A szerelem nem elég, ha nem jár együtt tudatossággal, megfelelő önismerettel, ezen belül érzelmi intelligenciával, kompromisszumkészséggel, szeretetalapú kommunikációval. Egy kapcsolat elmélyüléséhez idő kell, csak így fejlődhet hosszabb távon kötelékké. Ahhoz, hogy az érzések kifejlődjenek bennünk és valódi, érett érzelmekké alakuljanak, ami ezután a teljes párkapcsolati hozzáállásunkat inspirálja, ahhoz időre, türelemre, és a fent említett tudatosságra van szükség. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelékünk folyamatosan fejlődik, változik. Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a tűz, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban, és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető utat. A tűz, a szenvedély, a szerelem szelidül, de mégis átvihető, átemelhető a párkapcsolati szakaszokon, ha mindketten úgy akarjuk. Ha megosztunk egy érzelmet, akkor elmélyítjük a bizalmat...Ha pedig nem engeded a szívedbe a másik embert, eltávolodsz tőle...Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt. A kapcsolatokat az érzelmek megosztása teremti és tartja fenn, mindaddig, amíg eldöntjük, ameddig működtetjük. Azzal, hogy elhallgatjuk érzéseinket, cinkosai leszünk a rossz működésnek. Ha megfelelően megfogalmazzuk, amit érzünk, megváltoztathatjuk közös világunkat, és a világot magunk körül. Beszéljünk, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatainkat, nincs erre alkalmasabb idő, mint a MOST...