Ha az ember elég erősen hunyorog, akkor a világ már csak színes árnyakból és foltokból áll, a dolgok pedig elveszítik szilárd körvonalukat...

- Bélának haja van. Julinak is. Tehát Béla olyan, mint Juli.

- X önvédelemből megölte a késsel rátámadó Z-t. Tehát ő is agresszív és gyilkos, akárcsak Z.

- A hentes is, meg a kocsmai késelő is kést használ, tehát egyformák.

- Ha elég messziről nézzük a lovat és a széket, akkor mindkettő csupán fekete pontnak látszik, tehát végső soron nem különböznek.

Van egy elég népszerű "filozófia", amely kitermelte a maga "bölcseit", akik ezt a hunyorgatást magas szinten képesek űzni, mindig a számukra kedvező távolságot és hunyorítási szöget alkalmazva, hogy fenntartsák a végtelenség nyugalmával és mindent átlátásával lefelé pillantó bölcsesség látszatát.

Ez a "filozófia" minden helyzetben elég tömören képes megnyilatkozni: "minden relatív" , "minden nézőpont kérdése" - és mindent ennek szellemében old fel, tehát egyenlősít...

Valójában értem én, SZELLEMILEG SOKKAL EGYSZERŰBB közös pontokat találni, azokat összemosni, mint ÉRTENI, hogy a látszólag hasonló dolgok MIÉRT KÜLÖNBÖZNEK MÉGIS, és azt meg még nehezebb, hogy a különbségeken túl még esetleg valamilyen ÉRTÉK MENTÉN VÁLASSZUK EL az értéktelent az értékestől...