Mi lenne, ha egy nap találkoznál valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja? Hogy nézel egy-egy gyengéd álom után másnap, éberen ennek az idegen embernek a szemébe? Mi van, ha az illető nem kifejezetten szimpatikus neked? Próbálnád megszeretni? Próbálnád megteremteni azt az intimitást és gyengédséget nappal is, amin éjjelente osztoztok? Hogy lehet az, hogy éjjel, egymástól több kilométerre, magányos ágyatokban fekve egymáséi lehettek, de nappal, hús-vér valótokban egymással szemben állva még egy vacak első randevút sem tudtok normálisan lebonyolítani? És mi van, ha a második találkozó is kínosan sikerül? A harmadik pedig kifejezetten szégyenletes? Feladnád? És ha feladnád, kibírnád? Kibírnád, hogy az, aki éjjelente lelki társad és akinek teste magától értetődő odaadással simul a te testedhez, nappal idegen maradjon számodra? Mondd, nem pusztulnál bele?

/ Enyedi Ildikó: Testről és lélekről c. filmjéhez /