Minden pasi találkozott már azzal a jelenséggel, hogy amikor egyedül van, valahogy nem olyan könnyű becsajozni. Viszont ha végre talál valakit, akkor hirtelen rengeteg ajánlatot kap. De miért van ez?

Kézenfekvő válasz lenne, hogy pusztán attól, hogy elérhetetlenné vált egy hímpéldány, bekapcsol egy versenyszellem funkció a hölgyek agyában, és kihívásként tekintenek  a kiszemelt áldozat "elhódítására". Hiszen biztosan tud az a pasi valamit, ha egy másik nő mellette tette le a voksát! Csakhogy szerintem nem ilyen egyszerű a képlet.( Persze részben ezek a motivációk is közrejátszhatnak. )

Én inkább arra gyanakszom, hogy a megoldás kulcsát a foglalttá vált férfiben kell keresni. Hiszen egy kapcsolat változást hoz az ember életébe - így a személyiségébe is. Mert amikor magányosan, szeretet - és/vagy szexéhesen tengetjük a mindennapjainkat, máshogy közeledünk a nőkhöz. Minden olyan nő, aki felkelti a figyelmünket, egy esély arra, hogy végre megkapjuk, amire vágyunk: egy kapcsolatot, szexet, szerelmet, biztonságot( igen, ezek a pasiknak is fontosak! ). Van vesztenivalónk, és így minden ismerkedésnek lesz tétje.

És most kapaszkodjon meg mindenki, aki elszántan hisz a sztereotípiákban: a legkeményebb férfi lába alól is kicsúszhat a talaj, ha a szerelmi életéről van szó. Egy komolyabb csalódás, sokszoros elutasítás képes megtörni a kívülről rendíthetetlennek tűnő macsót is...

Ezért bizonytalanabbá válik, próbál megfelelni, a jobbik énjét mutatni, mielőtt odamenne egy nőhöz, átgondolja: mit mondjon? Hova hívja el? Jó alkalom lesz ez egyáltalán megszólítani? De még ha igazán tökös és bevállalós is a pasi, akkor is túltolhatja a nyomulást, amitől csak kellemetlenné válik az egész szitu.

És ez kívülről bizony gáz. Mert ilyenkor egy bénázós, tétova szerencsétlennek tűnhetünk, de legjobb esetben is megeshet, hogy nem épp a lehengerlő, férfias energiákat sugározzuk magunkból. Szóval, pont azzal lehetetlenítjük el az ismerkedést, hogy már baromira szeretnénk felszedni egy csajt. Igen, ez egy elég nagy kib@szás... Olyan, mintha pénzt kellene szerezned, hogy beindíts egy vállalkozást, amiből egyébként sok pénzt tudnál csinálni.

Csak itt nem a tőke, hanem az önbizalom hiányzik.

Amikor pedig a sok-sok kudarc után összejön egy kapcsolat, és megnyugszol, biztonságban érzed magad, és sikerül kiteljesedned, akkor minden megváltozik - de legfőképpen TE. Mert lekerül rólad a nyomás. Nem akarsz már megfelelni, nem akarsz jól szerepelni, és nem azért beszélgetsz egy nővel, mert "hátha lesz belőle valami" - hanem mert épp úgy jött ki a lépés, hogy szóba elegyedtetek. És így te is a valódi, laza önmagadat tudod hozni.

Azért nehéz dolog a csajozás, mert ezek a folyamatok nem tudatosan zajlanak - és ezért nem könnyű őket irányítani sem. Olyan, mintha ki kellene állnod egy színpadra, és a legnagyobb természetességgel előadni egy szerepet. Tudod, hogy lazának kellene lenni, de mégsem megy, csak makogsz és bénázol. És hiába van meg benned az akarat, hogy ezt most rohadt jól akarod csinálni, kívülről csak az eredmény látszik...Ami vagy meggyőző, vagy nem.

Úgy tűnhet, hogy ez a 22-es csapdája. De talán, ha használod a "Ha meg akarod szerezni, akkor ne akard megszerezni!" elvet, akkor nem fogsz úgy rágörcsölni erre az egészre.

Én ezt a tanulságot vontam le az eddigi tapasztalataimból, hogy amikor kergettem a nőket, akkor elszaladtak előlem. Viszont ha elkezdtem a saját kis életemmel foglalkozni, magamat építgetni, és nagy ívben tettem az egész női nemre, akkor elkezdte őket érdekelni, hogy mi van velem...