Az udvarlásnak van egy semmihez sem fogható bája, izgalma, könnyedsége pro és kontra, annak is , aki adja és kapja. Az sem gond, ha végül nem lesz belőle semmi, az udvarlás időszaka alatt sok minden kiderül egymásról, ha tényleg magát adja az ember. Az egyik legjobb időszak a kapcsolatokban, és ha sok év együttlét alatt a nő udvarlásra készteti a párját vagy a férfi belecsempészi a hétköznapokba, annál nincs is jobb. Nem fárasztó, hanem lendületet ad a másnaphoz, bár lehet, hogy csak a végtelenül romantikus nők gondolják így?

Nem, azt hiszem, sok nő nincs egyedül romantikus vágyaival...A probléma viszont nagyon is égető és aktuális. Lassan kilép ugyanis a nagybetűs életbe egy olyan generáció, amelyik nem tudja, nem csak azt, hogy miként kell udvarolni, hanem azt sem, hogyan kell egyáltalán párkapcsolatot létesíteni. Alkoholgőzös bulikon összejönnek egy-egy pillanatra, aztán szétmennek, majd megint összejönnek. Például az Egyesült Államok egyetemein mára ez lett a norma( sajnos mi a gyors követői vagyunk már ennek).

A végzős amerikai egyetemisták jelentős részének még soha nem volt semmilyen párkapcsolata, sokaknak pedig még a klasszikus randevúban sem volt részük. Egyrészt azért, mert nem is akarják, másrészt azért, mert nem képesek rá. A hagyományos udvarlás és együtt járás eltűnéséért az a viselkedésmód a felelős, amit angolul "hookup culture"- nek neveztek el és ami már évtizedek óta jelen van az amerikai egyetemeken, de általános normává csak az elmúlt 10 évben vált(vajon hozzánk mikor gyűrűzik be, mert ne legyenek kétségeink előbb-utóbb be fog).

Azt mondta az anyukám...

Egy klasszikus párkapcsolat és egy hookup nemcsak sorrendiségében, hanem kifutásában is jelentősen különbözik. A klasszikus udvarlás során moziba, színházba, étterembe járnak, sokat beszélgetnek, fokozatosan megismerik egymást, aztán megfogják egymás kezét, elcsattan az első csók is és szép lassan kialakul egy párkapcsolat. Egy hookupnál pedig egy buli során, általában erősen alkoholos állapotban "összejön" egy fiú meg egy lány, ami nagyon sok mindent jelenthet az "összesmárolástól" kezdve a teljes szexuális aktusig. A hookup általában érzelemmentes és vagy további sorozatos hookup a folytatása vagy semmi. Egy hookupból általában nem lesz párkapcsolat, de vannak párkapcsolatok, melyek hookuppal kezdődtek. 

A most felsőoktatásba járó generációnak a szülei (a baby boom generáció) még jellemzően az egyetemeken ismerkedtek meg egymással és a diplomaszerzés környékén házasodtak össze. Az ő szüleik még úgy küldték lányaikat az egyetemre, hogy "fogj magadnak egy jó férjet". A mai édesanyák viszont már teljesen mást mondanak most egyetemista lányaiknak: "légy független, teremts önálló egzisztenciát, nehogy lekösd magad, csak a saját érdekeidet tartsd szem előtt, ha döntést hozol". Ez nem kedvez az egyetemi párkapcsolatoknak, ahogy a jómódú családi háttér sem. Íme egy nagyon érdekes összefüggés, amit kutatások is alátámasztanak: Nevezetesen az, hogy a szegényebb családi háttérből érkező, és/vagy elsőgenerációs értelmiségi hallgatók kevésbé vevők a hookup kultúrára, inkább a hagyományos randevúzást és párkapcsolatot részesítik előnyben, míg a gazdagabb háttérrel rendelkező kortársaik igyekeznek elkerülni a kötöttségekkel járó kapcsolatokat és minél inkább kitolni a felnőtté válást, valamint az ezzel járó felelősségvállalást(ez nálunk is tapasztalható, mikor a fiatal a harmadik, negyedik ilyen-olyan, legtöbbször semmire sem jó diplomáját szerzi meg inkább, minthogy kilépjen a munka- és felelősségvállalás irányába, élvezve a "mamahotel" kínálta előnyöket is ezzel párhuzamosan).

A szex vége

Az igazi probléma az, hogy a fiatalok nem tudják, miként kerülhetnének ki a hookup kultúrából. Érzik, hogy ez a kultúra boldogtalanná, szexuálisan kielégítetlenné és az intimitás tekintetében zavarodottá tette őket. Nagyon sok diploma előtt álló hallgatónak fogalma sincs egy klasszikus randevú menetéről...Nem tudják, hogyha megtetszik nekik valaki, akkor hogyan kell odamenni hozzá...Mit kell mondani? Milyen szavakat kell használni?

Ez, azaz a fiatalok kapcsolatteremtési képtelensége az egyik legkomolyabb indok, amiért a hookup kultúrát kárhoztatni szokták. A másik pedig az, hogy ha éveken keresztül tudatosan különválasztjuk a szexualitást és az érzelmeket, akkor maradandó változások állhatnak be az agyunkban. A szex és a másik személy eltárgyiasítása, valamint az érzelmek tudatos és huzamos kikapcsolása a testi együttlétekből hatással van a szenzoros emlékezetünkre és arra a képességünkre, hogy egészséges, elkötelezett párkapcsolatokat alakítsunk ki a jövőben. Hamis hát az a népszerű nézet, hogy az a jó, ha valaki fiatalon kiéli magát, mert akkor majd később nyugodt lesz - úgy tűnik, ennek épp az ellenkezője igaz. Felnőtt korban is ugyanúgy folytatja az érzelem nélküli kapcsolatok hajszolását, noha lehet, hogy már tartós kapcsolatban, házasságban él. És tudjuk, hogy ennek előbb-utóbb válás lesz a következménye...

De kinek jó ez?

Persze nem mindenki képes ennyire előre gondolkodni és ki tudja, mit hoz a jövő. De vajon az "itt és most"-ban a hookup kultúra beváltja-e a hozzáfűzött reményeket? Nos, a dolog erősen kérdéses - legalábbis, ami a nőket illeti. Amikor egy nő először létesít érzelemmentes, alkalmi kapcsolatot egy férfival, akkor mindössze 10%-kuknak sikerül eljutni a csúcsra. A második és harmadik hookupnál ez 15%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve ez felkúszik 34%-ra, ahogy a kutatási eredmények kimutatták. A stabil párkapcsolatban élő nők sokkal nagyobb eséllyel jutnak el a csúcsra, az ő orgazmus-arányuk 68%.

Az egész hookup tájképet azonban némileg más megvilágosításba helyezi a szeszesitalok központi szerepe. Ha kivonnánk az alkoholt a képletből, akkor az egyetemi hookupok száma a töredékére zuhanna vissza. Józanul ugyanis sokkal kevésbé merészek mind a fiúk, mind a lányok. Kimutatták, hogy egy alkalmi szexuális kapcsolatot megelőzően a fiúk átlagosan hat, a lányok átlagosan négy italt fogyasztottak. Autót ilyen állapotban biztosan nem vezethettek volna...

Hát, nem tudom, kinek az érdekeit szolgálja a hookup kultúra. Úgy tűnik, a nőkét nem nagyon, de a férfiakét sem, mert nem erősíti, hanem gyengíti a nemek közötti megértést, tiszteletet, szeretetet.