ez bármelyik fél számára előnyös felállás, a passzív felet egy idő után zavarni kezdi az önállóság, a kompetenciaérzés, az autonómia hiánya, neheztelő, dühös és ellenséges lesz, majd teljesen bezár, és talán máshol, a kapcsolat keretein kívül kezdi keresni a saját önértékelése megerősítését...A szolgalelkű fél sem érzi jól magát, mártír játszmába kezd, mert ő a "lelkét kiteszi", de a másik "egy szalmaszált sem rak keresztbe"...