Létezik olyan, hogy valakit elhagynak, létezik olyan, hogy mi hagyunk el valakit. Van viszont egy érzés, amit szinte mindennél jobban utálunk, ez pedig a "hatásban lenni" érzése.

Ha jobban megnézzük, két állapot van. Az ember vagy indítékban van, vagy hatásban. Vagy mi uraljuk (és nem rossz értelemben, nem az elnyomás szándékával) a környezetünket, az érzéseinket, vagy azok uralnak minket. Egy jó beszélgetésen belül például ez egészséges módon változik.

Amikor te beszélsz, te kérdezel, akkor te vagy indítékban, amikor a partnered beszél, akkor pedig te vagy hatásban. Amíg meg tudjátok tartani az egyensúlyt, mindkettőtöknek megmarad a kellemes érzés. Vannak olyan hatásállapotok, amit szeretünk. Ilyen például a szerelem. Azt azonban, amikor hatásba kerülünk attól, hogy esetleg otthagynak minket, merthogy az is egy hatásállapot, azt nem szeretjük.

Ezen helyzet feldolgozása időigényes. Azt tapasztalom, hogy az emberek gyakran sürgetik, túl akarnak lenni ezen az állapoton( sajnos ránk, férfiakra ez inkább jellemző). Vannak helyzetek, amit hiába sürgetsz, és nem azért mondom, hogy legyél türelmes, vagy helyezd ki a figyelmedet, meg találjál jó célokat, meg terheld le testedet-lelkedet meg az elmédet (sportolj, olvass, tanulj új dolgokat stb.), meg mindenedet, mert az marha jó tanács, hanem azért, mert igazából nincs más választásod...Főleg, ha nem vagy mazochista és mielőbb szeretnél partot érni.

A döntés, mint mindig, a te kezedben van. Maradhatsz hatásállapotban is, csak ezzel kapcsolatban van egy nagyon rossz hírem kedves Férfitársam, aminek nem fogsz örülni. Sokkal tovább fog tartani, hogyha ezt élteted, és folyamatosan ezen pörögsz, mint hogyha a figyelmedet kihelyeznéd.

Van egy másik hírem is. EL FOG MÚLNI. Érted? EL FOG MÚLNI!

A jó dolgok is elmúlnak, de a rossz is elmúlik. Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott egy gyűrűt, elvitte egy hindu bölcshöz, és azt kérte tőle, hogy gravírozzon bele valamit, ami a nehéz napokon átsegíti, és amikor jobban megy a sora, nem engedi, hogy elbízza magát. Pár nap múlva a hindu bölcs üzent a hercegnőnek, hogy elkészült a gyűrű. A következő volt beleírva: ELMÚLIK.

Tehát még egyszer: minden el fog múlni, a jó is és a rossz is. Ez nem kell, hogy világvége hangulatot nyomjon rád, egészen egyszerűen ennek tudatában kell élni.

Talán már te is voltál olyan állapotban, hogy többet ittál a kelleténél. Én még soha, csak mesélték :-)...Amikor az ember illuminált állapotba kerül - attól függetlenül, hogy van egy nagyon nyűgös érzése - mégis tudja, hogy másnapra el fog múlni. Nem tudsz mit csinálni, legrosszabb esetben kikötsz a detoxikálóban és kimossák a gyomrodat, de túl leszel rajta. Nem fog életed végéig tartani, és ezt TUDOD. Itt sincs másként. Sőt, nagy valószínűséggel már korábban is előfordult veled olyan, hogy szakítottál a pároddal.Ha belegondolsz, akkor sem tartott örökké a szerelmi bánatod, és visszatekintve egy jelentéktelen momentumnak tűnik, talán már az akkori párodra is alig emlékszel. Ma meg talán az az érzésed egy szakítás után, hogy "úristen, itt a világvége".

Persze a pillanatnyi nézőpontból valóban így van, és nem is akarom leértékelni ezt a nagyon fájdalmas állapotot, de egy dolgot tudnod kell. Amennyiben sikerül kihelyezned a figyelmedet, elkezdesz mással foglalkozni, másra tereled a gondolataid, nem rontasz bele egy újabb kapcsolatba, hanem egyszerűen elkezded élni az életedet, láss csodát, egyszer csak kijutsz a napfényes tisztásra...

Azt tudom javasolni nektek, hogy ne bonyolítsátok ezt a dolgot se és el fog múlni!