A második és harmadik gyerek vállalásáról végső soron a nő dönt, de a verdikt a férfi minőségétől függ.

A demográfiai válság megoldásának vitájában újra meg újra felmerül a kérdés, hogy miért nem szülnek több gyereket a nők? Mi fékezi őket? Hogyan hozzuk helyzetbe a nőket? Milyen módon ösztönözzük őket, hogyan kössünk velük kollektív, társadalmi jövőt biztosító szövetséget? De vajon tényleg a nők nyakában van ennek a felelőssége?

Állítom, hogy a második és harmadik gyermek megszületése nem a nőkön, hanem nagyobb részt a férfiakon múlik!

Igaz ugyan, hogy mindig a nő dönt, de nézzünk a döntése mögé.

A nők zöme akar gyermeket. Az előző mondatot azonban rögtön finomítani érdemes. A nők zöme egy gyermeket biztosan akar. Mert egy kell neki! Minden ott kezdődik el...De rögtön ott a kétely...Mert tapasztalhatjuk a rettenetesen ijesztő válási statisztikát és a közeli barátok válási kálváriáját, és ez minden nőt B-terv készítésére sarkall. " Hátha mi sem bírjuk ki? Egy gyerekkel még el tudok futni, de kettővel, hárommal már sokkal nehezebb, abszolút korlátozott és kiszolgáltatott vagyok, nem leszek kelendő..."

És itt jön a képbe a demográfiai megoldás főszereplője: a férfi!

A második-harmadik gyerek vállalásáról végső soron a nő dönt, de az ítélet a férfi minőségétől függ! Az első gyerek születése után kezdődő időszak kulcsfontosságú. Anyává válni nem könnyű. A többgenerációs együttélés és a kismamát körülvevő nyüzsgés hiánya, az urbánus elszigetelődés hozta kismama-depresszió, a hormoningadozások okozta hangulathullámzás, az anyatejes táplálás nehézségei, az átalvatlan éjszakák és megannyi más nehézség próbára teszi a nőket. Persze az apává válás sem könnyű. A nagyobb anyagi terhek, nagyobb felelősség, megváltozó időbeosztás, más prioritások, új napi feladatok és egy teljesen más, átváltozó asszony tarkítják a férfiak életét is. De ilyenkor a férfi mégsem várhat az éppen anyává váló nőtől támogatást.

És itt van a demográfiai válság kulcsa.

Ha ebben az időszakban a férfi megbillen, a munkahelyére vagy a szomszédasszonyhoz menekül, gyermeteg módon a saját gyermekével kel versenyre a nő figyelméért, panaszkodik, hisztizik, durcásan büntet, követelőzik, vagy csak saját régi életét siratja, önös szórakozását keresi, akkor bizony meginog a nő bizalma...Felnéz és azt mondja magában: "ez a szerencsétlen, nem fogja sokáig bírni. Vagy én nem fogom."

És felsejlik egy lehetséges válás fenyegető árnya. A kézifék behúz. Mert két, vagy három gyerekkel válni, útra kelni már sokkal nehezebb.

Ha az első gyermek születése után a férfi készen van, az otthoni jelenléte és elköteleződése megkérdőjelezhetetlen, ha egyértelmű, hogy számára a család az első, akkor a nő fel fog rá nézni és bízni fog benne! És ha felocsúdik az anyává válásból, akkor - már anyaként - dönt! És a nő akkor dönt a második és az azt követő gyerekek világra hozatala mellett, ha nem egy fiúcska, hanem egy férfi volt mellette. Ha bízhat abban, hogy nem növekszik a kiszolgáltatottsága, a kockázata, mert biztos társa van! Akkor dönt így, ha a családdá válás alatt nem rendül meg a házasságkötésnél még fennálló bizalma.

Ennyire fontos a férfiak felkészítése, helytállása!

Nem igaz tehát, hogy a nők kezében van a népesedés kulcsa! Illetve úgy igaz, hogy a nő döntése a férfi első gyermek születését követő stabilitásán áll vagy bukik.

A nőt a gyerekvállalás akkor is megerősíti a családi felelősségvállalásban, ha addig nem is jeleskedett ebben. A férfit viszont nem. Fel kell ismernünk, hogy a férfi stabilitásához elengedhetetlen a családi tehervállalásra való előzetes felkészülés.

A mi kultúránkban ezt szolgálta a férfivá válás útja! Ez vezetett a családját önszántából megalapító férfihoz, akinek megingathatatlan elköteleződése mögött a saját, életre szóló döntése áll. Aki megkérdőjelezhetetlen pillére a családjának, akinek a prioritásához kétség nem fér. Aki így nyújt érzelmi biztonságot a nőnek és ezzel egészen biztosan megszerzi a nő bizalmát és megbecsülését. Aki ennek érdekében és nem önmagáért keresi a pénzt sem. Mert kell a pénz, de nem a pénz nyújtja a biztonságot, hanem az EMBER. Különösen az első gyermek megszületése után!

A bökkenő az, hogy még a családvállalás előtt kell férfivá válni! Utána már nincs rá sem idő, se energia, se mester...Nem varrhatjuk a megkésett érésünk levezénylését a szoptató feleségünk nyakába!

A férfivá válás azonban soha nem ment magától. Minden eddigi civilizáció arra épült, hogy a férfiak tudatosan olyan feltételeket támasztottak a fiúk számára, aminek meg kellett felelniük, amiről bizonyságot kellett adniuk ahhoz, hogy a férfiak közé kerülhessenek. Ennek mércéje nem a "munkahelyi" feladatok ellátása volt(nem is voltak munkahelyek), hanem éppen a nővel vállvetett családi teherbírás képessége. 

Mára a felelős fiúk nevelése, a családi felelősségvállalásra felkészítő férfivá válás útja(majdnem) megszűnt.

A városiasodás, a szétszakadó családok, a túlzott munkahelyi terhelés miatt gyakorlatilag apa nélkül nőnek fel a gyerekek( beletemetkezve a laptopjukba, okostelefonjukba, videójátékaikba, még harmincasként is élvezve a "mamahotel" nyújtotta előnyöket és meg sem tanulva a másokkal, a nőkkel való helyes kommunikációt). A férfivá válás útjának újra indítása nélkül pedig nem alakul ki a nőnek biztonságot nyújtó Férfi!("Hol vannak manapság az igazi férfiak?" - teszik fel maguknak a költői kérdést a nők nap mint nap) A világ olyan Férfi után kiált, aki mellett a nő - ha akar(és nem eldurvult feminista eszméket vall) - természetes magától értetődőséggel örömmel és teljes lelki nyugalommal vállalja a második, harmadik gyereket is.

Ilyen fontos társadalmi-demográfiai ügy és személyes sikertényező mindkét nemnek a fiúk megerősödése, megerősítése, a férfivá válás útjának újrakövezése. És így van esély rá, hogy minden bizonnyal az első gyermeket a nők, de a másodikat és harmadikat a nagybetűs Férfiak adják a világnak.