Egy tanár egyszer lufikat hozott az iskolába és azt mondta a diákoknak, hogy fújják fel őket, és írják rá a nevüket egyikre. Miután a gyerekek bedobták a lufikat a folyosóra, a tanárt átment a folyosón, összekeverve őket. Öt percet kaptak a gyerekek, hogy megtalálják a nevükkel rendelkező lufit, de bár őrülten keresték, senki sem találta meg a saját léggömbjét.

Majd azt mondta a tanár, hogy vigyék a hozzájuk legközelebb álló lufit és adják oda annak, akinek rajta van a neve. Kevesebb, mint két perc alatt mindenki a saját lufiját fogta...

A tanár azt mondta a gyerekeknek: "Ezek a lufik olyanok, mint a boldogság. Nem találjuk meg, amikor csak a sajátunkat keressük. De ha más boldogságával törődünk...az végül is segít megtalálni a sajátunkat."