Durván alulértékelik magukat a magyar nők: 90%-uk érzi úgy, hogy belső kritikusa mindennél jobba hátráltatja az életben.
Egy nemzetközi felmérés szerint, amely a nők elégedettségét vizsgálta, a nők 80%-át megbéklyózza az önkritika, mind a magánéletben, mind a munkában. A 17 országra kiterjedt felmérés alapján a magyar nők még a nemzetközi átlaghoz képest is önkritikusak: a nők 90%-a birkózik meg nap mint nap egy kérlelhetetlen belső konfliktussal. Mi tehát szigorúbbak vagyunk magunkkal és ez a külső körülményeknél is jobban befolyásolja az életünket.
MILYEN TÉREN VET VISSZA MINKET A TÚLZOTT ÖNKRITIKA?
Magyarországon 10-ből 8 nő szenved a munkahelyén azért, mert negatív önképe miatt nem mer felszólalni értekezleteken, szakmai kérdésekben (a nemzetközi átlag kevesebb, mint 10-ből 6 nő). A megkérdezettek fele fizetésemelést, előreléptetést sem kér.
Az önkritikát párkapcsolatuk még jobban megsínyli: a magyar válaszadók 89%-ban mondták, hogy visszaveti őket, míg a nemzetközi átlag csak 62%. Annak ellenére, hogy a külföldi férfiak a magyar nőket világviszonylatban is szépnek tartják, a megkérdezett nők 70%-a nem tartja magát vonzónak ( szemben a nemzetközileg mért 52%-kal) és 62%-uk önbizalomhiány miatt a partneréhez is kevésbé mer közeledni.
Belső kritikusunk nemcsak közérzetünket, de még a szabadidőnket is elrontja: a magyar nők 48%-a nem mer új hobbit kipróbálni, mert fél, hogy nem menne neki jól.
HOGYAN ALAKUL KI EZ A BÉNÍTÓAN ERŐS ÖNKRITIKA?
A magyar nők annyira alulértékelik magukat, hogy sokkal jobban félnek a kudarctól, mint amennyire vágynak a sikerre. Ez egyébként társadalmi szintű probléma, ami a férfiakat is érinti, bár a nőket a külsejükre kapott negatív visszajelzések miatt kialakuló gátlás jobban megbéklyózza. Vagyis az önmagunk által épített gátak akadályoznak abban, hogy előre haladjunk az egyik vagy másik területén.
De hogyan alakul ki ez a belső kritikus hang? Mindenképpen hosszabb folyamat eredménye, amely kisgyermekkori rossz élményekből, a kortársaktól kapott negatív visszajelzésekből áll össze. Ha ebben az életszakaszban, amikor még jóval sebezhetőbbek vagyunk, negatív tapasztalatokat szerzünk, az egész életünkre kihat. Jó eséllyel kialakul egy stabil belső tudás önmagunkról, amely nem az értékeinkre, hanem a hiányosságainkra fókuszál. Ennek eredménye vagy egy teljesen negatív attitűd, vagy az, hogy bizonytalan lesz az önértékelésünk, mindig a környezetünktől kapott visszajelzésektől függ, mit gondolunk magunkról.
MIÉRT ROSSZABB A HELYZET A MAGYAR NŐKNÉL, MINT A KÜLFÖLDIEKNÉL?
Ebben a neveltetésünk, a szocializációnk is közrejátszik. Magyarországon a jelenleg aktív, dolgozó nőket olyan anyák nevelték, akik egy megtört generációhoz tartoznak: sokat szenvedtek, mert életükbe beleszóltak történelmünk zivataros eseményei. Érthető okokból nem tudtak optimisták maradni, se hinni a sikerben, így nem tudtak hiteles példát mutatni gyermekeiknek sem. De az a helyzet, hogy az iskolában sem az egyéni tehetséggondozás áll a középpontban, hanem általános követelményekhez kell igazodni. Nem tanulják meg a gyerekek, hogy értékeljék magukat és arra koncentráljanak, amiben jók.
Ha tehát egy szülő egészséges önbizalmat kíván táplálni a gyerekébe, akkor a munkát saját magán kell kezdenie. Ugyanis ahogy saját magunkat megítéljük, azt tükrözi vissza gyermekünk viselkedése is. Ha a gyerek azt látja, hogy számunkra a kudarc világkatasztrófával ér fel és nem merjük újra megpróbálni az adott dolgot, akkor ő is félni kezd. Ha gyakran mondunk olyat, hogy "nekem ez nem fog menni", akkor ő sem mer majd belevágni új dolgokba.
Pedig arra kéne megtanítanunk, hogy ne féljen a kudarctól, viselje el és ne a hiányra fókuszáljon, hanem a siker érdekében tett erőfeszítésekre.
HONNAN TUDOD, HOGY TE IS KÓROSAN ÖNKRITIKUS VAGY?
Például abból, hogy hajlamos vagy általánosítani. Az ilyen emberek gyakran mondanak olyanokat, hogy "semmire se vagyok alkalmas" , "ezt biztosan nem tudom megcsinálni" stb. Olyan helyzetekben is így nyilatkoznak, amikor az állításuknak nincs valós alapja. Jellemzően a lehetőségek kapujában visszafordulnak, ki sem próbálják magukat.
Érdemes 3-4 héten át naplót vezetni azokról a lehetőségekről, amiket a kudarctól való félelmünk miatt hagytunk ki. Ha figyeljük önmagunkat, tudatosul bennünk a viselkedésünk, a negatív beállítódásunk. A tudatosulás pedig segít a gondolkodásunk megváltoztatásában. Például a félelmet keltő helyzetekben megkérdezzük magunkat, hogy menyi realitása van az érzésünknek, hogy nem fog sikerülni és ha nem sikerül, az hogyan hat az életünkre. 100 esetből 99-szer semmi hatással nincs a kudarc az életünkre és ennek felismerése segíthet bátrabban élni.
HOGYAN DOLGOZZUK FEL A KUDARCOKAT?
Mindig van reális esélye annak, hogy valami nem sikerül, de ha megpróbáltuk és nem sikerült, akkor is legalább megpróbáltuk és ez önmagában is siker. Nem a kudarcra kell koncentrálni, hanem arra gondolni, hogy pont olyanok vagyunk, mint minden ember: néha hibázunk!
És ha más táplálja belénk a negatív gondolatokat? Akkor tudatosítsuk, hogy nem vonatkoznak ránk! A másokkal szemben végletesen kritikus emberek ugyanis valójában szorongó emberek, akiknek a véleménye saját szorongásukból ered. Attól félnek, hogy valaki föléjük kerekedik, ezért ítélkeznek - ha lenne önbizalmuk, nem ítélkeznének. Tehát érdemes megkérdezni magunkat, van-e valami hatása az életünkre a véleményüknek? Könnyen rájöhetünk, hogy nincsen.
HOGYAN GYŐZHETŐ LE A BELSŐ KRITIKUS?
A fókuszt át kell helyezni a kudarctól való félelemről a sikerért tett erőfeszítésre. Egész más perspektívából látjuk a helyzetünket, ha megkérdezzük magunktól, hogy mi tart vissza például attól, hogy felszólaljunk egy munkamegbeszélésen. Mi történhet? Kirúgnak, mert hülyeséget mondok? De hát évek óta ott dolgozom, felvettek, fizetést adnak, nyilván alkalmasnak tartanak - miért történne katasztrófa?
De ha meg is történik a legrosszabb, az biztosan akkora baj? Ennek tisztázásában sokat segíthet az az egyszerű mondat: "És akkor mi van?" Ha bekövetkezik a legrosszabb, az annyira rossz, hogy nem leszek képes elviselni? Belehalok? Az esetek 99%-ban a válasz az, hogy nem halsz bele.
Van persze egy pont, ahol az önkritika és az önbizalomhiány már kóros szintű. Ha valaki például azért nem dolgozik, vagy azért nem próbál párt találni, mert retteg a kudarctól, akkor érdemes lehet segítséget kérni egy szakembertől.
AZ ELLENSÉGBŐL BARÁT IS LEHET
Önismereti munkával, önelfogadással lehetséges belső kritikusunkat ellenségből baráttá tenni. A vonatkozó kutatás szerint azok a nők, akik eleinte kritikusak voltak magukkal, de belső hangjukat ösztönző, konstruktív energiává változtatták, még magabiztosabbá váltak, mint azok, akik egyáltalán nem önkritikusak. Hazánkban ezen a téren 10%-kal a nemzetközi átlag előtt vagyunk. Jobban visszahúz minket az önkritika, mint más nemzeteket, de ha sikerül optimális szintre hozni, akkor afféle belső iránytűként működik: segít megtalálni az utunkat, helyünket a világban és önazonossá válni. Így jön létre a belső harmónia, vagyis az az állapot, melyben az aktuális helyzetünk nem áll messze attól, amire vágyunk. És ez mindennél erősebb motivációt ad.
alelekszinei.blog.hu